Benedek pápa úrnapi szentmiséje és a római úrnapi körmenet

Benedek pápa Úrnapján, Krisztus Szent Teste és Vére ünnepén csütörtök este hét órakor szentmisét mutatott be a Lateráni Szent János bazilika előtti téren.

Homíliájában az eucharisztia titka kapcsán két egymással összefüggő szempontot elemzett: az Eucharisztia kultuszát és annak szakralitását.

Az Eucharisztia kultusza, különösen is az Oltáriszentség imádása tekintetében a pápa utalt a II. Vatikáni Zsinat egyoldalú értelmezésére, mely „büntetéssel sújtotta” ezt a szempontot, amikor lefokozta az Eucharisztiát pusztán annak a megünneplésére.

Valójában nagyon fontos volt elismerni a szentmise bemutatásának központi szerepét, amelyben az Úr egybehívja a népét, maga köré gyűjti az Élet Igéje és Kenyere kettős asztalánál, melyben műveli és megvalósítja a vele való közösséget. A zsinati szándék, mely kihangsúlyozta az Eucharisztia ünneplését, végül is az Oltáriszentség imádásának a hátrányára valósult meg. Ez az aránytalanság visszahatott a hívek lelki életére is.

Ha ugyanis a figyelmünket túlságosan is az Eucharisztikus Jézussal való kapcsolatunkra helyezzük a szentmise során, akkor azt kockáztatjuk, hogy kiüresítjük az ő jelenlétéből a maradék időt és a személyes teret. Így kevéssé érezzük meg a köztünk és bennünk levő Jézus állandó jelenlétét, mint egy konkrét jelenlétet, mely a városnak-falunak, közösségeinknek „dobogó szíve”, hiszen Krisztus szeretete szentségének át kellene hatnia a mindennapok világát.

Valójában hibás dolog szembeállítani a misézést és a szentségimádást - mondta a pápa – mintha versenyeznének egymással. Ellenkezőleg, az Oltáriszentség imádása adja azt a spirituális „környezetet”, melyben a közösség jól és igazán bemutathatja a szentmisét. Csakis akkor, ha ez az imádás megelőzi, elkíséri és követi a liturgikus akciót, kaphatja meg az igazi jelentőségét és értékét.

A pápa örömmel hangsúlyozta, hogy az eucharisztikus kultuszban, az Oltáriszentség imádásában együtt van jelen az általános és a szolgálati papság, vagyis a hívek és a miséző pap. Ez a mi egyházunk egyik legeredetibb tapasztalata, amely elkíséri és kiegészíti a liturgikus akciót. Kommunió és kontempláció, a közösség létrejötte és a titok szemlélése elválaszthatatlan egymástól. Hasonló ez az emberi kapcsolathoz, melyben szükség van egymás ismeretére, az egymásra figyelésre, a meghallgatásra mindahhoz, hogy a találkozás valóban megtörténjen a két személy között. Ellenkező esetben maga a misézés, a szentségi kommúnió is felületessé válhat.

Benedek pápa beszéde második részében az Eucharisztia szakralitása témáját elemezte. Itt is valamiféleképpen félreértettük a Szentírást a hatvanas-hetvenes évek szekularizált gondolkodásmódja révén – mutatott rá. Továbbra is igaz, hogy a kultusz központja a rítusokkal és áldozatokkal szemben Krisztus személye maga, ahogy őt a húsvéti titkán keresztül befogadjuk, de ebből az alapvető újdonságból még nem következik a szakralitás elvesztése.

Krisztus ugyanis nem törölte el „sacrum”-ot, hanem beteljesítette egy új kultusszal, amely teljesen spirituális. Mégis, amíg itt időben és térben élünk, szükségünk van jelekre és rítusokra, melyek nem szűnnek meg az idők végéig. Krisztussal ez a szakralitás igazabb, teljesebb és igényesebb is! Nem elég a rituális tisztelet, szükség van a szív megtisztítására.

Végül a pápa arra emlékeztetett, hogy a szakralitás, a szent megbecsülése nevelői szerepet is hordoz és eltűnése elszegényítené a kultúrát. Ha egy ilyen tendencia eluralkodna, akkor eltörölnék ezt a római úrnapi körmenetet is, mely sekélyessé tenné a város spirituális életét. Isten, a mi mennyei Atyánk, elküldte hozzánk a Fiát, nem azzal, hogy eltörölje, hanem hogy beteljesítse a szakrumot. Küldetése csúcspontján megalapította az Oltáriszentséget és önmagát állította a régi áldozatok helyébe és azt rendelte az apostoloknak, hogy celebrálják az igazi Szent legfőbb jelét, ami Ő maga.

A szentmisét követően Benedek pápa a Lateráni bazilikából a Merulana úton végigkísérte az Oltáriszentséget a Santa Maria Maggiore bazilika előtti térig, ahol római hívők és zarándokok nagyszámú seregével együtt szentségimádást tartott.

(vl)