Isten szeretete nélkül a tudomány elveszíti humanitását” - XVI. Benedek pápa látogatása a Szent Szív Katolikus Egyetem római székhelyén

A Szentatya csütörtökön délelőtt ellátogatott a Gemelli katolikus egyetemre és kórházba abból az alkalomból, hogy most ünnepelték a Szent Szív Katolikus Egyetem orvosi kara és kórháza alapításának 50. évfordulóját. A Rómában működő intézményt alapítójáról Agostino Gemelli ferences atyáról nevezték el. Az egyetem tudós tanáraihoz, a kórház dolgozóihoz és a betegekhez intézett beszédében a Szentatya a hit és a tudomány hasznos együttműködéséről mondta el megfontolásait.

A Szentatya helikopteren érkezett meg a Vatikántól nem nagy távolságban fekvő katolikus intézménybe. A ma délelőtti volt az ötödik alkalom, hogy a pápa felkereste ezt a jelentős létesítményt. A Szentatyát Angelo Scola milánói bíboros, Franco Anelli professzor, az egyetem rektora és számos olasz politikai közméltóság fogadta és köszöntötte, köztük a parlament alsóházának elnöke, a kormány több minisztere, valamint a római régió és tartomány vezetősége.

A másfél óráig tartó látogatás során a pápa beszédet mondott: Az egybegyűltek sokaságának mindenek előtt azt hangsúlyozta, hogy mindenfajta kutatást és a betegápolást a szeretetnek kell irányítania. A tudomány széles körökben elterjedt optimizmusával szemben a gondolkodás válságának felhőjével is szembe kell néznünk. A mai kor embere számtalan eszközzel rendelkezik, ám sokszor nincsenek valódi céljai. A relativizmus és a leegyszerűsítés hálójában vergődve eltűnik a dolgok jelentése. A gondolkodás meggyöngül, terjedőben van az etikai szegénység és homályba merülnek az értékszabályok. Az Abszolút keresése – a quaerere Deum – amely egykor magában foglalta a profán tudományok elmélyítésének igényét is és, amely az európai kultúra és fejlődés alapját képezte, feledésbe merült. A tudományos kutatás és az értelem keresése egyetlen forrásból fakad, abból a Logoszból, amely a teremtés művének kiindulópontja és amely a történelemnek értelmet ad – szögezte le a pápa. Az alapvetően techno-praktikus gondolkodás káros egyensúlytalanságot eredményez aközött, ami technikai szempontból lehetséges és aközött, ami morálisan jó. Mindez pedig beláthatatlan következményekkel jár.

Fontos tehát, hogy a kultúra ismét felismerje a transzcendens értékeket és megnyíljon Isten keresésének. A pápa itt Szent Ágoston híres szavait idézte: „Magadnak teremtettél minket Urunk és szívünk nyugtalan, amíg meg nem nyugszik Tebenned.” Azt is mondhatnánk, hogy magából a tudományos kutatásból fakad az emberi szívben élő Isten iránti nosztalgia és a tudomány embere végső elemzésben, ha öntudatlanul is, ahhoz az igazsághoz szeretne eljutni, amely értelmet ad az életnek. De bármily szenvedélyes és kitartó is a kutatás, az ember saját erejéből nem képes eljutni biztos kikötőbe, mert nem tudja eloszlatni teljesen azt a furcsa félhomályt, amely az örök valóságok kérdésére rátelepedik.

A tudomány és a hit tehát kölcsönösen kiegészítik egymást. A teljességében megélt kutatást a tudomány és a hit világítja meg és ebből a két védőszárnyból kap ösztönzést és lendületet, anélkül, hogy elveszítené a helyes alázatot és saját korlátainak tudatát. Ily módon Isten keresése termékennyé lesz az értelem számára, a kultúra és az igazi humanizmus ösztönzője. A kutatás így nem áll meg a felszínen.

„Kedves barátaim, hagyjátok, hogy mindig a magasból érkező tudomány vezessen benneteket, a hit által megvilágított tudás, emlékezve arra, hogy a bölcsesség igényli a kutatás iránti szenvedélyt és fáradozást” – mondta hallgatóinak a pápa. A kereszténység a hitet nem szűkíti le az irracionális szférájára. A valóság eredetét és jelentését a teremtő Értelemnek tulajdonítja, amely a megfeszített Istenben szeretetként nyilvánult meg és éppen a hit útján járó ember képes csak arra, hogy a szenvedésben és a halálban felismerje az igazi jóság és élet lehetőségét.

A szenvedőkkel való törődés így mindennapos találkozássá lesz Krisztus arcával, az értelem és a szív gondoskodása Isten irgalmának és a halál feletti győzelmének a jelévé válik. A katolikus egyetem és kórház semmivel sem helyettesíthető feladata ebben az összefüggésben válik érthetővé. Olyan hely, ahol a gyógykezelés nem foglalkozás, hanem hivatás, ahol az Irgalmas Szamaritánust illeti az első hely és ahol az ember arca ugyanaz, mint a szenvedő Krisztus arca.

A Szentatya végül emlékeztetett a katolikus egyetem és a Szentszék közötti szoros kapcsolatra és arra, hogy a katolikus orvosi kar olyan hely, ahol a transzcendens humanizmus nem hangzatos szlogen, hanem a napi szolgálat megélt szabálya. Ezzel a céllal hozták létre nemrég az élet védelmének szentelt új intézetet is. A Szentatya végül az alapító Agostino Gemelli szavai nyomán így fogalmazott: a figyelem középpontjába mindig az emberi személyt kell állítani, törékenységével és nagyságával együtt. A Gemelli katolikus kórházban ápolt betegekre gondolva pedig azt mondta, hogy arcvonásaikban visszatükröződik a szenvedő Krisztus arca.

(Alapítása óta, az elmúlt 5 évtizedben, a római Orvosi Katolikus Egyetem 19 ezer orvosi diplomát, 10 ezer egészségügyi szakképesítő diplomát osztott ki és 800-an szereztek kutatói doktorátust. Jelenleg az egyetemnek 5 ezer hallgatója van és 1300 már diplomás orvos végez felsőbb tanulmányokat. Ám a számokon túlmenően a minőség a Gemelli egyetem és kórház legfőbb érdeme).
Megjegyezzük még, hogy II. János Pál pápa a Gemelli kórházat „Harmadik Vatikánnak” nevezte, mivel több alkalommal gyógykezelték itt és 1981. május 13-án a merénylet után Isten segítségével a kórház orvosai mentették meg életét.)

(ik)