A turizmus jelentősége – P. Francesco Occhietta SJ cikke
A vakáció időszaka az utazást, az ünnepet és a pihenést juttatja eszünkbe – olvasható
a jezsuiták Civiltà Cattolica c. folyóirata július 21-én megjelent számának cikkében.
Sokaknak a mindennapokból való menekülést, míg másoknak felfedezést, ismeretszerzést
jelent, de valahol mindenkinek a várva várt örömteli napokat hozza el. A Bibliában
is találunk utalást a vakációra, az utazásra: „Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása,
a tapasztalt férfi értelmesen beszél. Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki
sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett” (Sir 34,9-11). Ezen kívül a biblia ember bölcsessége
elismeri a pihenés időszakának termékenységét, amely segít a mindennapok átváltoztatásában
is: „Amíg úton voltam, igen sokat láttam, többet, mint amennyit el tudnék mondani”
(Sir 34,11).
A vakáció lehetőséget ad új emberek és hagyományok megismerésére,
elősegíti a természettel való szorosabb kapcsolatot, a vendégszeretet és a tolerancia
értékeinek felismerését, lehetőséget nyújt saját magunkkal, ill. családunkkal, barátainkkal
való kötelékünk elmélyítésére. Sokszor azonban bumerángként is hathat, vagyis amikor
a szabadidőt nem az emberiességben való fejlődésre, hanem az elembertelenedésre fordítják.
A mértéket nem ismerő fogyasztás, a hedonizmus, vagyis kizárólagos örömszerzés a kizsákmányolásra,
a szegényebb kultúrák megkárosítására vezethet.
A turizmus ma a legnagyobb
iparágnak számít a világon, mintegy 127 millió embert munkáltat, 1 milliárd turistát
lát el évente. A turizmusra azonban a Föld mintegy 20 országa lakosainak nyílik lehetősége,
köztük is a közép és felső rétegek számára.
Nem szabad megfeledkezni arról,
hogy a vakáció együtt jár a felelősségteljes és helyes magatartással, továbbá az erőforrások
(a talaj, az energia és a víz) kiegyensúlyozott felhasználásával. Nagy figyelmet kell
fordítani a szennyezés elkerülésére, a helyi szokások tiszteletben tartására, a szabályok
megszegésével járó turizmus bejelentésére. Sürgőssé vált olyan turizmus fejlesztése,
amely figyelemmel van a környezetre, a természetre és látogatott területen élő népességre
egyaránt.
A vakációnak tehát társadalmi és etikai értéke is van. Az ENSZ közgyűlése
által létrehozott Környezet és Fejlődés Világbizottság 1987-es dokumentuma „fenntartható”
jelzővel határozta meg azt a turizmust, amely kielégíti a mai nemzedék igényeit és
figyelemmel van a jövő nemzedékének hasonló jellegű elvárásaira. A nemzetközi közösség
azt kéri a kirándulóktól, hogy tiszteljék a meglátogatott terület kulturális, társadalmi,
és természeti dimenzióit.
Az egyház is csatlakozik a szeptember 27-én esedékes
Turizmus Világnapjához spirituális jelentést adva neki a Szentatya üzenete által.
A turista alkalmazkodása a kultúrához lehetővé teszi az egyház számára a személy tiszteletben
tartására épülő párbeszédet, kizárva annak veszélyét, hogy a kultúra egyszerűen csak
az érdeklődés tárgyává válik. A vakáció ugyanis lehetőséget ad a párbeszédre a más
vallású hívekkel, amelynek során a keresztény ember a tanúságtételre hivatott hitéről
magatartásával, bölcsességével, tisztelettudásával. A turizmus kivételes lehetőség
a népek és a személyek fejlődése szempontjából, amely kölcsönös tiszteletadással kell
hogy járjon a népek és kultúrák között – olvassuk a Francesco Occhietta jezsuita,
a Civiltá Cattolica jezsuita folyóiratban megjelent cikkében.