XVI. Benedek üzenete a Társadalomtudományi Pápai Akadémia elnökének közgyűlésük alkalmából

„A rend nyugalmának (tranquillitas ordinis) globális keresése. A „Pacem in terris” 50 évvel később” – erről a témáról tartja éves közgyűlését a Vatikánban a testület április 27. és május 1. között. A Szentatya üzenetben fordult a tanácskozás résztvevőihez Mary Ann Glendon professzorasszonyhoz, a Társadalomtudományi Pápai Akadémia elnökének címezve gondolatait. A pápa örömmel üdvözölte, hogy Boldog XXIII. János „Pacem in Terris” (Béke a Földön) k. enciklikájának 50. évfordulója alkalmából e fontos dokumentum jelentőségét az egyház társadalmi tanítása szempontjából vizsgálják. A hidegháború csúcspontján a világnak szembe kellett néznie a tömegpusztító fegyverek létezése és terjedése teremtette fenyegetéssel. A dokumentum XXIII. János szívből jövő felhívása volt élete vége felé a béke és az igazságosság ügyéért, amelyet következetesen elő kell mozdítani a társadalom minden szintjén, országosan és nemzetközileg egyaránt. A globális politikai környezet jelentősen megváltozott az elmúlt 50 évben, de a XXIII. János pápa által felkínált nézetből még mindig sokat tanulhatunk. Ma a béke és az igazságosság új kihívásaival kell szembe néznünk a hidegháború utáni korszakban a fegyverek további terjedése közepette.

„Egyáltalán nem lesz béke az emberek összességében, hacsak előbb nincs meg az egyes emberek lelkében: hacsak tudniillik ki-ki nem őrzi meg magában azt a rendet, amelyet Isten megőrizni parancsolt.” (Pacem in Terris, 165) Boldog XXIII. János enciklikája erős felszólítás az egyház és a világ közötti kreatív párbeszédben való elkötelezettségre hívők és nem hívők között, ahogy a II. Vatikáni Zsinat javasolta. A dokumentum keresztény nézetet mutatja be az ember helyéről a kozmoszban. Ezáltal a remény üzenetét adja a világnak, amelyre éhezik. Olyan üzenet ez, amely minden hívő és nem hívő emberre hatással van, hiszen a benne rejlő igazság mindenki számára hozzáférhető – hangsúlyozza üzenetében a Szentatya.

Ebben a szellemben a 2001 szeptemberében a világot megrázó terroristatámadások után Boldog II. János Pál figyelmeztetett, hogy „nincs béke az igazságosság nélkül, nincs igazságosság megbocsátás nélkül” (Békevilágnapi üzenete 2002). A megbocsátás fogalmának be kell kerülnie a konfliktuskezelés nemzetközi megvitatásába, hogy átalakítsa a kölcsönös vádaskodás steril nyelvezetét, amely nem vezet sehova. Ha az ember Isten képmására lett teremtve, aki az igazságosság Istene és kegyelemben gazdag, akkor ezeknek az értékeknek tükröződniük kell az emberi ügyek kezelésében. Ez az igazságosság és a megbocsátás keveréke, az igazságosságé és a kegyelemé, amely az emberi gonosztettekre adott isteni válasz, vagyis az „Istentől alapított rend” (Pacem in Terris, 1) lényege. A megbocsátás nem a gonosztett tagadása, hanem részvétel annak gyógyításában és isteni szeretetté való átalakításában, amely kiengesztel és helyreállít.

A történelmi hibákat és igazságtalanságokat csak úgy tudjuk helyrehozni, ha az emberek a gyógyulás és a remény üzenetéből merítenek ösztönzést. Ez előrevisz, kiemel a patthelyzetből, amely gyakran az embereket és nemzeteket az erőszak ördögi körébe zárja. 1963 óta a megoldhatatlannak látszó konfliktusok egy része már történelemmé vált. Ezért ma, amikor a békéért és igazságosságért küzdünk a világban, bízzunk abban, hogy az Istentől alapított rend közös keresése, amely egy olyan világot jelent, ahol minden személy méltóságát tisztelet övezi, lehetséges és eredményeket hoz – zárja üzenetét XVI. Benedek, amelyet a Társadalomtudományi Pápai Akadémia közgyűlésére küldött.

(sv)