„Isten vár bennünket – ez a mi reménységünk” - a pápa homíliája Mária mennybevételének ünnepén

XVI. Benedek pápa augusztus 15-én, Mária mennybevételének ünnepén, reggel 8 órakor szokásához híven a Castel Gandolfo-i Villanovai Szent Tamás plébánián mutatta be az ünnepi szentmisét. Homíliájában emlékeztetett rá, hogy 1950. november elsején, Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa dogmaként hirdette ki, hogy Szűz Máriát „földi életének végén testestül-lelkestül felvette Isten a mennyei dicsőségbe”. Ezt a hitigazságot ismerte a Szent Hagyomány, megerősítették az egyházatyák és főleg jelentős aspektusa volt Krisztus Anyja kultuszának. Éppen a kultusz eleme volt az a hajtóerő, amely meghatározta a Szűzanya iránti dicséret és felmagasztalás dogmáját. Ez világosan kiderül a „Munificentissimus Deus” k. apostoli konstitúcióból is.

A dogmában kifejeződött mindaz, amit Isten népe már régóta ünnepelt a Mária tiszteletben, a Szűz dicsőítésének legmagasabb formájában. Mária mennybevétele dogmájának kihirdetése mintegy a hit liturgiájaként jelentkezett. Az ünnepen elhangzó evangéliumi szakaszban maga Mária ejt ki néhány prófétai szót, amely e felé a távlat felé mutat: „ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék” (Lk 1,48). Ez a prófécia az egyház egész történelmének szól. A Magnificat idézett kifejezése, amelyet Szent Lukács evangéliumában olvasunk, azt jelenti, hogy a fiával, Krisztussal, szoros benső egységben lévő Szűz Mária, Isten Anyja dicsérete minden idők és minden hely egyházára vonatkozik.

Az evangelista feljegyzése feltételezi, hogy Mária dicsőítése már jelen volt Szent Lukács idejében és ő azt minden nemzedék keresztény közössége kötelességének és elkötelezettségének tartotta. Ez az ünnep tehát arra szólít fel bennünket, hogy dicsőítsük Istent és szemléljük Mária nagyságát – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa.

Majd feltette a kérdést: Miért részesül Mária abban a dicsőségben, hogy felvétetik a mennyekbe? Szent Lukács Mária felmagasztalásának és dicséretének gyökerét Erzsébet kifejezésében látja: „Boldog vagy, mert hittél” (vö. Lk 1,45). A Magnificat, az élő és a történelemben működő Istennek szóló ének tör fel Szűz Mária szívéből. Példás hűséggel élte meg és őrizte szíve legmélyén Isten népéhez intézett szavait, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak tett ígéreteit, azokat imáiba foglalta: Isten Szava a Magnificatban Mária szavává lett, lámpásként vezette útján, és készségessé tette, hogy befogadja méhébe is, Isten testté lett Igéjét. A mai evangéliumi szakasz arra emlékeztet, hogy Isten jelen van a történelemben, az események folyásában.

A pápa utalt Sámuel második könyvének soraira, amelyben Dávid a Szövetség Ládáját Jeruzsálembe viszi. (2Sám 6,1-15). Világos a párhuzam az evangéliummal: miközben várja Fia, Jézus megszületését, maga Mária a Szent Frigyláda, aki magában hordozza Isten jelenlétét, amely vigasz és teljes öröm forrása. Keresztelő János táncol Erzsébet ölében, mint ahogy Dávid táncolt a Frigyláda előtt. Mária Isten „látogatása”, amely örömet teremt. Zakariás dicsőítő énekében kifejezetten ezt mondja: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét” (Lk 1,68). Zakariás otthona megtapasztalta Isten látogatását Keresztelő János váratlan születésével, de főleg Mária jelenlétével, aki ölében hordozta Isten Fiát.

A pápa, folytatva rögtönzött szavakkal mondott homíliáját, elmagyarázta: Istenben van hely az ember számára. Mária, amikor Istennel egyesül, nem távolodik el tőlünk, nem távozik el egy ismeretlen galaxisra, hanem közelebb kerül hozzánk, mert Isten mindnyájunkhoz közel van. Mária, Istennel egyesülve rendkívül közel áll hozzánk. Mária maradéktalanul egyesülve Istennel olyan nagy szívvel rendelkezik, amelybe belefér az egész teremtett világ. Ezt bizonyítják a fogadalmi (ex-voto) táblák a világ minden részén.

Az emberben is van hely Isten számára – folytatta szentbeszédét XVI. Benedek pápa. Isten bennünk való jelenléte fontos, hogy megvilágítsa a világot összes szomorúságával és problémáival. A Szentatya arra buzdította a híveket: nyíljanak meg Istennek, hogy beléphessen szívükbe és életet adó erővé válhasson bennük.

Ha megnyílunk Istennek, nem veszítünk semmit, sőt, életünk gazdaggá és naggyá válik. Ma sokan reménykednek egy jobb jövőben, de nem tudni, hogy ez a jobb világ mikor valósul meg. Az azonban bizonyos, hogy egy olyan világ, amely eltávolodik Istentől, nem jobbá, hanem rosszabbá válik. Csak Isten jelenléte biztosíthatja a világ jóságát. Bizonyos azonban a remény: Isten vár bennünket. Nem a semmi felé megyünk, hanem várnak ránk. A túlvilágon az Anya jóságával, szeretteinkkel, az örök Szeretettel találkozunk. Isten vár ránk; ez nagy örömünk és reményünk, ami a mai ünnepből fakad.

Mária meglátogat bennünket és ez életünk öröme. Mária a győzedelmes egyház hajnala és ragyogása, vigasza és reménye a még zarándok nép számára. Bízzuk magunkat anyai közbenjárására, hogy elnyerje az Úrtól az örök életbe való hitünk megerősödését, segítsen bennünket, hogy jól megéljük az Isten által kapott időt. Keresztény reményünk nem pusztán a mennyek iránti nosztalgia, hanem Isten utáni élő és dolgos vágyakozás itt a földön. Isten utáni vágyakozásunk fáradhatatlan zarándokokká tesz bennünket, táplálja bennünk a hit bátorságát és erejét, amely ugyanakkor a szeretet bátorsága és ereje – mondta Nagyboldogasszony ünnepén homíliájában XVI. Benedek pápa.

(vm)