„Európának nagy szüksége van a spirituális megújulásra” – Erdő Péter bíboros homíliája a Santa Maria Maggiore bazilikában

Május 9-én, szerdán este Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke szentmisét mutatott be az Európa-nap alkalmából Rómában, a Santa Maria Maggiore pápai bazilikában. A bíborossal koncelebrált a CCEE két elnökhelyettese: Angelo Bagnasco olasz bíboros, valamint Józef Michalik lengyel érsek.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása homíliájában a következőket mondta:
1. Ebben a Szűzanyának szentelt történelmi bazilikában gyűltünk össze, hogy találkozzunk az Oltáriszentségben, hogy kérjünk erőt és örömöt az Úrtól Európa helyi egyházáért, és azért, hogy lerójuk tiszteletünket Európa védőszentjei előtt, akik példájukkal és közbenjárásukkal segítenek bennünket, hogy előrehaladjunk közös történelmünkben, amely küldetésünk, az új evangelizáció helye.

2. A mai olvasmányban és evangéliumi szakaszban megtaláljuk a Krisztus tanítványai között feltétlenül szükséges egység megható igazságát. Ez az egység összekapcsol bennünket a közös hit és a hierarchikus szeretetközösség kötelékeivel. Szent Pál és Szent Barnabás néhány testvér ellenkezésével találkoztak, akik a pogányságból megtért keresztényeket arra akarták kötelezni, hogy kövessék a mózesi törvényeket és szokásokat. Ennek a súlyos helyi problémának a megoldása – amelyre éppen abban a városban került sor, amely nem sokkal később a keresztény misszió központja és kiindulási pontja lett, vagyis Antióchiában – csak az egyetemes egyház, az apostolok, a jeruzsálemi presbiterek közbenjárásával volt lehetséges. Ők ugyanis azt a bölcs határozatot hozták a Szentlélek sugallatára, hogy megnyitották az utat a misszió számára az évszázadokon át.

Az Apostolok Cselekedeteiben szinte kézzel fogható az a valóság, amelyet a II. vatikáni zsinat is tanít, vagyis hogy : „A kollegiális egység megmutatkozik az egyes püspököknek a részegyházakkal és az egyetemes Egyházzal való kölcsönös kapcsolataiban is. A római pápa, mint Péter utóda örök és látható princípiuma és alapja mind a püspökök, mind a hívők sokasága egységének. Az egyes püspökök viszont az egység látható princípiumai és alapjai a részegyházakban, melyek az egyetemes Egyház képmásai, s bennük és belőlük áll az egy és egyetlen katolikus Egyház” (Lumen Gentium 23a).

Elsődlegesen fontos tehát az egyetemes egyház, amely a választott nép teljességét képviseli az üdvtörténetben, és amely az Új Szövetségben Isten partnereként jelenik meg. A következőket olvassuk Szent Péter első levelében: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok” (1Pt 2,9 vö: Iz 43,20-21). Ez az az egyetemes egyház, amely visszatükröződik, megnyilvánul, jelen valóvá válik a világ helyi egyházaiban. Az egyetemes egyház elsődleges valóságából származik tehát az egyes helyi egyházak gazdag sokszínűsége. Ez tehát a legfőbb alapja az egységnek és az európai helyi egyházak közös cselekvése szükségességének. A helyi egyházakban ugyanis „valóban jelen van és tevékeny Krisztus egy, szent, katolikus és apostoli egyháza”, mint ahogy ezt a II. vatikáni zsinat Christus Dominus (CD11a) k. dekrétumában olvassuk.

3. A mai evangéliumban továbbá azt olvastuk, hogy minden tanítvány és az egész egyház életbe vágóan fontos alapelve a Krisztussal való egység. „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz” (Jn 15,4-5). Amikor az új evangelizációról beszélünk, akkor az első kérdés, amely felmerül a Krisztussal való kapcsolatunk: kapcsolatunk Krisztus személyével, tanításával, életével, amely kegyelemmel és igazsággal teljes (vö. Jn 1,14.17). Krisztussal pedig az egyház kapcsol bennünket össze. Az isteni kinyilatkoztatás valóban történelmi. Az Ige megtestesült. A történelem Jézusa azonos a hit Krisztusával. Tehát a hit Krisztusához való utat is a történelmi Jézus hiteles megismerésén keresztül találjuk meg. Nem pusztán spirituális sugallat révén ismerjük meg. Ha Isten ezt így akarta volna, akkor nem lett volna szükség a megtestesülésre. De Isten Jézus Krisztus, Isten Fia és az ember Fia révén akarta megismertetni magát, tanítása, élete, halála és feltámadása által. Ezért van szükségünk az apostolok, a tanítványok, az egyház minden nemzedékének tanúságtételére. Ezért és éppen ezért bízta rá Jézus Krisztus tanítványaira azt a küldetést, hogy „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,19-20).

Ugyanez a küldetés kötelez minket is, amely különösen időszerű a mai Európában.
4. Kik Európa védőszentjei? – tette fel a kérdést homíliája utolsó pontjában Erdő Péter bíboros. Olyan nagy misszionáriusok, mint Szent Cirill és Metód; az ima, a spirituális küzdelem, a népek kultúrájába hatoló evangéliumi fény emberei, mint Szent Benedek. Különböző népek képviselői, akik a keresztény élet különböző hivatását töltik be, mint svédországi Szent Brigitta és Sziénai Szent Katalin; értelmiségiek, akiket megvilágít a kegyelem, amely örökségüket és személyes hivatásukat egyesítette a vértanúságban még a választott népet és az újszövetség népét. Példa erre Edith Stein, aki „Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta” lett. Ezek a szentek közös spirituális erőforrások, az igazibb és magasabb szintű európai kultúra közös alapjai, Isten templomának oszlopai.

A védőszentek megerősítik a keresztény közösség önazonosságát. Minden plébánia, minden egyházmegye rendelkezhet saját védőszenttel. A népeknek angyalaik vannak, a keresztények a keresztségben egy szent nevét kapják, amely azután kifejezi személyes önazonosságukat. Helyes tehát, hogy Európa, a népeknek ez a nagy közössége is rendelkezzen saját védőszentekkel, csakúgy, mint önazonossággal és kiengesztelődhessen saját magával. Ne utasítsa vissza és ne hagyja figyelmen kívül saját múltját, se jelene teljességét, se éltető erejét, amely megjelöli jövője útját.

Amikor egész Európa püspöki konferenciái együttműködnek az új evangelizáció érdekében, teljes szeretetközösségben cselekednek az egyetemes egyházzal, egymás között pedig testvérileg működnek együtt. Ezért az új tanúságtételért és spirituális megújulásunkért, amelyre olyan nagy szükségünk van, kérjük Szűz Mária, az egyház és Európa minden védőszentjének Anyja közbenjárását – fejezte be homíliáját május 9-én, a római Santa Maria Maggiore bazilikában bemutatott szentmisén Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke.

(vm)