„Buzdulj föl és tarts bűnbánatot” – XVI. Benedek katekézise a szerdai audiencián
A Szentatya nyári pihenőidőszakának lezárultával ismét a Vatikánban, ezúttal a VI.
Pál teremben került sor a szerdai általános kihallgatásra. A termet megtöltő zarándokseregnek
a pápa az imának szentelt katekéziseinek keretében ezúttal a Jelenések könyvében olvasható
fohászról tanított. Az Újszövetség utolsó könyve kapcsolatot teremt az olvasó és az
Úr napján egybegyűlt keresztény közösség élő imájával – kezdte tanítását Benedek pápa.
A jelenések könyvének első része (Jel 1,4-3,22) bemutatja az imádkozó közösséget.
Elsőként az olvasó köszönti az imára összegyűlteket: „Kegyelem nektek és békesség…”
(Jel 1,4). Jézus Krisztus nevét hallva a közösség örömének ad hangot a következő szavakkal:
„Ő szeretett minket, vérével megváltott bűneinktől és Istennek, Atyjának országává
és papjaivá tett…” (Jel 1,5b-6). A hívek ezáltal megszabadulva érzik magukat bűneiktől
és dicsőítik Krisztust. A Jelenések könyvének első része – magyarázta a Szentatya
– arra tanít bennünket, hogy imánk elsősorban a minket megszólító és hozzánk beszélő
Isten meghallgatása legyen, továbbá dicsőítés szeretetéért, Jézus Krisztusért, aki
erőt, reményt és üdvösséget hozott nekünk.
Ezt követően az olvasó arra hívja
a közösséget, hogy fogadja be Krisztust életébe, amelyre a hívek „igennel” válaszolnak
és kifejezik akaratukat arra, hogy Krisztus tanítványaiként éljenek. Isten választ
ad erre: „Én az Alfa és az Omega vagyok, (a kezdet és a vég), mondja Isten, az Úr,
aki van és aki volt és aki eljövendő: a Mindenható” (Jel 1,8). Isten mindig jelen
volt és jelen lesz, amelyre ígéretet tesz. A keresztény közösség itt arra hívja fel
figyelmünket, hogy a kitartó ima felébreszti bennünk az Úr jelenlétének értelmét életünkben,
amely támogatást nyújt nekünk, vezet bennünket és reményt ad még a legsötétebb éjszaka
idején is – magyarázta a Szentatya.
A közösség imájának második részében tovább
mélyíti kapcsolatát Jézus Krisztussal: az Úr jelenvalóvá válik, cselekszik a hívek
pedig hallgatják és befogadják Őt. János apostol megosztja egy élményét a közösséggel,
amely Patmosz szigetén történt vele. Egy harsona hangon szóló szózatot hallott, amely
üzenet volt a hét egyház számára. Ezt követően hét arany gyertyatartót látott, amelyek
a liturgiában az imádkozó egyházat jelképezik – magyarázta a Szentatya. A gyertyatartók
között az ember fiához hasonlót látott, aki főpapi ruhát viselt. Ezt követően a Feltámadt
Krisztus jelent meg neki: „feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú” (Jel 1,14),
amely Isten örökkévaló mivoltát és a feltámadást jelképezi. Majd pedig a lobogó tűz
is megjelent Jánosnak, amely az Ószövetség szerint Isten az ember iránt érzett szeretetét
szimbolizálja.
János apostol ebben a jelenetben az Úrral beszél, aki jobbját
ráhelyezte és megbízta azzal, hogy továbbítsa üzenetét a hét egyház számára. Mi is
Jézus barátai vagyunk, ami azt jelenti, hogy a feltámadt Krisztus eljövetele a barátunkkal
való találkozás pillanata lesz – mondta Benedek pápa a zarándokoknak.
Végül
a Jelenések könyvében szereplő ima harmadik részére tért ki. Jézus a hét egyháznak
szóló üzenetét mondja el, amelyben elsőként az egyes egyházak életét érinti, amely
majd az egész egyházéra kiterjed. Jézus ezt mondja: „Tarts bűnbánatot” (Jel 2,5);
„Ragaszkodj ahhoz, amid van” (Jel 3,11); „Buzdulj föl és tarts bűnbánatot!” (Jel 3,19).
Az imádkozó egyház Jézus szavait befogadva átváltozik, amelyet a többi egyháznak is
követnie kell megnyílva a Szentlélek befogadására: „Akinek füle hallja meg mit mond
a Lélek az egyházaknak” (Jel 1,7). A közösség ezáltal buzdítást kap a bűnbánatra,
a bűnbocsánatra, a szeretetben való növekedésre, az állhatatosságra.
A Jelenések
könyve tehát egy imára összegyűlt közösséget állít elénk. Az imában ugyanis egyre
inkább megérezhetjük Jézus jelenlétét közöttünk. Minél inkább elmélyülünk imánkban,
annál inkább hasonulunk Hozzá, Aki ezáltal belép életünkbe, vezet minket, örömet és
békét hoz nekünk – tanította Benedek pápa a szeptember 5-én megtartott általános kihallgatáson.