„Karaganda új temploma méltó tiszteletadás a kommunista elnyomás áldozatainak” -

a kazahsztáni püspökök levele a karagandai templom dedikációja alkalmából.

A karagandai új székesegyház a kommunista üldözés áldozatainak tiszteletére emelt méltó hely, az evangelizáció jelképe – írják pásztorlevelükben az ország főpásztorai. A templomot szeptember 9-én, múlt vasárnap szentelték fel.

A katedrális dedikációjának szertartását a Szentatya legátusaként Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja vezette. Az eseményre maga a pápa is utalt a vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor: szívélyes üdvözletét küldte a kazahsztáni katolikusoknak és az ország minden állampolgárának.

A székesegyházat a Fatimai Szűzanyának, Máriának, minden nép Anyjának dedikálták.

Az AsiaNews hírügynökség tájékoztatása szerint a székesegyház azon a helyen épült, amelyet egykor „Karlag”- nak neveztek, Karaganda és a láger szó összetételeként. Sztálin uralma idején a régió hatalmas koncentrációs táborcsoportja másfél millió hektáron terült el, ahol politikai és vallási üldözötteket tartottak fogva. A lengyel, ukrán, német, litván és fehérorosz nemzetiségű deportáltak között több ezer volt a katolikus hívők száma. (Ismeretes, hogy a lágernek magyar foglyai is voltak).

A kényszermunkára ítélt papok titokban megszervezték a táborban az egyházi életet. A katolikusok 1977. március 19-én kaptak hivatalos engedélyt a nyilvános istentiszteletre. Az első szentmisét egy barakkban mutatták be.

1980. június 29-ig kellett várni ahhoz, hogy egy katolikus főpásztor, a kárpátaljai születésű Chira Sándor görögkatolikus püspök szentmisét mutathasson be Kazahsztán földjén. A főpásztor, aki a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi karán végezte tanulmányait, majd Ungváron 1946-ig teológiát tanított, hosszú ideig raboskodott, mivel nem volt hajlandó megtagadni katolikus hitét. 1949. február 10-én letartóztatták és 25 évi kényszermunkára ítélték.

Rabmunkásként dolgozott Kamerovszkban és Omszkban építkezéseknél. 1956-ban szabadult, majd visszatért Ungvárra. 1957-ben illegális papi tevékenységgel vádolták és öt évre elítélték. 1962-ben szabadult. Ekkor Karagandába költözött, ahol 1983-ban bekövetkezett haláláig az oda száműzött Volga-menti németek között végezte lelkipásztori tevékenységét.

„A Karlagban megfordult foglyok végtelen nagy számára való tekintettel jogos az a megállapítás, hogy Kazahsztán földjét sehol máshol nem áztatta a kommunista elnyomás ártatlan áldozatainak olyan sok vére és könnye, mint ezen a helyen” – írják az ország püspökei az új székesegyház dedikációja alkalmából.

(vm)