Megjelent Edith Stein teljes levelezése - Néhány vonás a szent kármelita lelkiségéhez – P. Szabó Ferenc jegyzete

Az Osservatore Romano július 22-i száma (5. old.) közli Edith Stein (1891.okt. 12, Breslau – 1942. aug. 9, Auschwitz) egy fontos levelét, amelyet a zsidó származású filozófusnő már 1922-es megtérése után, de még Kármelbe lépése előtt, 1928. február 12-én írt Callista Knopf speyeri domonkos nővérnek. A vatikáni napilap a La Croix c. francia katolikus napilap júl. 19-i számából vette át a szöveget némi kommentárral.

A francia lapból megtudjuk, hogy most jelent meg Edith Stein teljes levelezésének I. kötete: Correspondance I, 1917-1933, Cerf-Éditions du Carmel-Ad Solem, 770 p. A II. kötet szeptemberben jelenik meg. Edith Stein még Kármelbe lépése után is levelezett „külsőkkel”. Most megjelent levelezéséhez Cécile de Jésus-Alliance, Montmartre-i kármelita nővér írt jegyzeteket. Mielőtt egy jelentős leveléből idéznénk (a La Croix, illetve az Osservatore Romano nyomán), emlékeztetünk a ma már szent kármelita életének fontosabb mozzanataira.

Edith Stein ortodox zsidó családban született az akkor sziléziai Breslauban (Wroclaw-ban) 1891. október 12-én. 1904-ben kitért a judaizmusból és ateista lett. A Göttingeni Egyetemen Edmund Husserl filozófus tanítványa lett, majd asszisztense a Freiburgi Egyetemen. Itt 1916-ban doktorátust szerzett. 1921-ben Avilai Szent Teréz misztikus önéletrajza mély benyomást gyakorolt rá, 1922. január elsején megkeresztelkedett, lemondott a Husserl melletti asszisztensi állásáról és a 1922-1932 között a speyeri domonkos leányiskolában tanított. Itt ismerkedett meg Callista nővérrel, akinek az idézendő levelet írta. A speyeri években németre fordította Newman bíboros leveleinek és naplójának egy kötetét. Aquinói Szent Tamás De Veritate (Az igazságról) című művét és a katolikus filozófiát tanulmányozta.

Most megszakítjuk Edith Stein életútjának ismertetését, mert a kérdéses 1928-as hosszú levele éppen itteni gondolkodására vet fényt. Részleteket idézünk belőle.

„Kedves Callista Nővér! (…) Mindjárt in medias res, a témába vágok, hogy válaszoljak legfontosabb kérdéseire. Természetesen a vallás nem jelenti azt, hogy egy kis nyugodt sarokban élünk néhány óráig a nagy ünnepeken, hanem, amint Ön is sejti, egész életünk gyökerének és alapjának kell lennie, és nem csupán néhány választott számára, hanem minden igazi keresztény számára (igaz, mindig csak egy „kis nyáj” van).

Aquinói Szent Tamást tanulmányozva értettem meg igazán először, hogy a tudományt lehet úgy gyakorolni, mint Isten-szolgálatot. (…) És csak ettől kezdve tudtam rászánni magamat, hogy ismét komolyan a tudományos munkának szenteljem magam. Abban a korszakban, amely közvetlenül megelőzte megtérésemet, és még utána is hosszú ideig, azt gondoltam: élni a vallást azt jelenti, hogy elvonatkoztatunk mindattól, ami földi, hogy egyedül Isten dolgainak éljünk. De fokozatosan megétettem, hogy mást kérnek tőlünk ezen a világon, és hogy még a leginkább szemlélődő életben sincs jogunk elvágni a világhoz fűződő kapcsolatot; sőt azt hiszem, hogy minél mélyebben Istenbe vonzódunk, annál inkább „ki kell lépnünk önmagunkból”, vagyis a világ felé menni, hogy oda elvigyük az isteni életet.

A fontos az, hogy legyen számunkra a tények közepette egy nyugalmas sarok, ahol az ember Istennel tud társalogni, mintha egyáltalán semmi más nem létezne, és ezt naponta megtenni. Úgy tűnik nekem, hogy erre legalkalmasabbak a reggeli órák, mielőtt a munka kezdődne. (…) Végül is az ember egyszerűen puszta eszköznek tekinti magát, különösen is a tehetségeket, amelyekkel dolgoznia kell, a mi esetünkben az értelmet, amelyet nem úgy tekintünk, hogy azt mi kezeljük, hanem úgy, hogy azt Isten használja bennünk. (…)” (Eddig a levél-idézet.)

Két részletet idéztünk Edith Stein 1928-as leveléből, amelyet Callista Knopf domonkos nővérhez intézett. Ezek már elárulják a mélyen gondolkodó filozófus és a szemlélődésre hajló, leendő kármelita gondolkodásmódját. Felfedezi a szentek nyomán, hogy az Istennel való egyesülés feltétele az önmegtagadás, a „kilépés önmagunkból”. Lényeges a napi ima-elmélkedés: találni foglalatosságaink közepette egy „nyugodt sarkot”, ahol, amikor egyedül Istennel társalgunk.

Most folytassuk Edith Stein vázlatos életrajzát. 1934-ben belépett a kármeliták kölni kolostorába, és felvette a Teresa Bendicta a Cruce (Keresztről nevezett Terézia Bendicta) nevet. Itt írta meg a Véges és az örök létezés c. könyvét, amelyben Aquinói Szent Tamás és volt mestere, Husserl filozófiáját igyekezett összeegyeztetni. A növekvő náci fenyegetés miatt áthelyezték a hollandiai Echt kármelita kolostorába. Itt írta meg Keresztes Szent Jánosról szóló, A Kereszt tudománya c. könyvét. A holland püspöki konferencia 1942. július 20-án nyilvánosan elítélte a náci fajelméletet. A körlevelet az összes templomban felolvasták. Válaszként Hitler július 26-án elrendelte Hollandiában az áttért zsidók letartóztatását is. Edithet és Rosa nővérét letartóztatták, és Auschwitzba szállították. 1942. augusztus 9-én elgázosították őket.

II. János Pál pápa Teresa Bendicta a Cruce kármelita nővért 1987. május 1-jén Kölnben boldoggá, 1998. október 11-én pedig szentté avatta, és Európa társvédőszentjévé nyilvánította.

Befejezésül idézünk II. János Pál beszédéből, amely a kölni boldoggá avatáskor hangzott el 1987. május elsején: „Mélyen meghajolunk Edith Stein élete és halála előtt, aki Izrael jeles leánya és ugyanakkor a Kármel leánya volt. Keresztről nevezett Bendikta nővér olyan személyiség volt, akinek intenzív élete századunk drámai szintézise volt, mély, még most is vérző sebek gazdag szintézise; ugyanakkor egy ember feletti teljes igazság szintézise egy olyan szívben, amely sokáig, mindaddig nyugtalan volt, mígnem végül Istenben megtalálta a békét.”

(szf)