2012-07-30 13:52:50

A Hit éve és a II. vatikáni zsinat – P. Szabó Ferenc sorozata


4. rész: Ki a te Istened? – Isten megnevezése
Az istenfogalom először a pogány vallásokban jelentkezik. A Nap és annak ragyogása, csillagok és azok szabályos járása, a villámokkal csapkodó vihar és az általa kiváltott félelem, a szikla és annak rendíthetetlensége, az áldást hozó eső és harmat, mind-mind egy felsőbbrendű lény, az istenség egy-egy tulajdonságának meg nyilatkozása. (A szakemberek hierophániáknak nevezik őket.) A primitív ember szemében a kozmosz és annak tárgyai, jelenségei szimbolikus jelentéssel bírtak. Jean Daniélou S.J. „kozmikus kinyilatkoztatásról” beszélt, megkülönböztetve így a pogány vallásokat a bibliai kinyilatkoztatás vallásaitól.

Az „isten” nevet számtalan valóságra alkalmazták a vallástörténet során: a többisten-hit bálványai Izraelt, a választott népet is állandóan kísértették a próféták küzdelmei ellenére. Az istenhit keletkezését különféleképpen magyarázták. Így a marxisták Feuerbach nyomán azt állították, hogy az emberek saját képükre és hasonlatosságukra alkottak maguknak isteneket, kivetítve vágyaikat és félelmeiket egy illuzórikus világba. Kétségtelen, hogy az emberek társadalmi, kulturális, pszichológiai helyzete befolyásolja vallásos hitüket, istenképüket. Ebben igaza lehet a marxizmusnak és a hozzá hasonló elméleteknek, de a felépítmény és tükröződés elmélettel csak az isteneszme körülményeit magyarázzák meg, de magát a tényt, annak belső okát nem. H. de Lubac ezzel kapcsolatban idézi Mircea Eliade vallás–történész megállapítását: „Az tény, hogy az első mértani törvények felfedezése a Nílus-delta öntözésével kapcsolatos gyakorlati problémáknak köszönhető; de nem látja be az ember, hogy ez a tény milyen jelentőséggel bír a mértani törvények érvényessége szempontjából.” És H. de Lubac hozzáfűzi: „Valóban, hasonlóképpen nem látja be az ember, mennyiben tenné kérdésessé az isteneszme érvényességét az a tény, hogy „Isten” fogalmának első felmerülését ilyen és ilyen látvány váltotta ki az emberi tudatban, és hogy ez a fogalom egy bizonyos érzékletes tapasztalathoz kapcsolódik. Mindkét esetben a keletkezés körülménye és a lényeg (vagy érvényesség) különböznek egymástól.” (H. de Lubac, Sur les chemins de Dieu, 1956, 20-21; vö. M. Eliade, Le Chamanisme, 1951, 239.)

A marxista és hasonló valláskritika alapvető hibája a petitio principii, a hibás körkörös érvelés, vagyis eleve az ateizmusból indul ki, feltételezi azt, amit bizonyítani akar. Így okoskodik: mindenfajta istenfogalom elvetendő, hiszen ismerjük azt a mechanizmust, amely megszülte, kialakította, tudjuk, hogy a vallásos ember csalódás áldozata, hiszen Isten nem létezik.

Izrael történetét vegyük példának: ez a kezdetleges társadalmi viszonyok között élő kis nép, a sokkal fejlettebb civilizációjú nagy népektől körülvéve, amelyek mindig létét fenyegették, a folyton kísértő bálványimádás közepette is megőrzi az egyetlen Istenbe, Jahvéba vetett hitét, még a babiloni fogság idején is hű marad Istenéhez. Tehát az egyedüli és transzcendens Isten eszméjét nem lehet ateista vagy pozitivista előfeltevésből kiindulva megmagyarázni. Isten eszméje lényegében önmagától merül fel az emberi tudatban: vagy úgy, mint az értelem követelménye, vagy pedig természetfeletti kinyilatkoztatás által. Az önmagát kinyilatkoztató Isten maga semmisíti meg a bálványokat, vagy kötelezi az embert, akit szólít, hogy elvesse a bálványokat.

Istentől jön tehát a kezdeményezés, a hívás: Ő nyilatkoztatja ki magát akár a teremtésen keresztül („kozmikus kinyilatkoztatás”, Róm 1, 18-25 és 2, 12-16; vö. ApCsel 17, 16-34), akár természetfeletti kinyilatkoztatás által. (Jn 1, 16-18; Zsid 1, 1-4). A Messiás, Krisztus eljövetele az istenek alkonya.

