„A fiatal egyházak a remény jelei az egyetemes egyház jövője számára” –XVI. Benedek pápa beszéde az újonnan kinevezett főpásztorokhoz

Mint minden évben, idén is sor került a közelmúltban kinevezett püspökök római szemináriumára a Népek Evangelizálása Kongregáció szervezésében. A találkozó során a főpásztorok elmélyítik szolgálatuk főbb szempontjait.

XVI. Benedek pápa szeptember 7-én, pénteken délben fogadta a világ számos részéről érkezett püspököket. Hozzájuk intézett beszédében emlékeztetett rá, hogy hamarosan megkezdődik a Hit éve, amely az Úr értékes ajándéka egyházának. Segíteni kell a megkeresztelteket abban, hogy tudatára ébredjenek hitüknek és azt tovább adják mindazoknak, akik még nem tapasztalták meg annak örömét és szépségét.

Az Afrikát, Ázsiát, Latin-Amerikát és Óceániát képviselő főpásztorok, bár egymástól eltérő helyzetekben, mindnyájan elkötelezték magukat az első evangelizálás és a hit megszilárdításának művében. Közösségeik szinte kivétel nélkül rövid múltra tekintenek vissza, és magukon viselik ennek erényeit és gyengeségeit. A lelkesedés és az apostoli buzgóság időszakai váltakoznak a bizonytalanság és a következetlenség pillanataival. Itt és ott súrlódások, eltávolodások merülnek fel. Ennek ellenére azonban olyan helyi egyházakról van szó, amelyek egyre érettebbé válnak a lelkipásztori tevékenységnek köszönhetően, valamint a „communio sanctorum” ajándéka révén, amely lehetővé teszi az ősi hagyományokkal rendelkező és fiatal helyi egyházak között a kegyelem valóságos ozmózisát.

Egy idő óta csökken a misszionáriusok száma, amelyet azonban kiegyenlít a helyi egyházmegyés és szerzetespapok növekedése. A bennszülött papok számának emelkedése a missziós együttműködés új formáit hozza létre: egyes fiatal egyházak elküldik papjaikat a paphiánnyal küzdő testvéregyházakba, hazájuk vagy a földrész más nemzeteinek egyházmegyéibe. Ez a szeretetközösség mindig hassa át az evangelizáló tevékenységet – mondta XVI. Benedek pápa.

A fiatal egyházak tehát a remény jelei az egyetemes egyház jövője számára. A püspökök ezért erejüket és bátorságukat nem kímélve végezzék lelkipásztori szolgálatukat, szem előtt tartva a kegyelem ajándékát, amelyet püspökké szentelésükkor kaptak. A pápa utalt a főpásztorok hármas feladatára, amely a tanítás, a megszentelés és a kormányzás. Viseljék szívükön az „ad gentes” missziót, a hit inkulturációját, a papképzést, az egyházmegyei papság, a szerzetesek, szerzetesnők és világi hívek lelki gondozását. Az egyház a misszióból születik és a misszióval együtt növekedik. Hasonuljanak Krisztushoz az életszentségben, legyenek óvatosak és távolba tekintők, nagylelkűen szenteljék életüket az evangéliumnak, őrködjenek éberen a rájuk bízott nyáj felett, különös tekintettel papjaikra. Éljenek velük szeretetközösségben, hallgassák meg és fogadják be őket atyai szeretettel, érvényre juttatva különféle képességeiket.

A pápa végül szólt a szociális bizonytalanság tényezőiről, amelyek az emberek mindennapi életét sújtják. Az élelmiszerhiány, az egészségügyi ellátás, az oktatás hiányosságai közvetlenül érintik az egyházi közösséget. A természeti katasztrófákhoz járulnak a kulturális és vallási diszkrimináció jelenségei, az intoleráns, szektás magatartás, amely a fundamentalizmus gyümölcse. Ez téves antropológiai nézeteket takar, és a vallásszabadsághoz való jog, a gyermekek, nők, fogyatékkal élők tiszteletben tartásának megtagadásához vezet. Az etnikai és kasztok közötti ellentétek erőszakot szülnek, amely soha nem igazolható. A püspökök bízzanak az evangélium megújító erejében, amely képes a lelkiismeretek felébresztésére, egy új testvériség építésére.

Az Úr Szavának hirdetése kivirágoztatja a kiengesztelődés ajándékát és kedvez a népek egységének – hangzott a pápa beszéde az elmúlt évben kinevezett püspökökhöz.

(vm)