„A hit felnőtté tesz” – Nicola Bux atya az új evangelizációról

Katekizmus az új evangelizáció számára, a hit, amely felnőtté tesz – ez a címe az Osservatore Romano vatikáni napilap május 15-én megjelent cikkének, amelyet Nicola Bux atya, a Pápai Liturgikus Szertartások Hivatalának tanácsadója írt. (Itt emlékeztetünk rá, hogy Bux atya műsorunknak is nyilatkozott tavaly év végén, miután november 11-én nagy érdeklődés mellett bemutatták „Mélyülő hittel a szentmisén” c. könyvének magyar fordítását a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében).

A cikk utal XVI. Benedek pápa 2008-as franciaországi apostoli látogatása során mondott szavaira, miszerint Isten a „nagy Ismeretlen” lett sok kortársunk számára. A pápa gyakran ad hangot aggodalmának a hit jövője miatt. Nagycsütörtökön például a hit analfabetizmusáról szólt. Maga Olaszország is csak nagy általánosságban véve keresztény, szükség van tehát az új evangelizációra, amelyhez lendületet ad a pápa által erre a célra létrehozott bizottság.

Honnan kezdjük az új evangelizációt? – teszi fel a kérdést Bux atya. Javasolja: talán éppen a liturgia, az egyházi ének, az új istentiszteleti helyek jelenthetik a kiindulópontot, feltéve, ha olyan személyek készítik ez utóbbiakat, akikben párosul a hit és a tehetség és olyan formákat javasolnak, amelyek Istenről szólnak.

A hit és a tanítás kapcsolatáról szólva Bux atya megállapítja: olyan egyszerű hitre van szükség, mint a pásztoroké, a Jézussal találkozott nőké és férfiaké volt. Szemben az olyan tanításokkal, amelyek szerint Jézus feltámadása a tanítványok elképzelésének gyümölcse volt csupán. A pápa tehát meghirdette a Hit évét, amely során kezünkbe vesszük a II. vatikáni zsinat tanításait és a katekizmust. A lelkipásztori és vallásszociológiai könyvek önmagukban véve nem térítettek meg senkit sem. Meg kell azonban ismerkednünk a történelmi, emberi és isteni Jézussal, aki hitünk alapja. Így újjászületik a kereszténység és megmutatja, hogy az Alapítója által isteni és emberi egyházon nem vesznek erőt a pokol kapui, „non praevalebunt”.

A hit tartalmának tanulmányozása szükséges ahhoz, hogy felnőtté váljunk a hitben leküzdve azt a serdülőkort, amely sokakat arra késztet, hogy a bérmálkozás után eltávolodjanak az egyháztól. Felnőttnek lenni a hitben nem azt jelenti, hogy függetlenítjük magunkat a Magisztériumtól, az egyház tanításától. Ha az ember elszakad Istentől, nincs lehetősége a túlélésre. Ha állandóan az emberről beszélünk, mint ahogy ez a múltban történt, többé nem esik szó Istenről. Minden idők minden teológiájának egyetlen alapvető témája legyen a Megtestesült Ige, az emberi isteni princípium, amely belépett a világba értünk emberekért, a mi üdvösségünkért – írja az Osservatore Romano cikkében Nicola Bux atya, a Pápai Liturgikus Szertartások Hivatalának tanácsadója.

(vm)