„Isten megsokszorozza szeretetből fakadó cselekedeteinket” – a pápa vasárnapi Úrangyala imádsága

XVI. Benedek július 29-én, vasárnap a Castel Gandolfo-i Apostoli Palotában elimádkozott Úrangyala alkalmával a napi evangéliumi részlethez, vagyis a csodálatos kenyérszaporítás történetéhez fűzte gondolatait. A nyári pápai rezidencia udvarát megtöltő zarándokokhoz szólva megjegyezte, hogy Jézus ezt az eseményt később a kafarnaumi zsinagógában magyarázta saját magát nevezve életet adó „kenyérnek”. Jézus cselekedetei a csodálatos kenyérszaporításkor párhuzamban állnak az Utolsó vacsora történéseivel: „Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek…” (Jn 6,11). A „kenyér” témája, amelyet megosztanak és az ezért szóló hálaadás, az Eucharisztiára, Krisztus a világ üdvösségéért hozott áldozatára irányítják a figyelmet – magyarázta a híveknek a Szentatya.

János evangélista megjegyzi, hogy közel van Húsvét ünnepe, így a figyelem a Keresztre, a szeretetadományra irányul, továbbá az Eucharisztiára, ezen adomány örökéletűvé válására: az emberekért Krisztus az élet kenyerévé vált. Szent Ágoston ezt így kommentálta: „Ki, ha nem Krisztus a mennyek országának kenyere? Így az ember is az angyalok kenyeréhez járulhat, mert az angyalok Ura emberré lett. Ha ez nem történt volna meg, akkor Jézus teste nem lehetne a miénk. Ha nem lett volna emberré, nem járulhatnánk az oltár kenyeréhez”. Az Eucharisztia az ember állandó nagy találkozása Istennel, amelyben az Úr eledelünkké válik, saját magát adja értünk, hogy átváltoztasson bennünket – magyarázta a Szentatya.

A kenyérszaporítás történetében egy fiú is szerepel, aki felajánlja kevéske ételét, öt kenyerét és két halát a hatalmas tömeg számára. A csoda nem történik a semmiből, hanem egy szerény gesztusból fakad, egy szegény fiú felajánlásából indul ki. Jézus nem kér tőlünk olyat, amink nincs, hanem azt mutatja meg nekünk, hogy ha mindenki hozzájárul azzal a kevéssel, amivel tud, akkor újból és újból megtörténhet a csoda. Isten képes megsokszorozni szeretetből fakadó cselekedeteinket, és adományának részeseivé tesz bennünket.

A tömeget bámulatba ejtette a csoda: Jézusban az új Mózest látták, akinek hatalma van és biztos jövőt tud adni. Jézus azonban „észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül” (Jn 6,15). Jézus nem egy földi király, aki hatalmat gyakorol, hanem szolgáló, aki térdet hajt az ember előtt. Nemcsak éhségét kívánja csillapítni, hanem az igazságra, az Istenre való szomját akarja oltani.

XVI. Benedek pápa rövid tanítása végén arra buzdította a híveket, hogy kérjék az Úrtól az igazságból, szeretetből, a Krisztusból való táplálkozás jelentőségének újbóli felfedezését. Ehhez hűségesen részt kell venni az Eucharisztiában annak érdekében, hogy egyre erősebb szeretetközösségben legyünk az Úrral. Imádkozzunk azért is – mondta még a Szentatya –, hogy mindenkinek legyen meg a mindennapi kenyere, továbbá, hogy az egyenlőtlenségeket ne az erőszak fegyvereivel oldják meg, hanem a szeretetben való osztozással.

(hh)