„Az Eucharisztia: mennyei kenyér” – P. Szabó Ferenc elmélkedése az évközi 19. vasárnapra

Augusztus vasárnapjain folytatjuk a János-evangélium 6. fejezetének olvasását, ahol Jézus megígéri a mennyei kenyeret, az Eucharisztiát. A szakaszban többször utalás van arra, hogy Isten, Mózes közbenjárására, a pusztában vándorló népnek mannát adott eledelül. A manna égből alászállott, dérhez hasonló szemcsés dolog, valamiféle mag volt, amelyet mozsárban megtörtek és lisztet készítettek belőle. A manna szó eredetét Kiv 16, 15 így magyarázza: Az égből hullott csodás táplálék láttán a zsidók ezt kérdezték: man hu, mi ez? Az Ószövetség könyveiben gyakran van utalás erre az isteni ajándékra, amely előkészítette az igazi égi kenyér kinyilatkoztatását, amelyet – éppen János 6, 31kk szerint – jelképezett és hírül adott. Már utaltunk arra, hogy a kenyérszaporítás csodája, a népet jóllakató csodás kenyér olyan lelkesedést váltott ki, hogy Jézust királlyá akarták tenni. De ez nincs kapcsolatban azzal a hittel, amelyet Jézus megkövetel. A csoda és az isteni adomány jelentését a tanítványok sem értik jobban, mint a tömeg, a hitetlenek pedig, a farizeusok és szadduceusok ekkor kérnek égből jövő jelet. Az igazi égből jövő kenyér nem a manna, amely után meghaltak, hanem maga Jézus az Eucharisztiában, amelyet a hit által kapnak meg: az Ő teste, amelyet a világ életéért adott.

Az Ószövetségben számos előképpel találkozunk, amelyek mind Krisztus felé mutatnak. Sőt az egész Ószövetség Krisztus jövetelét készíti elő, „nevelőnk Krisztusra”, ahogy az Apostol mondja. A tipológiát, amelyet az egyházatyák kifejlesztenek, Szent Pál kezdeményezte: Róm 5, 14; 1Kor 10,6, 11. Az Újszövetség iratai az Ószövetség eseményeinek és intézményeinek is szimbolikus jelentést tulajdonítanak, különösen is a Zsidóknak írt levél. Máté evangélista állandóan hangoztatja a próféciák és a messiást előre jelző események beteljesedését Krisztusban, aki mindent megújított. Ezért egyes egyházatyák azt mondták, hogy Krisztus az ó-szövetséget elavulttá tette; latin szójátékkal: antiquum Testamentum=antiquatum Testamentum. Jézus maga többször utal e beteljesítésre, pl. a Hegyi beszédben: beteljesíti, tökéletessé teszi és túlszárnyalja a mózesi törvényt, a tízparancsolatot; vagy az utolsó vacsorán a zsidó pászkát beteljesíti az ő húsvéti lakomáján alapított az Eucharisztiával, a vérével szerzett új szövetséggel.

Az égből szállott igazi élő kenyér hatása messze túlmutat az előképen, a mannán: isteni, örök életet ad. De csak annak, aki hisz Benne. A zúgolódó zsidók megbotránkoznak, hogy Jézus ezt mondta. „Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá”, és azt mondták: ’Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondhatja most: ’A mennyből szálltam alá?’” Jézus ezután megmagyarázza a hietleneknek: „Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya , aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom öt az utolsó napon.”

A Jézusban való hit az Atya ajándéka: Ő vonz, Ő indít bennünket Fiához, elcsitítva lázadozó szívünket. Csak az alázatosak fogadják be a hit kegyelmét. Ezért kell kérnünk a szelíd és alázatos szívű Jézust, alakítsa szívünket az Ő Szíve szerint.

(Jn 6, 41-52)