A Titanic P. Frank Browne fiatal jezsuita szemével – a 100 éve elsüllyedt óceánjáró áldozatainak emlékére

James Joyce ír költő és író utolsó művében, a „Finnegan ébredésében” többször is találkozhatunk Mr. Browne alakjával, aki valójában Joyce egykori egyetemista társát idézi és aki a világ egyik legnagyobb fényképész riportereként lépett be a történelembe. P. Frank Browne 1880 és 1960 között élt, de neve valójában csak 1985-ben vált híressé, miután jezsuita társa, Eddie O’Donnel rátalált a több mint 40 ezer fotónegatívból álló, porosodó gyűjteményére.

P. Browne első fényképezőgépét érsek nagybátyjától kapta és autodidakta módon kezdte meg fotós tevékenységét különleges tehetséget mutatva a fényképészet iránt. Sokat utazott, megjárta Ausztráliát, Afrikát, Európát, a nagy városokat szenvedéllyel megörökítve az arcokat, tekinteteket, tájakat, mindazt, amit látott. Különös érdeklődést mutatott a hajók iránt, számos fotója maradt fenn a dán, német, amerikai hajókról, az utasokról, a fedélzeti életről.

1912-ben szintén nagybátyja ajándékozta meg a Titanicra szóló jeggyel, hogy New York-ba hívja a fiatal jezsuita unokaöccsét. P. Browne 1912. április 10-én szállt fel Southhampton-ban a Titanicra és már az első pillanatoktól kezdve megörökítette fényképezőgépével a hatalmas óceánjárón való készülődést, az indulás pillanatait, majd az utasok mindennapjait – olvashatjuk az Osservatore Romano vatikáni napilap április 23-i és 24-i kettős számában. P. Browne fényképei a Titanicról valójában az utolsó megmaradt valós pillantások a hatalmas óceánjáróról és annak utasairól, a legénységről, vagy éppen Edward Smith kapitányról és további korabeli híres emberekről, akik aztán a katasztrófában lelték halálukat. A sok-sok fotón felfedezhetjük a Titanic tornatermét, a benne sportoló utasokat, a fiatal jezsuita kabinját, az első osztály éttermét vagy éppen Douglas Spedden-t, a fedélzeten játszó kisgyermeket megörökítő képet, amelyet James Cameron is felhasznált a Titanicról szóló filmjében.

P. Browne azonban elöljárója kérésének megfelelően, egy nappal később, április 11-én elhagyta a Titanicot az írországi Queenstown-ban, és délután 2 óra tájt még egy utolsó fotót készített arról, ahogyan a hatalmas, „elsüllyeszthetetlen”-nek is vélt hajó elindult az Atlanti-óceán felé.

A Titanic száz évvel később is az embert létének törékenységére emlékezteti. A tragédia lezárt egy kort, azt, amelyben a pozitivista évszázad embere azt gondolta, hogy legyőzhetetlen és uralni tudja a világot technológiai felfedezéseivel és a fejlődés által – olvassuk az Osservatore Romano vatikáni napilapban.

(hh)