A csodálatos kenyérszaporítás – „Nemcsak kenyérrel él az ember.” - P. Szabó Ferenc
elmélkedése az évközi 17. vasárnapra
A 17. évközi vasárnap
evangéliumával megszakítjuk a Márk-evangélium olvasását (amely a B liturgikus év jellemzője),
és a János-evangélium hosszú 6. fejezetét kezdjük olvasni, és még folytatjuk augusztus
négy vasárnapján. János a csodálatos kenyérszaporítás elbeszélése után (ez a mostani
vasárnap evangéliuma), e nagy „csodajelből” kiindulva elkezdi tanítását a mennyei
kenyérről, amelyet majd ad, aztán úgy mutatkozik be, mint az a Szó, Ige, amelyet hinni
kell; végül kifejezetten az Eucharisztiáról beszél: saját Testét adja eledelül a kenyér
színe alatt, Ő az igazi élő és éltető kenyér, isteni életünk tápláléka.
A kenyér
mindennapi táplálékunk, a teremtő Isten ajándéka. Bizalommal kell kérnünk a gondviselő
Atyától mindennapi kenyerünket, ahogy Jézus ezt megtanította tanítványainak a Miatyánk
imádsággal. A kenyeret választotta az Úr az Eucharisztia jelképéül. A kenyér az eszkatológikus
kor legnagyobb adománya az embereknek, Jézus étkezései az apostolokkal az eszkatológikus
lakomát jelzik előre, főleg pedig az eucharisztikus étkezést, itt a János-evangéliumban
a kenyér, amelyet Jézus tanítványainak ad, az ő Teste.
János 6. fejezetében
(kenyérszaporítás) és még más csodajeleknél (pl. Jn. 9: a született vak meggyógyítása,
vagy Jn. 11: Lázár feltámasztása) a János-evangélium sajátos módszerére figyelhetünk
fel: Jézus kiindul a csodajelből, és utána kifejti tanítását, teológiáját: Ő az igazi,
élő és éltető kenyér az Eucharisztiában, a hitetlenség elvakulttá tesz, Jézus a Feltámadás
és az Élet. A csoda a Bibliában hathatós isteni jel, hitre szólít. Az Ószövetségben
a csodák Isten gondviselő, szerető jóságának jelei.
Az Újszövetségben Jézus
csodái által kinyilvánítja, hogy elérkezett a próféták által megjövendölt messiási
Ország, Isten uralma. A csodajelek által Jézus kinyilvánítja isteni hatalmát (bűnbocsánat,
szombat feletti tekintélye), Atyjától kapott küldetéséről, vagy a beléje vetett hit
hatalmáról tesz tanúságot. És mindig felmerül a kérdés: Ki ez az ember? Lassan vezeti
rá tanítványait személye titkára. A csodák közvetve bizonyítják Jézus messiási mivoltát
és istenségét: azt tanúsítják, hogy Ő valóban az, akinek vallja magát. E jeleket tehát
nem szabad elszigetelnünk Jézus Szavától, tanításától. A csodajel tehát mindig kapcsolatban
van a hittel: előzetes bizalomhitet követel, a csoda után pedig a jel isteni hitre
szólít, invitál, de nem kényszerít.
János 6. fejezetében is a kenyérszaporítás
jel, amelyet követ Jézus beszéde Isten szaváról és a mennyei kenyérről, az Eucharisztia
ígéretéről, amelyet majd az utolsó vacsorán valósít meg elővételezve kereszthalála
és feltámadása húsvéti misztériumát.
A kenyérszaporítás leírása után ezt olvassuk
(Jn. 6, 14-15): „Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt mondták: ’Bizonyára
ez az a próféta, aki eljön a világra!’ Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek,
hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.”
Jellemző a csodaváró tömeg reakciója: királlyá akarja tenni Jézust, hiszen kenyeret
ad a népnek.
Később is tapasztaljuk ezt a gyakorlati materializmust, amikor
az Eucharisztia ígéretét tudniillik, hogy Jézus saját testét adja eledelül, a „kemény
beszédre” sokan elhagyják Jézust, és még a tanítványok is elbizonytalanodnak. „Panem
et circenses!” – ezt követelte a római korban a nép. És ma is az „egydimenziós
ember” immáron termelő és fogyasztó lénnyé degradálódott, enni-inni és szórakozni
akar, nincsenek magasabb szellemi-lelki igényei. „Együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!”
A
kommunista idők harcos politikai ateizmusa véget ért ugyan, de a gyakorlati materializmus
terjed, az emberek nagy része megvan Isten nélkül, lelkük üdvössége nem nyugtalanítja
őket. Pedig nemcsak kenyérrel él az ember, ahogy Jézus a kísértőnek válaszolta. Pál
apostol szerint pedig: Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazság, béke és öröm
a Szentlélekben. Legalább mi, hívő keresztények tegyünk tanúságot arról, hogy elmúlik
ez a világ, és hisszük, hogy a teljes, örök élet vár ránk. Tegyünk tanúságot szeretetben
gyümölcsöző hiteles életünkkel.