„Martini bíboros szentföldi jelenléte baráti, egyben diszkrét volt” – a szentföldi
kusztos visszaemlékezése
2002 vége és 2008 tavasza között Carlo Maria Martini bíboros, nyugalmazott milánói
érsek hosszú időt töltött Jeruzsálemben, mielőtt megromlott egészségi állapota arra
nem kényszerítette, hogy végleg visszatérjen Olaszországba. P. Pierbattista Pizzaballa
ferences kusztos a www.terrasanta.net internetes oldalon olvasható megemlékezésében
a következőket nyilatkozta:
„Martini bíboros tudatosan döntött úgy, hogy visszavonult
életet éljen. Nem vett részt szinte semmiféle nyilvános eseményen, még a liturgikus
szertartásokon sem, kivéve a Nagyhetet. Előszeretettel töltött hosszabb időt néhány
szent helyen, mint például a Tábor-hegyen, de senki sem vette valójában észre jelenlétét.
Szándékos volt ez a választása, többek között azért, mert nem akart senkinek sem a
terhére lenni. Az egyházi vezetőkkel baráti kapcsolatot tartott fenn”.
P.
Pizzaballa személyesen csak néhány alkalommal találkozott Martini bíborossal. Ilyenkor
néhány egyéni vagy egyházi kérdést vitattak meg. A ferences szerzetes nagyra értékelte
a bíboros őszinte, egyszerű válaszait. A kusztódia tagjaival gyakran találkozott a
szent helyeken. A kegyhelyek őrzői, főleg Jeruzsálemben, jól ismerték a bíborost és
tegező formában beszélgettek vele. A Tábor-hegyen, a bíboros egyik legkedveltebb helyén,
a barátok saját kezdeményezésükre berendeztek számára egy külön szobát, ami azért
nem volt könnyű, mert a bíboros magas ember volt, viszont az ágyak túl kicsik voltak.
Martini bíboros milánói érseki szolgálata idején jelentősen hozzájárult a
katolikus-zsidó párbeszédhez. Talán ez volt az egyetlen terület, amelyen jelenléte
látható volt szentföldi tartózkodása idején, mivel kapcsolatban állt a helyi valósággal.
A zsidókkal kölcsönösen szerették egymást. Otthon volt a Zsidó Egyetemen, számos konferenciát
tartott, és nagy elismerésben volt része. Néhány könyvét héberre is lefordították.
Úgy tekintettek rá, mint az Izraellel folytatott párbeszéd egyik nagy előmozdítójára,
egy megbízható barátra.
„Hálával tartozunk neki, főleg mi, akik Jeruzsálemben
élünk, mert megszerettette magát az izraeliekkel ezen a földön és ebben a városban,
ahol gyakran megbénítja kezdeményezéseinket az attól való félelem, hogy megbélyegeznek
bennünket. Ő soha nem törődött ezzel. Szeretett és hagyta, hogy szeressék, szabadon,
anélkül, hogy bárkit is megsértett volna” – nyilatkozta Martini bíborosról P. Pierbattista
Pizzaballa, szentföldi ferences kusztos.