Új sorozatot indítunk
mai adásunkban „A hét szentje” címen. Az előadások szerzője Arkadiusz Nocoń lengyel
atya, katowicei egyházmegyés pap, aki Rómában az Istentiszteleti és szentségi kongregáció
munkatársa.
A Római Pápai Szalézi Egyetemen szerzett diplomát klasszikus és
keresztény irodalomból. Szakterületei a liturgia, a patrológia (az ókeresztény irodalomtörténet)
és a hagiográfia, azaz a szentek, életszentségben elhunytak életének kutatása. Arkadiusz
atya ezeket a témákat feldolgozva, már 10 könyvet és több mint 30 publikációt tett
közzé.
Hozzá kell tennünk, hogy Arkadiusz atya szinte minden alkalommal koncelebrál
a Szent Péter bazilika altemplomában lévő Magyarok Nagyasszonya kápolnában a kedd
reggelenként bemutatott magyar nyelvű szentmisén.
Most felkínálja a Vatikáni
Rádió magyar programjának a szentekről írt adássorozatát, amely már elhangzott a lengyel
műsorban.
A sorozat megkezdése alkalmából Arkadiusz atyával olasz nyelvű interjút
készítettünk.
Elsőnek feltettük a kérdést: mi az eredete a magyarok iránti
megkülönböztetett szeretetének?
Arkadiusz atya: - Ez jó kérdés, mindenekelőtt
üdvözlöm a kedves hallgatókat. A hetvenes években jártam először Magyarországon,
kerékpáron kerestem fel az országot és attól kezdve minden évben ott töltöttem szabadságomat.
Voltak lengyel barátaim, akik Budapesten tanultak. Minden alkalommal felfedeztük Magyarországnak
egy-egy részét, és most, több mint 30 év után még mindig van mit megismernünk. Időközben
egyre inkább felfedeztem azokat a szálakat, amelyek országainkat egybekötik.
Ezek
sajnos egyáltalán nincsenek benne a köztudatban, kivéve azt a híres mondást, hogy
„Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát”. A legtöbben azonban nem
tudják megmagyarázni ennek a mondásnak az eredetét, annak ellenére, hogy több mint
ezeréves történetről van szó. Egyre inkább tudatára ébredek, hogy mi, lengyelek, többet
köszönhetünk Magyarországnak, mint a magyarok nekünk.
Tréfásan megjegyzem
Németh László pápai prelátusnak, aki a keddi magyar szentmiséket a Vatikánban bemutatja,
hogy mi lengyelek, adósa vagyunk a magyar népnek. Az ezer év során a magyarok szenteket
adtak nekünk, minden vereséggel végződött harc után segítettek nekünk.
VR:
- Mi magyarok is sokat köszönhetünk lengyel barátainknak, elég, ha csak az ’56-os
forradalomra gondolunk, amikor számos módon, többek között véradással is segítették
felkelőinket, vagy éppen az utóbbi hónapokban is tömegesen kimutatták szolidaritásukat
az új alkotmánnyal kapcsolatban. És nem feledhetjük, hogy az egész világegyháznak
adtak egy pápát, aki ma már a boldogok sorában van.
Most mindenekelőtt megköszönjük
Arkadiusz atyának, hogy felkínálta sorozatát a magyar műsornak és megkérdezzük, hogy
milyen szempontok szerint történt egy-egy szent kiválasztása?
Arkadiusz atya:
- Ez a sorozat egy megfontolásból született: ma sokat beszélünk az egyház válságáról,
főleg Európában. Egy előadáson hallottam egy professzortól, hogy a válság két okra
vezethető vissza. Egyrészt a misszionárius lendület, másrészt a keresztény büszkeség
hiányára. Ez pedig azért van, mert sajnos nem ismerjük keresztény gyökereinket. A
tömegkommunikációs eszközök csak a botrányokról számolnak be, de nem ez jellemzi az
egyház teljes képét.
Éppen II. János Pál pápa mutatta meg, hogy az egyház
nem pusztán bűnösökből áll, hanem sok szentje is van. Az egyház történetében ő volt
az, aki a legtöbb boldogot és szentet emelte az oltár dicsőségére. Voltak, akik azért
bírálták, mert túl sokszor kért bocsánatot, mások azt kifogásolták, hogy túl sok boldogot
és szentet avat. Ezzel szemben II. János Pál álláspontja teljesen világos volt: bocsánatot
kérek, mert az egyház bűnös, de ugyanakkor az Úr kegyelméből szent, és arra van szükség,
hogy az egyház megismerje ezeket a szenteket és kövesse példájukat.
VR: -
Milyen volt a hallgatók reakciója erre a szentekről szóló sorozatra vonatkozóan?
Arkadiusz
atya: - Nagyon sok visszajelzés érkezett, olyan emberektől akiket nem ismerek. Egy
családban például először csak az édesanya hallgatta a műsort, majd apránként csatlakozott
hozzá az egész család, ami azelőtt elképzelhetetlen lett volna. Egy férfi 20 év után
elment meggyónni egy szent életének hatására, egy szerzetesnő pedig megvallotta, hogy
az adást hallgatva döntött úgy, hogy megmarad hivatásánál. Ez azt jelenti, hogy a
szentek – bármelyik korban is éltek – mindig időszerű üzenettel fordulnak hozzánk.
VR: - A szentek hozzásegítenek bennünket mindennapi megtérésünkhöz.
Arkadiusz
atya: - Igen, ez nagyon fontos, mert a szenteket nem az antropológia, hanem a krisztológia
szempontjából közelítjük meg. Arra mutatunk rá, hogy Isten kegyelme hogyan működött
az illető szent életében. Ez a valódi csoda: mit tesz az Úr kegyelme egy ember életében,
aki sok esetben nagyon távol volt Istentől. Ha ezeknek a bűnösöknek az életében csodákat
tett Isten, akkor a mi életünkben is működhet kegyelme. Ezért fontos tehát, hogy a
szentek tisztelete mindig krisztológikus, Jézus Krisztus személyére összpontosít.
Ez az, amit hangsúlyozni kell.
Arkadiusz atya, miután megköszöntük neki a
sorozatot és az interjút, a következő szavakkal búcsúzott:
„Köszönöm és jó
vételt kívánok!”
A szentek életét, lelkiségét bemutató előadásokat Szemere
János székesfehérvári egyházmegyés pap fordította lengyelből, akinek most szintén
kifejezzük köszönetünket. Szemere atya 2010-től kánonjogot tanul Rómában, a Pápai
Magyar Intézet növendéke, bölcsész tanulmányait részben Lengyelországban végezte.
Mai adásunkban Kalkuttai Boldog Teréz anyára emlékezünk, akinek szeptember
5-én tartjuk liturgikus napját.