Isten a teremtés révén, műveiből értelemmel felismerhető, mégis gyakorlatilag, a bűn következtében az emberek átlaga nem jut el könnyen és biztosan Isten helyes ismeretére természetfeletti kinyilatkoztatás nélkül. Szent Ágoston írja: „Hogy az ember biztosan rátaláljon az igazságra, maga az Igazság, Isten, Isten Fia, emberi természetet vett fel, megőrizve isteni természetét; Ő lett a hit szerzője és egyszersmind támasza: az Istenember, emberi természete által az Istenhez vezető Út lett az ember számára. Ő ugyanis az Isten és az emberek közvetítője: az ember Jézus Krisztus.” (De Civ. Dei, XI, 2.)

Jézus Krisztus a láthatatlan Isten kinyilatkoztatója. A Kinyilatkoztatásról szóló zsinati okmányban (Dei Verbum, 2) olvassuk: „Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát (vö. Ef 1, 9), mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek (vö. Ef 2, 18; 2Pt 1,4). E kinyilatkoztatással a láthatatlan Isten (vö. Kol 1, 15, 1Tim 1, 17) szeretetének bőségéből mint barátaihoz szól az emberekhez (vö. Kiv 33, 11, Jn 15, 14-15), és társalog velük (vö. Bár 3, 38), hogy meghívja őket és befogadja a saját közösségébe. (…) Az Istenről és az ember üdvösségéről így kinyilatkoztatott mélységes igazság Krisztusban ragyog föl, aki az egész kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége. (Vö Mt 11, 27; Jn 1, 14. 17; 14, 16; 17, 1-3; 2Kor 3, 16; 4, 6; Ef 1, 3-14 ).”

A Szeretet-Isten (1Jn 4, 7-21) minden embert üdvözíteni akar (1Tim 2, 4-6) Örök üdvözítő tervét az Efezusi levél bevezető himnuszában olvashatjuk: „Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden mennyei áldással megáldott minket! Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt, hogy – akaratának tetszése szerint - Jézus Krisztus által fogadott gyermekei legyünk, s magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában fölkarolt minket. Benne van vére által bűneink bocsánata. (…) Tudtunkra adta ugyanis jóságos tetszése szerint akaratának titkát, amellyel elhatározta, hogy az idők teljességével Krisztusban, mint főben foglaljon össze mindent, ami a mennyben és a földön van. Benne vagyunk hivatva az örökségre (…) Benne kaptátok ti is a megígért Szentlélek pecsétjét. (…) Ő örökségünk foglalója.” (Ef 1, 3-14)

Maga a II. vatikáni zsinat többször hivatkozik az Efezusi levél bevezetőjére, főleg a mindeneket összefoglaló Krisztus eszméjére. Gustave Martelet S.J. úgy látja, hogy a Gaudium et spes k. konstitúcióban is központi ez a páli eszme: „Semmit sem értünk meg a konstitúcióban e fókuszon és e központon kívül.” Idézi Ch. Moellert: „a keresztény antropológia igazi archetípusa az Úr Krisztus.” Majd folytatja: „A Krisztusban való összefoglalás (recapitulatio) eszméje világítja meg az emberi valóság három szektorát is: a vallások, a kultúra és az emberi tevékenység értelmét.”*

A zsinati konstitúció egyik legjelentősebb szakasza (GS 22) így foglalja össze az örök isteni üdvösségtervet: „Az ember titka csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán.(…) Ő, aki 1a láthatatlan Isten képmása’ (Kol 1, 15; vö. 2Kor 4, 4) tökéletes ember is, Aki Ádám fiainak az ősbűn által elcsúfított istenképiségét helyreállította. Mivel Ő az emberi természetet fölvette, nem elemésztette (vö. DS 428, 556, 302), e természet magától értetődően bennünk is nagy méltóságra jutott. Isten Fia ugyanis megtestesülésével valamiképpen minden emberrel egyesült. (…) Isten benne szerzett kiengesztelést önmagával és az embereknek egymás között (vö. 2Kor 5, 18-19; Kol 1, 20-22). (…) A sok testvér között az elsőszülött Fiú képmásához hasonlóvá vált (vö. Róm 8, 29; Kol 1, 18) a keresztény ember pedig megkapja a ’Lélek zsengéit’ (Róm 8, 23), melyek képessé teszik arra, hogy megtartsa a szeretet új törvényét (vö.Róm 8, 1-11). E Lélek által, aki ’örökségünk foglalója’ (Ef 1, 14), a teljes ember belülről újul meg egészen, ’a test megváltásáig’ (Róm 8, 23).(…) Ilyen és ily nagy az ember misztériuma, mely a keresztény kinyilatkozatás által fölragyog a hívőknek.”

*G. Martelet, Les idées maîtresses de Vatican II, 1966, 207-22. Vö. GS 22; 38; 39; 45. - Megjegyzem a páli recapitulatio Szent Iréneusztól kezdve - Pázmány Péteren át – Teilhard de Chardinig központi gondolata ez a mai krisztológiának








All the contents on this site are copyrighted ©.