Szent Péter, Szent András és Szent Pál – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete

Mennyi jelentéssel bír ez a csodálatos nyári, római ünnep, amelyet a bazilika kupolája alatt és oltáránál ünnepelnek, Szent Péter sírja felett, ott, ahol az apostol az Úr hűséges és alázatos szolgájaként vértanúhalált halt fejjel lefelé feszítve a keresztre.

A szintén Szent Péternek szentelt londoni Westminsteri Apátságból, az anglikán közösség szívéből ebben az évben eljött a világ egyik leghíresebb kórusa, hogy együtt énekeljen a Sixtusi kápolna kórusával. Üzenetük, hogy a nagy liturgikus hagyomány iránti hűség folytonosan táplálja az egységre irányuló vágyat.

Az ökumenikus pátriárka küldöttei Konstantinápolyból érkeztek, Szent András, Péter testvérének székhelyéről, hogy megújítsák a régi hagyományt, miszerint a két apostol, a keleti és a nyugati egyház fejeinek ünnepén jókívánságaikról és imáikról biztosítják egymást. A nosztalgia és a sosem elhalt remény megújítása ez, amely a teljes szeretetközösségre irányul.

Minden földrészről, a katolikus egyház régióiból eljöttek az újonnan kinevezett érsekek, több, mint 40-en, hogy a pápától megkapják a palliumot, amelyet Szent Péter sírja felett őriztek és amelyet ezek után vállukon hordoznak székhelyeiken. A pallium az apostolok fejedelmének utódával való egység jele. Az érsekek Szent Pálhoz hasonlóan hirdessék az Evangéliumot a világ legvégső határáig.

Szent Péter, Szent András és Szent Pál apostolok nyomában Jeruzsálemtől Rómáig és az egész világon az egységre és a teljesebb szeretetközösségre vágyva szolgálják az Evangéliumot egészen a vértanúságig.

(hh)