„A fundamentalizmus a vallás meghamisítása” – a pápa sajtókonferenciája a Bejrút felé
tartó repülőgépen
Szokásához híven XVI. Benedek pápa a három és egy negyed órás repülőúton ez alkalommal
is beszélgetést folytatott a kíséretében lévő 89 újságíróval, médiaszakértővel.
A
Szentatya francia nyelven válaszolt a következő öt kérdése:
1. kérdés: - Ezekben
a napokban olyan rettenetes évfordulókra emlékezik a világ, mint szeptember 11-e,
vagy a Sabra és Shatila palesztin menekülttáborokban történt mészárlás. Libanon határain
véres polgárháború dúl és több országban állandóan fenyeget az erőszak veszélye. A
Szentatya milyen érzésekkel kezdi meg ezt az utat? Támadt olyan gondolata, hogy lemond
róla biztonsági okokból, esetleg valaki javasolta, hogy mondja le az utat?
XVI.
Benedek pápa: - Nagyon hálás vagyok, hogy beszélgethetek Önökkel. Senki soha nem tanácsolta
nekem, hogy mondjak le erről az útról és én soha nem számoltam ezzel a feltevéssel,
mert tudom, hogy amikor a helyzet bonyolultabbá válik, akkor még nagyobb szükség van
arra, hogy felkínáljuk a testvériség, a bátorítás és a szolidaritás gesztusát. Tehát
utazásom célja, hogy az érdekelt feleket párbeszédre szólítsam fel, hogy felhívást
intézzek a békére, szemben az erőszakkal, hogy közösen haladjanak előre a problémák
megoldása felé vezető úton.
Mindenekelőtt a hála érzése tölt el, hogy ebben
a pillanatban meglátogathatom ezt a nagy országot, amely – II. János Pál pápa szavai
szerint a találkozás üzenete a térségben a három vallás számára. Hálás vagyok az Úrnak,
hogy megadta nekem ezt a lehetőséget, hálás vagyok minden intézménynek és azoknak
a személyeknek, akik közreműködtek és közreműködnek az út megvalósulásában. Hálás
vagyok mindazoknak, akik imáikkal elkísérve oltalmaznak. Boldog vagyok és meggyőződésem,
hogy valós szolgálatot tehetünk az ember és a béke java érdekében.
2. kérdés:
- Számos katolikust nyugtalanít a fundamentalizmusok növekedése a föld különböző részein;
az agressziónak számos keresztény áldozata van világszerte. Ebben a nehéz és gyakran
véres helyzetben az egyház hogyan tud válaszolni az iszlámmal folytatott párbeszéd
elkötelezettségére, amelyet Ön is mindig hangsúlyozott?
XVI. Benedek pápa:
- A fundamentalizmus mindig a vallás meghamisítása és ellentmond a vallás értelmének,
amely éppen ellenkezőleg arra szólít fel, hogy terjesszük Isten békéjét a világon.
Tehát az egyház és a vallások elkötelezettsége az, hogy megtisztítsák ezeket a kísértéseket,
megvilágítsák a lelkiismereteket úgy, hogy mindenkinek világos képen legyen Istenről.
Tiszteletben kell tartanunk egymást. Minden ember Isten képmása és kölcsönös tisztelettel
tartozunk egymásnak. A vallás alapvető üzenete ellenzi az erőszakot, amely ugyanolyan
hamisítás, mint a fundamentalizmus. A vallás szerepe a lelkiismeretek nevelése, megvilágosítása,
megtisztítása a párbeszéd, a kiengesztelődés és a béke érdekében.
3. kérdés:
- A demokrácia utáni vágy összefüggésében, amely az ún. „arab tavasszal” együtt Közel-Kelet
számos országában tapasztalható, nem áll fenn annak a veszélye, hogy elkerülhetetlenül
feszültség jön létre a keresztény kisebbség és az uralkodó többség között, kockáztatva
a kereszténység fennmaradását a térségben?
XVI. Benedek pápa: - Önmagában
véve az arab tavasz pozitív jelenség: vágy egy nagyobb demokrácia, szabadság, együttműködés
után, törekvés az arab öntudat megújulására. Ez a szabadság-kiáltás, amely a kulturális
és szakmai téren egyre képzettebb fiatalság részéről érkezik, akik jobban részt kívánnak
venni a politikai és társadalmi életben, haladást jelent és nagyon pozitív jelenség,
amelyet mi, keresztények is üdvözlünk. Természetesen tudjuk, ismerve a forradalmak
történetét, hogy fennáll a veszély: egy ilyen fontos és pozitív szabadság-kiáltás
megfeledkezhet a szabadság alapvető dimenziójáról, ami nem más, mint a másikkal szembeni
tolerancia.
