„Mindenkinek szóló eucharisztikus jelenlét” – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete
Úrnapja alkalmából a Szentatya magisztériumának egyik jellegzetes témájáról, az eucharisztikus
kultuszról beszélt: a szentmise és a szentségimádás kölcsönösen kiegészítik egymást.
Az Eucharisztia ünneplésének túlságos, sőt olykor kizárólagos – hangsúlyozása a szentségimádás
dimenziójával és az arra szánt idővel szemben oda vezet, hogy a hívek nem képesek
megérezni a szentmisén kívül is az Úr élő jelenlétét az Oltáriszentségben és talán
még a szentmise spirituális jelentését és gazdagságát sem értik meg igazán. Pedig
ezen jelenlét befogadása a maga igazságában és valóságában alapvető dolog a keresztény
élet számára.
„Ezzel kapcsolatban azok a mélyreható szavak jutottak eszembe,
amelyeket a pápa mondott néhány nappal ezelőtt a milánói családtalálkozón megrendezett
imavirrasztás alkalmával, azokhoz szólva, akik nem járulhatnak az Oltáriszentséghez
rendezetlen házassági életkörülményeik miatt” – írja P. Lombardi. A pápa kifejtette:
„Fontos, hogy megérezzék: az Eucharisztia akkor valós és megélt, ha valóban szeretetközösségre
lépnek Krisztus Testével.
Ugyanis az ő Teste nemcsak a megszentelt ostyát
jelenti, hanem az Egyház közösségét is… A „spirituális” szeretetközösségre való meghívás
abban az esetben, amikor a „testi” nem lehetséges, nem egy csalóka vigasz akar lenni,
hanem a hitközösség és hitélet dimenzióinak elmélyítése és kiszélesítése. Csakis ezáltal
válnak érthetővé a pápa a családtalálkozón mondott további szavai, amelyek első hallásra
különösnek tűnhetnek:
„Az egyház számára ajándék azoknak a fájdalma, akik,
bár nem járulhatnak szentáldozáshoz, belsőleg elfogadják ezt, mint a közös tanúságtétel
árát, amelyet a szentségi házastársi szeretet értéke stabilitásának érdekében tesznek.
Ezek a hívek nem az egyházon kívül vannak, hanem a közösségen teljesen belül, az egyház
szívében maradnak, még buzgóbb vágy hatja át őket a nélkülözés megtapasztalása által".