„A XX. század konvertitái” – P. Szabó Ferenc SJ sorozata: Eugenio Zolli (1881-1956),
Róma főrabbijának megtérése
A XX. század megtérései között találunk egy rendkívüli esetet: Róma főrabbijának 1945-ben
történt katolizálását. A Galíciában 1881-ben született Israel Zoller, a későbbi római
főrabbi keresztelésekor nevét Eugenio-ra (Jenőre) változtatta XII. Pius iránti hálája
jeléül. Ezzel is meg akarta hálálni a pápának az üldözött zsidóknak nyújtott segítséget.
Jó erre emlékeztetni, amikor ismételten támadások érik Pius pápát azzal a hamis váddal,
hogy „hallgatott.”
A galíciai Zoller-család öt gyermeke közül Israel volt a
legfiatalabb. Nyolcévesen megkezdte a héber iskolát. Egyik barátja édesanyjának a
szobájában meglátta a feszületet, és elgondolkozott: „Ki ez a keresztre feszített?
Gonosztevő?” Később Izajás könyvében olvasott Isten Szolgájának szenvedéséről. Amikor
egyetemre készül, az újszövetségi Szentírást is olvassa. Ez nagyon új volt a lengyel
fiatalembernek. 23 éves, amikor meghal édesanyja. Beiratkozik a bécsi egyetemre, majd
a firenzeibe. Itt a rabbi képzőbe is jár. 1904-ben kísérleti lélektanból doktorál.
Néhány
mozzanat Zoller rabbi életéből: 1911-ben Triesztben rabbi-helyettesnek nevezik ki.
Megnősül, felesége, Adele Litwak egy kislánnyal ajándékozza meg. Az első világháború
alatt nehézségei, ütközései vannak főnökével, a trieszti főrabbival, aki osztrákpárti,
ő pedig szereti Olaszországot. 1917 vége felé nagy gyász éri: meghal felesége. 1920-ban
Trieszt főrabbijává nevezik ki. Újra megnősül, Emma Majonica lesz a felesége, megszületik
második kislánya. Számos tudományos lap munkatársa lesz: vallástörténeti és biblikus
tanulmányokat ír. Szent Pálról szóló elmélkedésében olvassuk: „Pál megtért. Elhagyta-e
Izrael Istenét? Megszűnt-e szeretni Izraelt? Abszurd lenne ezt gondolni. De hát akkor…”
1933-ban felveszi az olasz állampolgárságot, ekkor családi nevét, Zoller-t
Zolli-ra kell változtatnia Mussolini előírásainak megfelelően. Németországban kitört
a faji üldözés, az antiszemita propaganda Mussolini Itáliájában is erősödik. Zolli
rabbi bátran befogad németországi üldözött zsidókat, súlyosan bírálja a nürnbergi
törvényeket. 1940-ben a római izraelita közösség meghívta Zollit főrabbinak és
a rabbi képző rektorának. Mussolini, Hitler tanítványa átülteti a német eljárást,
törvényeket Itáliába, itt is megkezdődik a zsidók zaklatása, üldözése. A háborúban
Zolli főrabbi a békét hirdeti. Őt is eltávolítják az egyetemről. Rejtőzködik családjával.
A Gestapo figyeli.
Későbbi emlékezéseiben írja: „Itália szerte, a sorsdöntő
napon, 1943. október 16-án, 800.000 a deportált, mártír áldozat…Rómában a deportáltak
száma: 291.000. Ezek itt nemcsak egyszerű számok, hanem a civilizáció elleni bűntény
és az isteni Törvény elleni sértés számai, a vér és könny adója.” Röviddel ezelőtt
a németek megsarcolták a zsidókat. Letartóztatási és túszszedési fenyegetéssel egy
nap alatt 50 kg aranyat követeltek. Csupán 35 kg aranyat sikerült összegyűjteni. A
főrabbi egyik barátjával a Vatikánba sietett. A Gestapo-t kijátszotta: mint karbantartó
mérnök bejutott az Államtitkárságra, ahol a kincstáros és egy prelátus fogadta. A
kincstáros felkereste Pius pápát, és ezt az üzenetet hozta: „Rövidesen jöjjön vissza,
addigra az aranyat összekészítünk. Egyszerű átvételi elismervényt ad érte"
Zolli
főrabbi az üldözöttek sanyarú, nélkülöző életét élte a háború vége felé. Átélte Jób
sorsát, Istenhez fohászkodott, reménykedett. 1944. március 24-én a rómaiak szörnyű
vérengzés idejét élték. A nácik egyetlen éjszakán 71 zsidót és több mint 300 „árját”
gyilkoltak le. Zolli rabbit egy keresztény házaspár nagy szeretettel befogadta. A
megszállás utolsó hónapjai alatt náluk rejtőzködött.
1944. július 4-én a felszabadító
amerikaiak bevonultak Rómába. Zolli rabbit visszahelyezték tisztségébe és a rabbi
képző vezetői állásába. A kiengesztelődés ünnepi szertartása alatt a főrabbi lelki
szemével látta Jézus Krisztust. Amikor hazament, felesége így szólt hozzá: „Ma, amikor
a Tóra előtt állt, láttam maga mellett Jézus Krisztust. Fehérben volt. A kezét fejére
tette, és megáldotta magát.”
Aztán megszólalt Miriam lányuk is: az éjjel ő
is a fehér alakról álmodott. Ezek az egybeesések szíven ütötték Zolli főrabbit. Néhány
napi megfontolás után így döntött: „A zsinagógában már nincs helyem. Nem lenne becsületes,
ha ott maradnék.” Telefonon időpontot kért egy paptól: „Tanítson. Szeretnék megkeresztelkedni.”
1945. február 13-án keresztelték meg a római Angyalos Szűz Mária kápolnában feleségével
együtt Miriam leányát pedig a következő évben. Mint említettük, a főrabbi Izrael nevét
Eugenio-ra, Jenőre változtatta, Eugenio Pacelli, XII. Pius iránti hálából. Másnap
a házastársak megáldoztak, pár nap múlva a Gergely-egyetemen bérmálkoztak.
Az
egyetem rektora ekkor Paolo Dezza jezsuita volt, aki később VI. Pál gyóntatója élete
végén pedig bíboros lett. Pár nappal keresztsége előtt Zolli Dezza atyának kijelentette:
„A keresztség iránti kérésem nem ’do ut des’ (adok-adsz alapon történik). A keresztvizet
kérem, semmi mást. Szegény vagyok, és szegényként élek. Bízom a Gondviselésben.”
A
keresztség után a római izraelita közösség néhány tagjától kritikákat, szidalmakat,
fenyegetéseket kapott telefonon. Barátai jónak látták védelem alá helyezni. Páter
Dezza több hónapra vendégül látta a Gergely-egyetemen. A keresztény Zolli minden reggel
részt vett Dezza atya miséjén. Sokáig végezte a hálaadást. Később családjával egy
szerény ház IV. emeletén egy kis lakásban élt. XII. Pius közbenjárására Eugenio Zollit
a jezsuiták által vezetett Pápai Biblikus Intézet professzorává nevezték ki, és a
római egyetemen is tartott előadásokat.
1953 nyarán meghívták Amerikába, hogy
előadásokat tartson Indiana Notre-Dame egyetemén. Amerikában jelent meg angolul önéletrajzi
műve: Hajnal előtt. 1956 februárjában hunyt el. Március 4-én temették a római Campo
Verano temetőjében. Sírján ez a felirat olvasható: ”Domino morimur, Domini sumus”
„Az Úrnak halunk meg, az Úré vagyunk.”