Benedek pápa tanítása Szent Domonkosról és az imáról a szerdai kihallgatáson

Augusztus 8-án, Szent Domonkos liturgikus ünnepén a Szentatya, folytatva az imáról szóló katekéziseit, a domonkos rend alapítójáról tanított a Castel Gandolfo-i téren összegyűlt zarándokoknak. Mint mondta, egy korábbi alkalommal már bemutatta a prédikátorok rendjének neves alakját, jelentőségét a korabeli egyház megújulásában, ez alkalommal azonban Szent Domonkos lelkiségének egy különlegességére fektette a hangsúlyt: ez pedig imaélete. A spanyol szent az ima embere volt, imádta Istent és csakis a lelkek, különösen is az eretnekségre jutottak üdvösségéért tevékenykedett. Krisztus nyomában kívánt járni megvalósítva a három evangéliumi tanácsot, továbbá hirdetve Isten Igéjét szegény életmódja által. Életének minden pillanatában az ima adott erőt neki a megújuláshoz és apostoli tevékenységéhez – magyarázta a Szentatya.

Szászországi Boldog Jordán, aki Szent Domonkost követte a rend vezetésében, így írt a rendalapítóról: „Napközben senki sem volt nála barátságosabb, míg éjszaka senki sem volt nála kitartóbb az imában. Napjait embertársainak szentelte, éjszakáit pedig Istennek”. Szent Domonkos alakjában csodálatosan egyesül az isteni misztériumokon való szemlélődés és az apostoli tevékenység. A korabeli szemtanúk szerint Szent Domonkos mindig „Istenről és Istennel beszélt”. Ez az észrevétel is igazolja az Úrral való mély egységét ugyanakkor pedig elkötelezettségét arra, hogy embertársait is elvezesse erre a szeretetkapcsolatra. Domonkos nem hagyott ránk imáról szóló írását – folytatta Benedek pápa tanítását. A domonkos hagyomány azonban összegyűjtötte és évszázadokon át megőrizte tapasztalatait egy műben, amelynek címe: „Szent Domonkos kilenc módszere az imára”.

Ezen kilenc módszer mindegyikét a Feszület előtt kell elvégezni – javasolja Szent Domonkos. Az első hét felfelé ívelő irányt követ, amely az Istennel való szeretetközösségre vezet. Szent Domonkos séta közben, majd meghajolva imádkozik alázatot fejezve ki általa; továbbá a földre borulva, hogy bocsánatot nyerjen bűneiért; majd térden fohászkodik vezekelve bűneiért és osztozva Krisztus szenvedésében; valamint karjait kitárja a Keresztre szegezve tekintetét, az égre emelve szemeit. Az utolsó két módszer pedig kegyes cselekedeteknek felel meg, amelyeket Szent Domonkos rendszeresen végzett. Elsőként a személyes meditáció, elmélkedés, amely során az ima egy még személyesebb, lángolóbb cselekedetté válik. A szentmisék és a napközbeni imaórák után is Domonkos mindig tovább folytatta beszélgetését Istennel, anélkül, hogy határidőket állított volna – magyarázta a Szentatya. Nyugodalmasan ült, elcsendesült lelkében, hogy meghallja Istent. Aki figyelte őt, láthatta ima közbeni örömét, vagy éppen könnyeit is.

A korabeli szemtanúk arról is mesélnek, hogy Szent Domonkos olykor extázisba esett, amelynek során arca átváltozott. Ezen események után azonban mindig alázatosan folytatta mindennapi cselekedeteit megerősödve az isteni erővel. Utazásai közben is mindig imádkozott, miközben szemlélte a teremtett világ szépségét. Szívéből hálaének és hálaadás szólt Istennek az adományokért, amelyek közül a legnagyobb: a Krisztus által megvalósított megváltás – hangsúlyozta a zarándokoknak Benedek pápa.

Szent Domonkos arra emlékeztet minket, hogy a hitről való tanúságtétel, amelyre minden keresztény hivatott a családjában, munkájában, társadalmi tevékenységében, és pihenés idején is, az imából fakad. Csakis az Istennel való szoros személyes kapcsolat adja meg az erőt ahhoz, hogy valóban át tudjuk élni a minket érő eseményeket, különösen is azokat, amelyek fájdalmat okoznak.

Szent Domonkos emlékeztet továbbá az ima külső megjelenési formáinak jelentőségére is. Térdre borulás az Úr előtt, a tekintet rászegezése a feszületre, a megállás és elcsendesülés nem másodlagos dolgok, hanem hozzásegítenek ahhoz, hogy belsőleg, teljes lényünkkel kapcsolatba tudjunk lépni Istennel. A Szentatya ezt követően felhívta a zarándokok figyelmét a mindennapos belső, lelki élet jelentőségére, amelyre különleges alkalmat jelent a pihenés időszaka. Ezáltal családtagjainkat is segíthetjük az imában, és ösztönözhetjük őket az Istennel való kapcsolatra, amely békét és szeretetet hoz mindannyiunk számára – tanította a Szentatya a Castel Gandolfo-ban megtartott szerdai általános kihallgatás alkalmával.

A szerdai általános kihallgatsáon magyar zarándokok is jelen voltak Németh László pápai prelátus, olaszországi főlelkész vezetésével, aki az audienciát követően nyilatkozott műsorunknak.

(hh)