Az Osservatore Romano vatikáni napilap jókívánságai a Szentatyának pápasága 8. évének küszöbén

Isten éltesse sokáig a pápát, aki a hit és az értelem párbeszédén keresztül életét az igazság keresésének szenteli. Az entellektüel pápa minden ember számára érthető nyelven fejezi ki a legösszetettebb fogalmakat is. Ezeket a gondolatokat Giovanni Maria Vian, az Osservatore Romano vatikáni napilap igazgatója fogalmazta meg a Szentatya 85. születésnapjára és pápasága most kezdődő 8. évére írt cikkében. A Szentatya egyetemes pásztori szolgálatát hivatalosan ünnepi szentmise bemutatásával 2005. április 24-én kezdte meg, 6 nappal azután, hogy megválasztották Péter apostol utódává.

Az évforduló alkalmával a vatikáni napilap könyvmelléklettel jelent meg és a kezdeményezéshez csatlakozott a legolvasottabb olasz üzleti napilap is az Il Sole 24 ORE. A könyv, melynek címe: „Joseph Ratzinger – teológus és pápa” XVI. Benedek életútját és munkásságát mutatja be 88 oldalon. A szerkesztő Lucetta Scaraffia történész, egyetemi tanár és újságíró, több olasz média, köztük az Osservatore Romano munkatársa is. Az összeállítás olaszul 300 ezer példányban jelent meg és ajándék mellékletként csatolták a milánói üzleti napilaphoz. A spanyol fordítást az Osservatore Romano La Razon címmel megjelenő hetilapja 200 ezer példányban osztja április 26-án. A könyv részletei franciául és angolul is elérhetők az Il Sole 24 ORE napilap honlapján. ()

Az Osservatore Romano április 22-i száma az említett kezdeményezés bemutatásaként közli a könyv címlapját és egy szép fotót, amelyen a pásztorbotjára támaszkodó pápát látjuk profilból. A képen egy prófétai homíliából olvasunk egy részletet. Ezt a szentbeszédet Joseph Ratzinger bíboros mondta a konklávé előtt bemutatott szentmisén, 2005. április 18-án délelőtt a Szent Péter bazilikában. (Pro Eligendo Romano Pontifice). Ez a gondolat az egy nappal később megválasztott pápa tanításában számtalan alkalommal visszatért: „A relativizmus, azaz amikor engedjük, hogy a doktrína akármilyen szele ide-oda sodorjon, az egyedüli helyes magatartásnak számít a mai idők elvárásainak vonalában. Kialakulóban van a relativizmus diktatúrája, ami semmit nem ismer el véglegesnek és egyedüli mércének az ego-t és a saját vágyat ismeri el…A „felnőtt” hit nem az, ami behódol a divatoknak, vagy az éppen legutolsó divat hullámvetésének. A felnőtt és érett hit az, amely a Krisztussal való barátságból fakad.”

(ik)