P. Szabó Ferenc sorozata a XX. század konvertitáiról: az egység nosztalgiája Gertrud von le Fort életében

Gertrud von le Fort (1876-1971) német írónő áttérése a protestáns egyházból a katolikusba manapság, az ökumenizmus korában meglepő tény. A híres írónő megérte a II. vatikáni zsinatot, a keresztény egységtörekvés kibontakozását, amikor a közös keresztség alapvető tényét hangsúlyozzák protestánsok és katolikusok. De a katolikus egyházba való visszatérése már a 20-as évek derekán megtörtént, amikor a keresztény egységtörekvés inkább csak a kezdeti szakaszán járt.

Gertrud 1876. október 11-én a Ruhr-vidéki Vesztfáliában született hugenotta ősökre visszamenő nemesi (báró) családban, amely hűséges volt protestáns hitéhez. 1908 óta Heidelbergben, Marburgban és Berlinben evangélikus teológiát, filozófiát és történelmet tanult. Nagy befolyást gyakorolt rá Ernst Troeltsch professzor vallásfilozófiája, aki előadásait 1925-ben Glaubenslehre (Hittan) címmel tette közzé. Az evangélikus professzor „új kereszténységről” álmodott: szerette volna kibékíteni a katolikus modernizmus irányát a protestáns liberalizmuséval. Jézus személyéhez, mint a vallás legmagasabb megtestesüléséhez kötődve, ez az új kereszténység megmaradna a belső élet forrásának és fenntartaná a keresztény erkölcs elveit.

Tanítványa, Gertrud von Le Fort azonban túlhalad professzora nézetén. A katolicizmus felé tájékozódik, kapcsolatba kerül a Hochland című katolikus folyóirat főszerkesztőjével, megtapasztalja az egyetemes szeretet távlatait. Egy évvel a protestáns Hittan megjelenése előtt közzéteszi Himnuszok az Egyházhoz c., már katolikus költeményeit, amelyek, Claudel hasonlata szerint, „elősietnek a látóhatár széléről, mint a hullámok, amelyeket az északi szél erőszakosan és méltósággal sodor felénk, egyiket a másik után.” Korábban Gertrud von Le Fort már több mint húsz verseskötete jelent meg. Most beilleszkedik a nagy katolikus hagyományba. A Himnuszok-ban már a német misztika és a katolikus egyetemesség szólal meg. Az Egyház ujjong az Úr magasztalásában, aki elárasztotta fényességével. Az Egyház úgy szól a liturgikus éven át, mint a lelkek vezetője és világossága egészen a világ végezetéig.

Gertrud von Le Fort tulajdonképpeni katolizálása két évvel később, Rómában, 1926 húsvétján valósul meg. A katolikus Egyházban erős sziklát látott.

Miután katolikus lett, számos csodálatos prózai művel, regényekkel, novellákkal és esszékkel ajándékozott meg bennünket. Veronika kendője (1928) igazi katolikus regény. Rómában játszódik. Hősnője, a pogányságban nevelkedett Veronika végül keresztény lesz, teljes szívéből és lelkéből igent mond a Szeretetnek. Az északról származó Enzio, a rejtélyes pogány költő áll szemben a Veronikát nevelő, az antik Rómáért rajongó, szintén pogány nagyanya nemes alakjával. Az írónő nyilván a maga megtérését is „beledolgozta” a regénybe. Érezzük szeretetét Róma iránt, amely már a Himnuszokban megszólalt: „ahol az ég és a föld érintkezik, Jézus Krisztus Rómája, a legyőzhetetlen és valóban örök Róma” iránt.

Ugyancsak Rómában játszódik a XI. és a XII. században A gettóból jött pápa (1930) cselekménye. A zsidó eredetű Pier Leone bíboros felemelkedik egészen a pápai trónig, és küldetéséhez hűtlenül előidézi a nagy szkizmát. Bukása nem zsidó eredetének, hanem jellemének tulajdonítható. E regényben – a Veronika kendőjé-től eltérően - már nem egyszerűen az idealizált katolikus Egyház képe jelenik meg, hanem a középkori történelemben sodródó pápaság, földi gonoszságok és a hatalmasok cselszövéseinek céltáblája, egymással szembenálló felek támadásainak kitéve: a római nemesség, a zsidók és a németek, akik császáraikat követve átkelnek az Alpokon.

Megemlítjük még Az utolsó a vérpadon (1931) c. elbeszélést, amely a francia forradalom, a terror idején játszódik. Feleleveníti a Compiègne-i kármeliták tragikus végét, vértanúságát. Gertrud von Le Fort-nak ez az elbeszélése sugallta a francia katolikus regényíró, Georges Bernanos: A kármeliták párbeszéde c. drámai művét. A német írónő több hőse nő: apácák, fiatal lányok. Az örök nő (l934) c. művében nagy átéléssel, erőteljesen és finomsággal mutatja meg a nő szerepét a földi életben. Nagy tisztelettel ír a szűzről is, aki nem házasságra hivatott, hanem az emberi személyiség egészen bensőséges Isten-kapcsolatát példázza. Szűz Mária a példaképük, aki kimondta a teljes Igen-t Istennek, amikor elfogadta a neki szánt szerepet az üdvösségtörténetben. Az „Örök Női” lényege: a teljes önátadás a szeretetben.

Gertrud von Le Fort a XX. századi nagy konvertiták koszorújába tartozik Több neves katolikus íróval személyes kapcsolatban állt: Paul Claudel, Hermann Hesse, Reinhold Schneider. Jelentős szerepe volt a két háború közötti német katolikus megújulásban. 1971. november 1-jén, Mindenszentek ünnepén költözött az örök hazába.

(szf)