„Megbocsátás és kiengesztelődés” - a moszkvai pátriárkátus és a lengyel püspöki konferencia történelmi közös nyilatkozata

„Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelte magával a világot s nem számítja be bűneinket, sőt ránk bízta a kiengesztelés igéjét” (2Kor 5,19) – ezzel a szentírási idézettel kezdődik a három pontból álló dokumentum, amelynek elején a két egyház vezetői megállapítják: felelősnek érzik magukat egyházuk és nemzetük jelenéért és jövőjéért.

A nyilatkozatot Józef Michalik érsek, a lengyel püspöki konferencia elnöke, valamint Kirill, Moszkva és az egész Rusz pátriárkája írta alá augusztus 17-én, pénteken Varsóban. A „Közös üzenet Oroszország és Lengyelország népeihez” c. dokumentum erőteljes felhívás a megbocsátásra, a kiengesztelődésre és a párbeszédre. A két nép közös erővel törekedjen a múlt sebeinek begyógyítására és lépjen a spirituális és anyagi megújulás útjára.

A nyilatkozatban leggyakrabban előforduló két szó: a béke és a kiengesztelődés. A két egyházi vezető emlékeztet Oroszország és Lengyelország évszázados szomszédságára, a keleti és nyugati kereszténység örökségére, amely mindkét nemzet önazonosságára és kultúrájára nagy befolyást gyakorolt. A bűn, az emberi gyengeség, az önzés, de a politikai nyomások is kölcsönös elidegenedéshez, nyílt ellenségeskedéshez, a két nemzet közötti harchoz vezettek, amelynek első következménye a kezdetben meglévő keresztény egység felbomlása volt. A megosztottság ellenkezik Krisztus akaratával és botrányt jelent. Ezért új erőfeszítésekkel kell törekedni a két egyház közeledésére, a megújulásra, a második világháború és a nemzetekre rákényszerített ateizmus tapasztalata után.

A testvéri párbeszéd útja vezethet el a kiengesztelődéshez, amely feltételezi az elszenvedett sértések és igazságtalanságok megbocsátását. A megbocsátás nem jelent elfeledést – hangsúlyozza a közös nyilatkozat. Az emlékezet ugyanis önazonosságunk alapvető része, és tartozunk vele a múlt olyan sok áldozatának, akik életüket adták az Istenhez és a hazához való hűségükért. Megbocsátani tehát annyit jelent, hogy lemondunk a bosszúállásról és a gyűlöletről a békés jövő érdekében. A múlt ismerete hozzásegíthet ahhoz, hogy megismerjük a teljes igazságot. A háború és a totalitárius rendszerek – a két nép történelmének egyik közös pontja – ártatlanok millióinak életét követelték. Erre emlékeztet a lengyel és az orosz föld számtalan síremléke, kegyeleti helye.

A szöveg utal azokra az új kihívásokra is, amelyeket a századunkban bekövetkezett társadalmi és politikai változások, a vallási közömbösség és a fokozatos szekularizáció jelentenek. „Kötelezzük el magunkat – olvassuk a nyilatkozatban -, hogy népeink társadalmi és kulturális életét ne fosszák meg azoktól az alapvető értékektől, amelyek nélkül nem létezik a tartós béke jövője”. Meg kell védeni az alapvető jogok között a vallásszabadság és a vallás közéleti jelenlétének jogát. Az abortusz és az eutanázia súlyos életellenes bűn, amely lealacsonyítja a társadalmat – állapítja meg a dokumentum.

A kihívások között szerepel az azonos neműek házassága, a hagyományos értékek elutasítása, a vallási jelképek közéletből való eltávolítása. A helytelenül értelmezett laicitás fundamentalista jelleget ölt és az ateizmus egyik formájává válik. A család, amely egy férfi és egy nő stabil életkapcsolatán alapul, tiszteletet és védelmet igényel. Csak az „élet bölcsője” biztosíthatja a társadalmi stabilitást és lehet a remény jele a nemzet számára.

„A feltámadt Krisztus egyházaink és az egész világ reménye” - olvassuk a közös nyilatkozatban. Végül Michalik érsek és Kirill pátriárka Máriához fohászkodnak, akit mind az oroszok, mind a lengyelek mélyen tisztelnek: segítsen a két egyház és a két nemzet kiengesztelődésének és közeledésének nagy művében.

(vm)