Jézus a jó Pásztor – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Húsvét negyedik vasárnapjára

Húsvét 4. vasárnapja hagyományosan „Jó Pásztor vasárnapja”, amikor különösen is imádkozunk papi és a szerzetesi hivatásokért. Evangéliumnak Szent János evangéliuma 10. fejezetéből a szép példabeszéd egy szakaszát olvassuk fel. A jó pásztor életét adja a juhokért. Jézus szeretetből szabadon áldozza fel életét értünk. Az evangéliumokban Jézus legtöbbször az egyszerű földműves és pásztornép életéből, a mindennapi életből vett hasonlatokat használja példabeszédeiben. Önmagát, üdvözítő művét is mindenki által érthető képekkel jellemzi. Jézus magvető is, éltető kenyér és élő vízforrás is a benne hívőknek. Út, Igazság és Élet. Az örök Igazság testté lett, és így az Atyához, az örök életre vezető utunkká lett. Ajtó is, jó pásztor is a mostani példabeszédben, de más összefüggésben bárány is: Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

Jó Pásztor vasárnapján a világegyházban a papi és a szerzetesi hivatásokért imádkoznak. Azt nem kell hangsúlyoznunk, hogy a jelenkori egyházban az ún. Nyugaton, tehát Európában és Észak-Amerikában a szekularizáció és az elkereszténytelenedés következtében aggasztó mértékben megfogyatkozott az egyházi hivatások száma, és ez egyre inkább megnehezíti a sürgető új evangelizálást. Nyilván a probléma összefügg a társadalmi/politikai kérdésekkel, az egyház anyagi támogatásával, a példás keresztény családok, a papi és szerzetesi hivatások bölcsőjének szétesésével, a vallási neveléssel. Ez alkalommal arra szeretném lelkipásztori papok és a hívek figyelmét, amelyet lelkünkre kötött XVI. Benedek február 13-án a hivatások világnapjára írt üzenetében. (Részletes ismertetése a VR honlapján.) Jelmondata: „A hivatások Isten szeretetének ajándékai”.

A szép üzenet hivatkozik a Szeretet-Isten örök üdvösségtervére (Ef 1, 4), majd Szent Ágoston Vallomásainak örökszép szakaszát idézi, ahol a megtért Ágoston hálálkodva így bánkódik: „Későn szerettelek meg, te mindig régi és új szépség… Velem voltál, de én nem voltam Veled…” Az emberi személy és hivatása is Isten örök szeretetének gyümölcse. Isten szeretete mindig velünk van, állandóan hív: egyeseket papi szolgálatra, szerzetesi életre, másokat családalapításra, az egyház és a társadalom különféle szolgálataira. Az Egyházban, Krisztus Testében különböző szerepek, feladatok vannak. Meg kell találnunk Isten ránk vonatkozó akaratát, és abba beilleszkedni, igent mondani a Szeretetnek.

XVI. Benedek a hivatásébresztésről szólva papoknak és híveknek, különösen is hangsúlyozza: fontos szerepet játszanak a keresztény közösségek és a hívő családok, az élet és a szeretet közösségei, az emberi és keresztény kibontakozás kiváltságos helyei. A családok a legjobb hivatást ébresztő „szemináriumok” („veteményes kertek”), ahogy II. János Pál hangoztatta Familiaris consortio k. apostoli buzdításában. A lelkipásztorok a világi hívekkel együtt működjenek közre azért, hogy egyre több család legyen a názáreti Szent Család példájára a Szentháromság szeretetkapcsolatának földi visszatükröződése.

Jó Pásztor vasárnapján különösen is imádkozzunk a családokért, papi és szerzetesi hivatásokért! Martini bíboros, Milánó volt érseke egyik imájából idézek:

„Istenünk, Atyánk, köszönjük a családot, amelyet nekünk ajándékoztál… Köszönjük neked keresztény közösségünket, plébániánkat, egyházmegyénket… Kérünk Téged, Atyánk, hogy családunk és egyházközségünk kapcsolata egyre erősebbé váljon. Könyörgünk az egyetemes egyházért, a pápáért. Hogy az Egyház egyre inkább egy családhoz hasonlítson a testvéri szeretetben… Hogy megéljük az evangéliumot mindennapi életünkben, segítsük a fiatalokat, hogy elfogadják hívásodat, legyünk nyitottak a párbeszédre és a más családokkal való együttműködésre. Add, hogy az Egyház és a család Házad képmása legyen, ahol földi vándorlásunk végén Te vársz bennünket. Ámen.”

(Jn 10, 11-18)