Nemeshegyi Péter: Mozart – Isten szeretetének muzsikusa
Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes tanár 2009 tavaszán előadássorozatot tartott a
magyarországi jezsuiták központjában, a Párbeszéd Házában a zeneirodalom egyik legnagyobb
géniuszáról, Wolfgang Amadeus Mozartról (1756-1791). Az előadásokat Fülöp Zsuzsanna,
a Kairosz Kiadó munkatársa szerkesztette kötetté.
Nemeshegyi Péter negyven
évig volt misszionárius Japánban, s a tokiói Sophia Egyetem professzoraként megismertette
diákjait a nyugati harmóniavilággal, Mozart csodálatos zenéjén keresztül. Eleinte
mindössze néhányan hallgatták az előadásokat, melyeken természetesen az osztrák zseni
szerzeményei is felcsendültek, de hamarosan kicsinek bizonyult a terem, mely zsúfolásig
megtelt fiatalokkal, akik a kinti világról elfelejtkezve, szent áhítattal hallgatták
a gyönyörű dallamokat, s P. Nemeshegyi lenyűgöző előadását. Bár alig volt köztük keresztény,
Mozart zenéjében meghallották Isten szeretetét.
A jezsuita szerzetes számára
nem kétséges, hogy Isten különlegesen szerette Mozartot, „ezt érzékelhetjük csodálatos
zenéjét hallgatva. És Mozart? Ő nagyon is szerette Istent.” Nemeshegyi Péter korabeli
dokumentumokból idéz, melyek szerint Mozart Istent szerette mindenekelőtt, és „Isten
után mindjárt a papa jön.” Vagyis a szintén muzsikus Leopold Mozart, aki már egészen
kicsi korában felismerte fia egészen kivételes zsenijét – ne felejtsük el, hogy Mozart
már ötévesen kész zeneművet komponált. Csodagyermekként sosem járt iskolába, minden
tudását apjától szerezte. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy anyját ne szerette
volna. Istenhitére bizonyíték az is, hogy amikor húszéves korában az édesanyja meghalt,
Mozart a következőket írta apjának: „Tudom, hogy Isten mindent a javunkra rendel el.
Akármilyen bajnak is tűnik nekünk, minden jól megy, ha a Mindenható akarata szerint
megy. Hiszen ő tudja a legjobban, hogy mi szolgál üdvösségünkre. Amit Isten akar,
azt akarom én is.”
Mozart hitt abban, hogy a szeretet mindennél fontosabb.
Egyik barátjának a kérdésére, hogy mi teszi az embert lángésszé, így válaszolt: „Nem
a kiváló ész teremti meg a zsenit. Nem is a mély érzelemvilág. Még a kettő együtt
sem teremti meg azt. Csak a szeretet, a szeretet, a szeretet teremti meg a zsenit!”
Nemeshegyi Péter ebben látja a titkát Mozart zenéjének, s állítja: „Ez a muzsika nem
születhetett véletlenül, csak úgy önmagától. Nem! Ez a zene felülről jött, az örök
Szépségtől, az örök Szeretettől!”
Mozartot nem kerülték el az élet súlyos megpróbáltatásai,
rengeteg szomorúság érte, gyermekei közül többen is meghaltak kiskorukban, sokszor
nem volt pénze. Sem ő, sem a felesége nem értett a pénz kezeléséhez. Különösen labilissá
vált Mozart helyzete rövid életének utolsó három esztendejében, amikor már nem volt
népszerű, nem kapott megrendeléseket, kíméletlen uzsorások markába került. Kénytelen
volt könyörgő leveleket írni egyik barátjának, hogy kölcsönözzön neki valami kis pénzt,
mert anyagilag a csőd szélére jutott. Mindezek ellenére szakadatlanul dolgozott, írta
csodálatosabbnál csodálatosabb darabjait, melyek ma is a zeneirodalom felülmúlhatatlan
remekművei, köztük szimfóniáit, operáit, a Figaró házasságát, a Varázsfuvolát, egyházi
jellegű műveit, köztük a halála miatt nem teljesen befejezett, ámde így is megrendítően
szép Requiemet.
Nemeshegyi Péter számára egyértelmű, hogy a zene adomány, kegyelem,
s az sem kétséges előtte, hogy Mozart teljes mértékben meg volt győződve arról, bámulatos
zenei tehetségét Istentől adományként kapta. Ezért nem vált soha gőgössé és nagyképűvé,
tudott szívből örülni annak, ha másoknak örömöt szerzett a zenéjével.
Nemeshegyi
Péter Mozartról tartott előadássorozata önmagában is hatalmas élmény. A kötet színvonalát
még jobban emeli, hogy CD-mellékletet is tartalmaz, 167 perces válogatást Mozart Istentől
megáldott zenéjéből (Kairosz Kiadó, 2012).