XVI. Benedek pápa katekézise a kérőimádságról a szerdai általános kihallgatáson
XVI. Benedek pápa június 20-án, szerdán a VI. Pál aulában tartotta meg az általános
kihallgatást a termet megtöltő zarándokok jelenlétében. Tovább folytatta a Szentírás
imádságai elemzésének szentelt katekézis-sorozatát. Ezúttal Pál apostol Efezusi levelének
híres kezdősorait magyarázta (Ef 1.1-11):
„Kegyelem és békesség nektek Atyánktól,
az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus
Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott
minket. Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek
és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus
Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk, hogy
magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott
minket. Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges
kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott
ránk. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott
jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra
egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Igen, mi is őbenne nyertük el az
örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz”.
A
pápa utalt arra, hogy imádságaink gyakran kérőimádságok, amelyekben önmagunk és társaink
számára kérünk valamit az Istentől. Az Úr imádsága, a Miatyánk is egy kérőima, melyben
Jézus megtisztítja a szívünket és így a mi kéréseinket is. A kérések mellett azonban
hálaadással és dicsérettel is fordulunk az Isten felé, köszönetet mondva a teremtésért,
a jóságáért. Pál apostol leveleiben nem csak kérőimádságokat találunk, hanem dicsérő
és áldó imádságokat is, mint amilyen az idézett páli áldó imahimnusz.
A Népek
Apostola áldja az Úr Jézus Atyját, mert tudtul adta a Fiában „akaratának a titkát”.
A köznyelv a titok, a müszterion-misterium görög-latin szavaknak tulajdonítja azt,
amit mi nem tudunk megismerni. A hívő emberek számára a misztérium ezzel szemben sokkal
inkább Isten titokzatos akaratát, szeretetének a tervét jelenti, melyet Fiában nyilatkoztatott
ki teljesen. Isten ismeretlen titka megnyilvánult, ez pedig az, hogy Isten szeret
bennünket, kezdettől fogva.
A szentpáli himnusz áldja, dicséri, magasztalja
Jézus Krisztus Atyját és meg is nevezi az áldás motívumait. Mindenekelőtt azért kell
áldani az Atyát, mert Jézus Krisztus „őbenne választott ki bennünket a világ teremtése
előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte a szeretetben”. A szeretet tesz
bennünket szentté és feddhetetlenné. Isten örök terve ez a szentségre hívás, megelőzi
a teremtést is.
Másfelől ez egyetemes jellegű, hiszen Isten mindenkit, férfiakat
és nőket egyaránt meghívott a szentségre. Aranyszájú Szent János tanítja: „Isten szentté
tett minket nekünk pedig meg kell maradnunk ebben a szentségben”.
Benedek
pápa katekézise második részében az efezusi levél himnuszának „gyermekké fogadás”
gondolatát elemezte: „Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint – az Atya
fogadott gyermekeivé leszünk”, mely valójában „beletestesülés” a Fiúba. Pál hangsúlyozza
ennek az adopciónak az ingyenességét, hiszen nem a saját jóságunk miatt választott
ki erre az Isten, hanem mert saját jósága mintegy kiáradt ránk. A pápa idézte a régiek
felfogását a jóságról: „bonum est diffusivum sui”, a jóság önmaga szétárasztása. Isten
jósága teremt, hogy közölje ezt a jóságát a teremtettel.
Az áldó imádság közepén
Pál megvilágítja, hogy az Isten örök üdvözítő terve miként valósul meg: „Őbenne nyertük
el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán”. Krisztus
keresztáldozata az egyetlen és megismételhetetlen esemény, amely által, nemcsak szóban,
hanem konkrét cselekedetben mutatta meg szeretetét irántunk az Atya. Ezáltal belép
a történelmünkbe, emberré teszi magát, hogy érezze, mit is jelent ebben a teremtett
világban élni, és így elfogadja a szenvedés útját, mégpedig a halálig menően. Ilyen
konkrét az Isten szeretete, mely nem csak részt vesz a mi létezésünkben, hanem szenvedésünkben
és halálunkban is. Istennek ez a feltárt szeretete megváltoztatja a világot: „elnyerjük
a megváltást és bűneink bocsánatát”.
Végül a páli áldó imádság említést tesz
a Szentlélekről, mely kiáradt a szívünkbe: „Benne kaptuk meg mi is a megígért Szentlélek
pecsétjét, miután hallottuk az igazságról szóló tanítást, üdvösségünk evangéliumát,
és hittünk benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi
legyünk az Isten fölségének dicsőségére” (Ef1,13-14).
A megváltás – tanítja
a pápa – még nincs befejezve, érezzük azt, a megváltás útján járunk annak teljessége
felé. E beteljesedésnek a kezese, mintegy garantálója a Szentlélek, hogy az Isten
elvezet bennünket üdvözítő tervének a teljességére. Fogadjuk el tehát, hogy az üdvösség
útja a mi utunk is, mert az Isten azt akarja, hogy a szabad teremtmények szabadon
mondjanak igent a Fiában meghozott üdvösségükre.
A páli vízió a Szentháromság
személyei titkának szemléléséhez vezetett el bennünket. Az Atya örök terve kiválaszt
és meghív, Fia vére árán megnyitja nekünk az utat a beteljesüléshez, míg a Szentlélek
annak a foglalójaként árad ránk. Most a nyári szabadság időszakában különösen is fontos,
hogy imádságainkban szemléljük Isten csodálatos tervét, különösen is a teremtett világ
nagyszerűségében fedezzük fel Istennek az arcát. Katekézise végén Benedek pápa
felhívással fordult a világhoz a Nigériából érkező drámai események kapcsán:
„Mélységes
aggodalommal követem a Nigériából érkező híreket, ahol tovább folytatódnak a terrorista
merényletek, főként keresztények ellen. Miközben felajánlom az imádságomat az áldozatokért
és a szenvedőkért, felhívással fordulok az erőszak felelőseihez, hogy szűnjön meg
azonnal megannyi ártatlan ember vérontása. Kívánom továbbá Nigéria összes társadalmi
rétegének teljes közreműködését, hogy ne folytatódjék a bosszú útja, hanem a polgárok
mindannyian közreműködjenek egy békés és kiengesztelődött társadalom építésében, melyben
tartsák tiszteletben teljesen a saját hit szabad megvallásának a jogát.” (vl)