„Reménnyel telve meghalni” – P. Federico Lombardi SJ eheti Octava Dies jegyzete
„Reménnyel telve meghalni” – ezen ellentmondásokkal teli mottó jegyében rendeztek
imavirrasztást a Menekültek Világnapján, június 20-án Rómában a területen tevékenykedő
szervezetek. Azokért imádkoztak, akik számos, sőt túlságosan is sok országból az üldöztetések,
az emberi jogok megsértése és az éhezés elől menekülve haltak meg.
Az emberek
megfulladnak a kamionokban, éhen és szomjan halnak a sivatagokon való átkelés közben,
rablóbandák áldozatai lesznek, életüket vesztik a folyók vagy hegyek átszelésekor,
vagy a tengerbe fulladnak a kis és nem biztonságos, túlzsúfolt csónakokon utazva.
Az utóbbi években 20 ezer ember halt meg az Európa felé vezető úton, amelyből 3 ezren
az elmúlt évben vesztették életüket a Földközi-tengeren, Olaszországba jövet.
De
nemcsak a gazdagabb országokba menekülnek az emberek. Az utóbbi hónapokban több, mint
70 ezer ember húzódott meg Mauritániában a mberrai menekülttáborban a polgárháború
miatt megosztott Maliból megszökve. De az összecsapások és harcok miatt Afrika hány
más részén létesült még menekülttábor?
A menekülő emberek történetei közül
egyik szörnyűbb mint a másik. A mberrai táborba három fiatal nő érkezett kisgyermekekkel,
férjeik eltűntek a harcokban, védtelenek és sebezhetőek, gyakran szexuális erőszak
áldozatai… de rajtuk kívül még hányan vannak? Mindezek után hogyan kezdjenek mindent
előről, amikor semmijük sincsen és még gyökereiket is elveszítették?
Azon túl,
hogy enni kapnak és meghúzódhatnak valahol, meghallgatásra, megértésre, emberi és
lelki vigaszra szorulnak, segíteni kell erősíteni bennük a másokba és az életbe vetett
bizalmat, amely által a remény segítségével újból talpra állhatnak. Ez az egyik legnagyobb
kihívás a hívők és a jóakaratú emberek számára, akik valóban a legkisebbek megsegítése
által képzelik el egy jobb világ megépítésének kezdetét.