Tucci atya XXIII. János pápa zsinati pedagógiájáról

Roberto Tucci jezsuita kiadásra kész zsinati naplójából idéz a Civiltá Cattolica következő száma, amiből előzetest adott az Osservatore Romano június 15-i száma, Giovanni Sale jezsuita történész tolmácsolásában. A 2001-ben bíborossá kinevezett Tucci atya írta a zsinat során: „A zsinat első ülésszakán János pápa jobbnak látta, hogy nem avatkozik közbe felszólalásával, hanem meghagyja a zsinati atyáknak a szabadságot, hogy maguk találják meg a helyes utat. Másfelől pedig, minthogy ő maga nem rendelkezett a szükséges kompetenciával a különféle kérdésekben, néhány felszólalásával inkább nagyobb zavart teremtett volna, semmint segített volna. Így a püspököknek maguktól kellett tanulniuk, és ők meg is tették azt.

János pápa továbbá - Tucci atya naplója szerint – nehezményezte a zsinat első ülésszakán felmerült olyan álláspontokat, melyek véleménye szerint túl merevek voltak és nem voltak eléggé nyitottak a párbeszédre, főként a Szentírás értelmezése és az egyháztan vonatkozásában. A pápa, jelesen ezekben a kérdésekben megtett mindent, hogy biztosítsa a zsinat annyira óhajtott szabadságát. Ugyanakkor kritikával illette azokat a zsinati atyákat, akik – mert teológiatanárok voltak – azt hitték, hogy a teológiai kézikönyvek mintájára kell a zsinati szövegeket elkészíteni.

A Pápa szerint nem arról volt szó, hogy megszüntessenek tanbeli kérdéseket, hiszen véleménye szerint nem voltak olyan problémák, melyek az egyház hitére veszélyt jelentettek volna. Ez volt tehát János pápa zsinati pedagógiája, mely megnyitotta a II. Vatikáni Zsinat hosszú útját: rögtön, már kezdetben megengedte a püspököknek, hogy ők legyenek a zsinat „nagy eseményének”, mint egy „új pünkösdnek” a főszereplői” – olvassuk Tucci atya zsinati emlékezéseit tolmácsoló cikkben az Osservatore Romano pénteki számában.
(vl)