„A történelem főszereplője a koldus”

Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának tudósítása:
„Köszöntöm a Kedves Rádió-hallgatókat a Rimini Meeting-ről!

Neuro-tudományok: az én egységének titka témában Michele Di Francesco a Milánói San Raffaele Egyetem filozófia professzora, és Giancarlo Cesana, a Milano-Bicocca Egyetem orvos professzora ültek az előadói pódiumra.
Az alapvető kérdés az ember természetével kapcsolatban: mi az ’én’? Miért van, hogy a részeit tudjuk vizsgálni és nem értjük, hogy állnak ezek össze egy egésszé?
Hétfőn a Meeting második napján az Irodalmi Kávéházban már szűkebb körben is volt szó az ember természetéről, az énünkről filozófiai értelemben.
Nemcsak a szükségleteinkből állunk, hanem a vágyainkból is. A ’miért’-eket kérdezzük és rácsodálkozunk a létünkre, mindez a végtelennel való kapcsolatunkra mutat. Értelmünk arra lett teremtve, hogy önmagánál nagyobb dolgokra irányuljon. A módszer, hogy válaszoljunk a kérdésre: „ki vagyok én?” - a megfigyelés. A végső forrás a tapasztalat és az, ami benne egyértelműnek mutatkozik.

Di Francesco professzor rövid filozófiatörténeti áttekintés után feltette a kérdést: Az új technológiák vajon egyértelműsíteni tudják-e az ’én’-t? Eddig nincs jele ennek – válaszolta meg rögtön sajátmagát – sőt bizonyos tudományos eredmények kétségbe vonják még a szabad akarat létezését is. Sok jó tudományos és filozófiai munkára van szükség, hogy ezeket az eredményeket értelmezzük, és ne szegényítsük el az ’én’-ről alkotott felfogásunkat.

Őrizve segíteni - Büntetés-végrehajtás a XXI. Században. A beszélgetésben elhangzott: Éveken át arra kényszeríteni valakit, hogy ne tegyen semmit azt jelenti, hogy egy rosszra egy még nagyobb rosszal válaszolunk. A büntetés akkor jelent segítséget, ha emberként kezelik az elítélteket. A keresztény hívő tudja, hogy az ember nem azonos a hibájával. Az egyik szakember így fogalmazott: „éppen tőletek, keresztényektől tanultam meg, hogy a személy képes változni”.

Elmesélni a valóságot – három nagy olasz sajtóorgánum vezetője beszélgetett a tájékoztatás témájáról Alberto Savorana, a CL sajtószóvivője közreműködésével. Elhangzott: a valóság mindig egy esemény, a középpontban pedig az ember, a személy áll, konkrét gondokkal, esetleg élete drámájával és nem elvont elképzelések. „Ha világ olyan lenne, amilyennek a napilapok leírják, már régen végünk lenne.” – mondta az egyik hozzászóló. Fontos a tájékoztatás etikájáról beszélni és írni főként „most, amikor a politikát sarokba szorították a pénzügyi és gazdasági erők, akiknek semmi és senki nem számít. A beszélgetés végén Savorana emlékeztetett rá, hogy Don Giussani mindenkit az újságírókat is beleértve, arra bíztatott, hogy „az igazságot szeressék jobban önmagunknál, mert ez az igazi morál.”

Ahogyan már 2006-ban, az idén újra megidézték a szent életű Eugenio Corecco luganói püspök emlékét, aki két legfontosabb mesterének Luigi Giussanit és a híres müncheni egyházjog-professzort Klaus Mörsdorfot tartotta.

A kerekasztal-beszélgetésen, amelyen részt vett Antonio Maria Rouco Varela bíboros, Madrid érseke is, hangsúlyt kapott, hogy a Pápa híres regensburgi beszédére milyen hatással volt Eugenio Corecco tanítása: összekötni a hitet az értelemmel, a vallást a szeretettel. Nagy kihívás ez, amely a szívünkben kezdődik.

