Az „Isteni részecske” felfedezése

Világszenzációként hatott, amikor július 5-én a genfi CERN – az Európai Részecskefizikai Központ sajtóértekezletén bejelentették: rátaláltak a világegyetem szubatomi részecskéjére, a régóta keresett Higgs-bozonra. A részecskét a ma 83 éves angol (skót) fizikusról, Higgsről nevezték el, aki elméletében már 1964-ben feltételezte létezését. Ledermann Nobel-díjas fizikus „isteni részecskének” nevezte, hogy kiemelje a felfedezés jelentőségét. A genfi központ igazgatója, Rolf Heuer is történelmi eseménynek mondta a részecske azonosítását. A Higgs-bozon a fizika standard modelljének eddig hiányzott láncszeme. A tudósok szerint az univerzumban mindenütt jelenlevő Higgs-részecskék láthatatlan energiamezőt teremtenek, amely a többi anyagi részecskének tömeget adva lehetővé teszi, hogy azok nagyobb egységeket – molekulákat vagy éppen égitesteket – alkossanak. A szubatomi részecske megmagyarázhatja, hogy miért van egyes részecskéknek tömegük, míg másoknak, pl. a fény kvantumának, a fotonnak nincs.

Anélkül, hogy kellő szaktudás nélkül elemeznénk az „isteni részecske” szerepét a világmindenség jobb megértésében, jelezzük, hogy nemcsak a fizikusok, hanem orvosok, sőt teológusok is felfigyeltek a szenzációs felfedezésre.

A modern teológia figyeli a természettudományos kutatásokat; a zsinat egyháza elismeri a tudomány jogos önállóságát, amikor a saját módszereivel végzi a kutatást: a megfigyelés, mérés, kísérlet és verifikáció révén igazolja hipotéziseit). Ma már a katolikus egyház azt hangsúlyozza, hogy nincs, nem lehet ellentét a Szentírásra támaszkodó teológia igazsága és a tudományok igazsága között, nincs szükség arra, hogy pl. egyeztessük (ez a konkordizmus) a Biblia hatnapos teremtéstörténetét és a ma már általánosan elfogadott evolúciót, egyetemes világfejlődést, mert a Szentlélek nem tudományos ismereteket, hanem üdvösségünkre vonatkozó igazságokat akart közölni a szent íróval. Nem kell félnünk az újabb és újabb tudományos felfedezésektől, hiszen ugyanaz az Isten a Teremtője a fejlődő világegyetemnek, mint aki Jézus Krisztus által kinyilatkoztatta magát. A neves francia tudós, Pierre Teilhard de Chardin jezsuita paleontológus (őslénytankutató), akinek sikerült hidat verni a hit és a tudomány között, kijelentette: „A tudomány nem fedez fel valami új istent, csak kikémleli az anyagot, amely az Istenség zsámolya.”

De a tudomány néha beképzelt képviselőit figyelmezteti az Egyház: a technika fejlődése etika nélkül katasztrófához vezethet. Az atomenergia felfedezése és felhasználása jótétemény az emberiség számára, de lehet katasztrófa előidézője is, - gondoljunk az atombombára. Ha tudományos felfedezések eredményeit az életszínvonal emelésére, a kultúra fejlesztésére, az éhínség csökkentésére, a betegségek gyógyítására használják fel, Isten áldását jelentik, de ha felelőtlenül az ember manipulálására, a hatalmi versengés által sugallt egyre tökéletesebb pusztító fegyverek gyártására költenek horribilis összegeket, akkor a tudományos haladás átokká válik.

Teilhard de Chardin, aki a múltat tanulmányozva egyre inkább az emberiség jövője körvonalait kutatta, fél évszázaddal ezelőtt - az evolúció utolsó fázisát. a nooszférát, a szellem szféráját tanulmányozta, és az egyre fokozódó „planetizációról” beszélt. Ez többé kevésbé megfelel a globalizációnak. A kommunikációs technika fejlettsége, az informatika lehetővé teszi, hogy az emberiség együtt gondolkozzék, a tudás kicserélődjék, hogy a szolidaritás, a világméretű segítségnyújtás kibontakozzék, és így az emberiség egységesüljön. De ehhez le kell döntenünk az önzés válaszfalait, a hatalom- és pénzvágy megfékezésével egy testvéribb világ kialakítására kell törekednünk. Vagy egyesülünk, vagy elpusztítjuk egymást. De a szeretet civilizációjának építése nem megy csak úgy magától, nem történhet isteni segítség nélkül. Mi hívők kérjük a feltámadt Krisztus Lelkét, a teremtő Szentlelket, hogy árassza szívünkbe a szeretetet, alakítson újjá bennünket, hogy általunk megújuljon a világ.

Ma a világméretű globalizációs válság idején, amely nem csupán gazdasági válság, hanem gyökerében erkölcsi válság, a Szentléleknek megnyíló hívő keresztényeknek kell tanúságot tenniük a meg nem csaló krisztusi reménységről: a világnak van jövője, mert Isten Fia emberré lett, meghalt és feltámadt, és minket is az abszolút Jövő, az isteni élet vár.

(szf)