Kolumbiai főpásztorok ad limina látogatása a Szentatyánál

A pápa pénteken délelőtt egyenként fogadott 12 kolumbiai főpásztort, élükön Rubén Salazar Gómez bogotai érsekkel. A kolumbiai püspökök most kezdték meg ad limina látogatásukat a pápánál és az Apostoli Szentszéknél.

Kolumbia kiterjedését tekintve az ötödik legnagyobb latin-amerikai ország, 42 és fél millió lakosával pedig a harmadik helyen áll a földrész nemzetei között. Eegyházi felosztás szerint 13 főegyházmegyét, 52 egyházmegyét, 10 apostoli helynökséget és 1 katonai ordinariátust alkot. A kolumbiai püspöki kar elnöke Rubén Salazar Gómez, bogotai érsek, az ország prímása. Az apostoli nuncius szolgálatát jelenleg az olasz Aldo Cavalli c. érsek látja el.

Kolumbia első evangelizálói a domonkosok és a ferencesek voltak, akik a XVI. század első felében érkeztek erre a területre Spanyolországból. A század második felében kezdték a hithirdetést az Ágoston-rendiek, a XVII. század elején pedig a jezsuiták. Ebben a században a Nueva Granadaként ismert terület már egységesen katolikussá vált. A lakosság lényegében két részre tagolódott: spanyolok által lakott városokra, mint Santa Fé de Bogotá, Cartagena, Popayán és Pamplona, valamint a főként chibcha etnikumhoz tartó bennszülöttek városaira, amelyeket speciális statútumok védelmeztek
.
A Spanyolországtól való függetlenség nagy traumát jelentett a helyi katolikus egyház számára, ám a megmozdulások irányító gondolata nem annyira a felvilágosodás, hanem inkább a nagy helyi teológusok voltak, mint a domonkos Francisco de Vitoria, valamint két jezsuita, Francisco Suárez és Juan de Mariana atyák. Simón Bolivar kolumbiai függetlenségi lázadás vezetője, idősebb korában közeledett az egyházhoz. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a Szentszék jóindulatot mutatott az újdonsült Kolumbiai Köztársaság iránt és XVI. Gergely pápa hivatalosan is elismerte. 1827-ben XII. Leó pápa 7 püspököt nevezett ki az ország számára. 1887-ben pedig konkordátumot írt alá a kolumbiai kormány XIII. Leó pápával.

A XX. században számos szerzetes kongregáció telepedett meg Kolumbiában és az egyház szerteágazó szeretetszolgálatot látott el kórházakkal, iskolahálózattal és árvaházakkal. 1965-ben az 5500 pap és a 20 ezer szerzetesnő többsége már helyi születésű volt. Nagy ösztönzést adott a helyi egyháznak a II. Vatikáni Zsinat és VI. Pál 1968-ban tett lelkipásztori látogatása. 1986-ban II. János Pál is felkereste a latin-amerikai országot. Kolumbia lakosságának 94 százaléka vallja magát katolikusnak és ezzel a világ országai között a hetedik helyet foglalja el. A helyi egyház jelenleg is rendkívül tevékeny, különösen jelentős szerepet játszik a nevelés-oktatában. Két híres katolikus egyetem működik az országban: a bogotai jezsuiták Javeriana egyeteme és a medellini főegyházmegye Bolivár Pápai Egyeteme. A kolumbiai egyháznak azonban most szembesülnie kell azokkal a problémákkal, amelyek a világ sok részét érintik: szekularizációval és az erkölcsi relativizmussal, amelyek fenyegetik az élet védelmét és a családok egységét.

(Az ad limina látogatások kötelező érvénnyel bírnak a világ minden részén élő püspök számára. A trentói zsinat után vezették be e látogatások szokását a XV. században és a XVI. század elején történt nagy egyházszakadás után. A cél az, hogy a akár a legkisebb és a legtávolabbi egyházmegyék püspökei is eljussanak Rómába, megismerkedjenek személyesen a pápával és a vatikáni hivatalokkal, hogy tájékoztassanak egyházmegyéik helyzetéről és megerősítsék szeretet kapcsolatukat a Szentatyával és az egyház központi kormányzatával. Az ad limina – azaz az (apostolfejedelmek) küszöbénél végzett látogatások általában 5 évenként időszerűek és egy-egy ország főpásztorai együtt jönnek Rómába. Kivételt alkotnak azonban a nagy országok, mint Brazília, Kolumbia, vagy akár Olaszország is, ahonnan egyszerre egy-egy terület, régió püspökei látogatnak az Örökvárosba.)

(ik)