„Nincs béke vallásszabadság nélkül” – a pápa beszéde Libanon politikai és vallási
vezetőihez
XVI. Benedek pápa libanoni apostoli látogatása második napján, szeptember 15-én, szombaton
reggel a Baabda nevű elnöki palotát kereste fel. Hívek ezrei álltak sorfalat a bejrúti
utcákon, amerre a pápamobil és kísérete elhaladt, hogy kifejezzék XVI. Benedek pápa
jelenléte miatti túláradó örömüket.
A Szentatya az elnöki palotában magánbeszélgetést
folytatott Michel Szulejmán államfővel, több állami méltósággal, valamint a muzulmán
vallási vezetőkkel. Mindnyájuknak átnyújtotta az „Ecclesia in Medio Oriente” k. apostoli
buzdítását.
Az elnöki palota kertjében a köztársasági elnök és a Szentatya
elültettek egy kis cédrusfát, amely közismerten az ország jelképe.
A pápa
ezt követően az elnöki palota nagytermében beszédet intézett a kormány, a köztársasági
intézmények, valamint a diplomáciai testület tagjaihoz, a vallási vezetőkhöz és a
kulturális élet képviselőihez. Szenvedélyes szavakkal mutatott rá a béke alapjaira,
hangsúlyozva, hogy a vallásszabadság nélkülözhetetlen a békéhez. Libanonban a kereszténység
és az iszlám követői évszázadok óta laknak ugyanabban a régióban.
Nem ritka,
hogy egy családon belül élnek a két vallás hívei. Ha egy családban lehetséges a két
vallás együttélése, akkor miért ne lehetne ezt megvalósítani a társadalom egészében?
– tette fel a kérdést XVI. Benedek pápa. A Közel-Kelet sajátossága éppen különféle
alkotóelemeinek egymással való évszázados vegyülése. Egy pluralista társadalom fennmaradásának
feltétele a kölcsönös tisztelet, egymás megismerésének a vágya, a szüntelen párbeszéd.
Az emberek között azonban csak úgy jöhet létre ez a dialógus, ha tudatában vannak:
léteznek olyan értékek, amelyek közösek minden nagy kultúra számára, mert a személy
természetében gyökereznek.
A béke építéséről szólva a pápa rámutatott a vallásszabadság
központi szerepére. A vallásszabadság olyan alapvető jog, amelytől sok más jog függ.
Mindenki számára meg kell adni a lehetőséget, hogy szabadon megvallhassa és megélhesse
vallását, anélkül, hogy veszélybe kerülne szabadsága.
Ennek a szabadságnak
az elvesztése, vagy meggyengülése, megfosztja a személyt attól a szent jogától, hogy
spirituális szinten teljes életet élhessen. Az ún. tolerancia nem küszöböli ki a diszkriminációkat,
hanem olykor éppen fokozza a hátrányos megkülönböztetést. Ha az ember nem nyitott
a természetfeletti irányába, akkor képtelen arra, hogy igazságosan cselekedjen és
elkötelezze magát a békéért.
A vallásszabadság a békéhez nélkülözhetetlen
szociális és politikai dimenzióval rendelkezik – szögezte le erőteljesen a pápa. A
vallásszabadság előmozdítja a társadalomban a harmonikus együttélést az igazság érdekében
tett közös elkötelezettség révén. Az igazságot ugyanis nem lehet erőszakkal érvényre
juttatni.
XVI. Benedek arra buzdította a libanoniakat: mutassanak példát és
bátran tegyenek tanúságot a béke Istenéről. Az egész Közel-Kelet térségére utalva
kifejtette: Isten azért választotta ezt a régiót nagy vallások születési helyéül,
hogy a térség legyen példakép.
Tegyen tanúságot a világnak arról, hogy az ember
konkrétan megvalósíthatja a gyakorlatban a béke és a kiengesztelődés utáni vágyát.
Ez benne van a kezdetektől fogva Isten tervében. Az egységes társadalom azonban
nem jelent uniformizálást – folytatta beszédét a pápa. A béke építéséhez és megszilárdításához
arra van szükség, hogy szüntelenül visszatérjünk a személy alapvető lényegéhez, előtérbe
helyezve az oktatást, a családot, az élet kultúrájának előmozdítását.
Az ember
méltósága elválaszthatatlan a Teremtőtől kapott élete szent mivoltától. Minden egyes
emberi élet elvesztése, veszteség az egész emberiség számára. Az emberiség olyan nagy
család, amelyért mindnyájan felelősek vagyunk.
Ha békét akarunk, védjük
meg az életet – szögezte le a Szentatya. Ez a logika kizárja a háborút és a terrorcselekményeket,
valamint minden merényletet, amely az Isten által teremtett emberi élet ellen irányul.
Az emberi méltóság védelme nélkül nem lehet valódi békét építeni. Élet elleni merényletet
jelent a szegénység, a munkanélküliség, a kizsákmányolás, az olyan gazdasági logika,
amely a birtoklást helyezi előtérbe a léttel szemben. A pápa óva intett azoktól az
ideológiáktól, amelyek megkérdőjelezve minden személy és a család elidegeníthetetlen
méltóságát, aláássák a társadalom alapjait.
Ma a kulturális, társadalmi és
vallási különbözőségeknek egy új típusú testvériségét kell megélnünk, amelyben az
összekötő kapocs a minden személy méltóságának közösen vallott értéke. Ebben találjuk
meg a béke útját, azt az irányvonalat, amelynek elsőbbséget kell adni a politikai
és gazdasági döntésekben minden szinten, planetáris méretekben. A holnap nemzedékének
úgy kínálhatunk fel békés jövőt, ha a békére nevelünk, ha a béke kultúráját építjük.
Természetesen száműzni kell a szóbeli és tettleges erőszakot – mondta
a pápa a libanoni politikai, vallási és kulturális élet vezetőihez intézett beszédében.
Az erőszak minden esetben megsérti az emberi méltóságot. Ez vonatkozik az
elkövetőre és az áldozatra egyaránt. A béke gondolatai, szavai és gesztusai megteremtik
a tisztelet, a becsületesség és a szívélyesség légkörét, hogy közösen haladhassunk
a kiengesztelődés felé.
A rossz soha nem egy „névtelen erő”. Mindig keresi
szövetségesét, szüksége van az emberekre ahhoz, hogy terjeszkedjen. Nemet kell tehát
mondani a bosszúállásra és el kell ismernünk saját hibáinkat. Csak a megbocsátás teszi
le a kiengesztelődés és a mindenki számára megvalósuló béke tartós alapjait – hangzott
XVI. Benedek pápa beszéde a bejrúti köztársasági palotában.