Az egyház kultúraközvetítő szerepe Közép- és Kelet-Európában a középkorban és a kora újkorban

interjú Berzeviczy Klára germanistával.
A közelmúltban egy érdekes nemzetközi konferencia zajlott le Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A program szerint ezen Ön is részt vett mint előadó és mint az egyik szekció üléselnöke. Megkérnénk, hogy röviden vázolja a VR hallgatóinak, hogy mit tárgyaltak ezen az összejövetelen.

BK: A konferencia célja annak bemutatása volt, hogy milyen fontos szerepet játszott az Egyház, mint kultúra-közvetítő, Közép- és Kelet-Európában a középkorban és a kora újkorban. A konferencia megszervezését a PPKE részéről Forgó András történésznek köszönhetjük és két intézmény, a PPKE Bölcsészettudományi Kara és a bonni Rheinische Friedrich-Wilhelm-Universität Történettudományi Intézete rendezésében zajlott le, de a résztvevők között voltak más intézmények kutatói is.

VR: Megemlítene néhányat a fontosabb témák közül?

BK: Nehéz a választás. Valóban roppantul érdekes szellemi tűzijátéknak voltunk a tanúi. A konferencia alaphangját kétségkívül Maximilian Lanzinner bonni professzor nyitó-előadása adta meg, amely a vallásosság és a kultúra-közvetítés alapjait tárgyalta rendkívül érdekfeszítően. Egy másik igen fontos téma a magyarországi többnyelvűség és pasztoráció összefüggéseit tárta fel, Vizkelety András akadémikus előadásában. A reformkatolicizmus kárpátmedencei szerepét Szelestei-Nagy László professzor elemezte. Több előadás foglalkozott a szerzetesrendek kultúra-közvetítő szerepével, úgy mint a Pálosokkal (Maria-Elisabeth Brunner, Sarbak Gábor), a Piarisákkal (Koltai András), vagy a Ciszterciekkel, ami az én témám volt. Nagy figyelmet keltettek az egyházművészeti kapcsolatokat tárgyaló munkák is, mint például Szilágyi András budapesti kutatóé, illetve Ludolf Pelizaeus mainzi professzor történettudományt és művészettörténetet ötvöző előadása. Ezek, csak kiragadott példák, felsorolhatnám a konferencia egész programját!

VR: Csak katolikus témákról esett szó?

BK: Közel sem. Igen érdekes előadások hangzottak el protestánsokkal kapcsolatos témákról is (például Bogár Judittól, Lőkös Pétertől, vagy Őze Sándortól mindhárman Piliscsabáról). Úgyhogy a konferencia igazán ökumenikus jellegűnek is volt tekinthető.

VR: Mondana pár szót az Ön témájáról?

BK: Az én előadásom középkori latin és németnyelvű enciklopédiákkal és ezek más művekhez való felhasználásával foglalkozott. Ez roppantul érdekes, hiszen az enciklopédiákkal mindig az adott időszak tudásanyagának egészét igyekeznek összefoglalni és ily módon „keresztmetszetet” adnak a kor műveltségi és tudományos színvonaláról és egyúttal prédikációs segédletet is nyújtanak. Ebben a munkában azt nyomoztam, hogy két fontos 13. századi latin-nyelvű enciklopédia, Thomas von Cantimpré és Bartholomeus Anglicus nagyhatású művei milyen fogadtatásban részesültek a dél-német kultúrkörben és ebben milyen szerepet játszott a cisztercita rend. Érdekes megfigyelni, hogy ezen alapművek felhasználói milyen céllal veszik át és alakítják a tényanyagot vallásos (például prédikációk segédletei) vagy tudományos-gyakorlati (például gyógyászati) céllal. Ezen a területen a Német-Római Birodalom déli tartományaiban élő Ciszter közösségek néhány fontos művet alkottak. Ezeket igyekeztem bemutatni, egy-egy érdekesebb kérdés kiemelésével. Csak egy példa: az enciklopédikus művek javarésze az ókortól egészen a 18-ik századig a bonyolulttól az egyszerűbb felé haladó tárgyalásmódot követ. Az egyik délnémet Ciszterci kolostorban, Bronnbachban, készült egy enciklopédia a 15-ik század végefelé, amely ezt a sorrendet megfordítja és a modern természettudományokra jellemző egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladó tárgyalásmódot választja. Talán nem túlzás azt mondani, hogy szerzője, Michael Baumann ciszterci barát rátalált a modern tudományosság egyik alapvető gondolkodási formájára.

VR: Miben látja a konferencia egészének fontosságát?

BK: A konferencián tárgyalt sokféle téma egy közös következtetésre okvetlenül lehetőséget ad: éspedig arra, hogy az Egyháznak és a keresztény szellemiségnek döntő fontosságú szerepe volt a mai európai kultúra, sőt tudományosság kialakulásában. Ezt a szerepet nem lehet eléggé hangsúlyozni – kár, hogy ez mostanában nem különösebben „divatos”. Reméljük, hogy ez az eszmecsere is részét képezi annak az európai szellemi ujjá-születésnek, ami a kissé düledező Európai Uniót újból szilárd alapokra helyezi.

(sv)