Tény, hogy az emberi szabadság csak akkor növekedhet, ha másokkal
megosztjuk a szolidaritásban, az együttélésben, meghatározott szabályok mellett. Így
az arab tavasz is az ezeréves történelem megújítását igényli. A keresztények és az
arabok együtt építették ezt a térséget és csak együtt tudnak továbbra is élni. Azt
hiszem tehát, hogy fontos a pozitív elemek hangsúlyozása ezekben a mozgalmakban. Fontos,
hogy a szabadságot helyesen értelmezzék, és az szolgálja a párbeszéd elmélyítését,
nem pedig egyesek mások feletti uralmát.
4. kérdés: - Szentatya, Szíriában,
mint azelőtt Irakban, sok keresztény úgy érzi, hogy hazája elhagyására kényszerül.
Hogyan szándékozik segíteni a katolikus egyház ebben a helyzetben, hogy ne szűnjön
meg a keresztények jelenléte Szíriában és a többi közel-keleti országban?
XVI.
Benedek pápa: - Mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy nem csak a keresztények menekülnek,
hanem a muzulmánok is. Nagy a veszélye annak, hogy a keresztények eltávolodnak innen
és megszűnik jelenlétük ebben a térségben. Mindent meg kell tennünk, hogy segítsük
őket hazájukban maradni. Lényeges segítség lenne, ha megszűnnének a háborúk és az
erőszak, amelyek a menekülést okozzák. Tehát minden lehetségest meg kell tennünk,
hogy abbahagyják az erőszakot. Mit tehetünk a háborúk ellen? Természetesen mindig
hirdetni kell a béke üzenetét, világossá kell tenni, hogy az erőszak nem oldja meg
soha a problémát, és meg kell szilárdítani a béke erőit. Fontos az újságírók munkája,
akik sokat segíthetnek abban, hogy megmutassák: az erőszak pusztít, nem épít, senkinek
sem használ.
A kereszténység gesztusai közé tartoznak a Közel-Keletért végzett
imanapok, továbbá meg kell mutatni a keresztények és muzulmánok közötti párbeszéd
lehetőségeit. Be kell szüntetni a fegyverkereskedelmet. Fegyverek nélkül nem folytatódhatna
a háború. A fegyverkereskedelem helyett, ami súlyos bűn, inkább a gondolatokat, a
békét, a kreativitást kellene kicserélni a népek között, elfogadni a másikat a különbözőségben,
láthatóvá tenni a vallások egymás iránti tiszteletét, az ember, mint Isten teremtménye
iránti tiszteletet.
Minden lehetséges gesztust elő kell segíteni, beleértve
az anyagiakat is, hogy elősegítsük a háború és az erőszak beszüntetését, hogy mindenki
újjáépíthesse az országot.
5. kérdés: - Szentatya, Ön a Közel-Kelet minden
keresztényének szóló Apostoli buzdítását hozza el Libanonba, amelynek ma szenved lakossága.
Az imán és a szolidaritás érzésén túl, vannak olyan konkrét lépések, amelyeket Nyugat,
főleg Európa és Amerika egyházai és katolikusai tehetnek közel-keleti testvéreik támogatására?
XVI. Benedek pápa: - Hatnunk kell a politikai közvéleményre. Fel kell szólítanunk
a politikusokat, hogy valóban kötelezzék el magukat minden erejükkel, minden lehetőséget
kihasználva, hogy kreatív módon munkálkodjanak a béke érdekében, az erőszak ellen.
Mindenkinek részt kell ebben vennie. Részünkről nagyon fontos egy bizonyos értelemben
vett figyelmeztető, nevelő és megtisztító tevékenység.
Egyébként karitatív
szervezeteinknek anyagilag is segítséget kellene nyújtaniuk. Vannak olyan szervezeteink
a Szentföld számára, mint a Szent Sír Lovagok, de ezekben az országokban hasonló szervezetek
segíthetnének anyagilag, politikailag és humanitárius szinten. Ismétlem, a szolidaritás
látható gesztusai, a nyilvános imanapok befolyásolhatják a közvéleményt és valós hatást
érhetnek el.
Meggyőződésünk, hogy az ima hathatós, ha bizalommal és hittel
kérjük Istent – válaszolta a Bejrút felé tartó repülőgépen tartott sajtókonferencián
XVI. Benedek pápa.