Mauro Lepori a ciszterci rend generális főapátja is meglátogatta néhány napra a Meeting-et. Rövid tanúságtételében elmondta: hivatását Corecco püspöknek köszönheti, aki „úgy alakította belülről az ő életét és sokakét, hogy atyailag elfogadta, kísérte, tudatában annak, hogy a Misztérium, amelyet minden élet megjelenít, képes elfogadni a személy szabadságát.” A generális főapát kiemelte Corecco püspök személyiségének világos, tiszta alakját, akár az egyházjog, akár a fiatalokkal és a hívekkel való kapcsolatában, bölcsszívű pásztora volt népének. A hit koldusának nevezte, aki nagybetegen azért imádkozott, hogy „teljes hittel haljon meg, mert ez a legnagyobb kegyelem.”


Délután 5 órakor a Meeting egyik központi előadására került sor az idei témában: „Az ember természete kapcsolat a végtelennel”. Ennek kifejtése több mint tízezer kíváncsi hallgató számára Javier Prades, a Madridi San Dámaso Egyetem rektorának feladata volt. Emilia Guarnieri bevezetőjében elmondta: „Nem a nulláról indulunk. Az idei téma már eddig is hozzásegített ahhoz, hogy másképp nézzük a világot.” De, fogalmazta meg felütésként a kérdést, „miért van tulajdonképpen, hogy az emberi természet megkülönbözteti magát a végtelennel való kapcsolattól?”

A spanyol teológus kifejtette: „Az aránytalanság a valóság és vágyaink között, amely Valaki Más keresésére ösztönöz, valamilyen módon folytatódik korunk sokféle megnyilvánulásában.” Mindezt színes példákkal illusztrált előadásában tág panorámában mutatta be. Az értelem és a misztérium, a hit és az élet szétválasztása vezetett oda, hogy a hétköznapi életnek semmi köze a végtelenhez, de ez nem az ember természetes alapállapota – mondotta. A mai többségi kultúra ellenében azért jelen van a Végtelennel való találkozás egyedi tapasztalata is, amit az apostolok éltek meg, amikor elismerték Jézust, mint az Isten Fiát. Jézus a szívbe talál, a legbelsőbb érzések közepébe, úgy, hogy a szája tátva marad annak, aki hittel hallgatja: „olyan hatalma van, mint még senkinek!”

„A Jézussal való találkozásban alakul ki az igazi személyiségünk, az új ember, amely magában foglalja az embert és vágyait. És mindez legfőképpen az Ő feltámadásában mutatkozik meg. Ez nem egy elmélet, hanem egy tény – folytatta az előadó. Konkrét jelei vannak, el lehet mesélni másoknak. Isten emberré lett és belép a tapasztalatodba!” „Mindez nem tehet beképzeltté minket, sőt szegényebbnek érezzük magunkat, mint előtte és elismerjük, hogy koldusok vagyunk. A történelem főszereplője a koldus. Krisztus koldulja az ember szívét, az ember pedig koldulja Krisztust. A létezés kifejeződésének legvégső ideálja ez”- fejezte be don Javier nagysikerű előadását.

A harmadik nap estéjén Luis Ortega együttese az Evangéliumot adta elő, flamenco stílusban, természetesen a téma és szereplők iránti legnagyobb tapintattal. „En Ti” – Benned címmel három részben jelenítették meg a tánc nyelvén megváltásunk három legfontosabb eseményét: az angyali üdvözletet, a szenvedést és halált végül a feltámadást. A spanyol művészekből álló csoport alkotása, amint elmondták, hitből és barátságból jött létre. Ezt a műsort a 2011-es Világifjúsági Találkozón is bemutatták. Itt maga XVI. Benedek pápa is megköszönte művészi teljesítményüket és kérte, hogy folytassák ezt a missziót, keltsék fel másokban is ezt az érzékenységet a valóság és annak megjelenítése, megünneplése iránt.

A fiatalok a flamenco est hangulatában ünnepelték a vásárváros egész területén még éjfél körül is, a közösséget, a barátságokat, a végtelennel való kapcsolatukat.

Varga Jánost hallották Riminiből.