„Isten, áldd meg a magyart!” – P. Szabó Ferenc SJ „Magyar Figyelő”-je

Széljegyzetek „nemzeti hitvallásunkhoz”

Az Újévkor hatályba lépett új magyar Alkotmány preambuluma „nemzeti hitvallás”: a Himnusz első sorával kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!” Heves viták zajlottak az elmúlt hónapokban erről, és az Alaptörvény egyes részleteiről, amely tartalmazza az alapvető jogokat és kötelességeket, és sokkal közelebb áll a természettörvényhez, mint az 1949. évi kommunista alkotmány.

Az európai és magyar balliberális körök kritikájának alapja, indítóoka világos: a teljes szekuralizmus vagy ateizmus világnézetét vallják. Magyarországon a világnézeti indítékok mellett a politikaiak is világosak: a demokratikus választás után a hatalomból kiszorult ellenzék, sajnálatos módon, nem a gazdaságilag és erkölcsileg mélyre zuhant ország felemelésére törekszik, hanem még európai fórumokon is aláássa az ország tekintélyét.

Ismeretes, hogy Franciaország élen járt és jár a szekularizációban és a keresztény-ellenes, ateista társadalmi forradalomban. Hosszú az út a francia forradalomtól, a XVIII. századi laicizmustól a mai „társadalmi ateizmusig”. 1794. május 7-én Robespierre konventi beszédében még sürgette a republikánusok visszatérését a vallásos és erkölcsi eszmékhez. Ennek hatására szavazták meg az első törvénycikkelyt: „A francia nép elismeri a Legfőbb Lény létezését és a lélek halhatatlanságát.”

Robespierre azért küzdött az „arisztokratikus ateizmus” ellen, mert – szerinte – a Legfőbb Lény az elnyomott ártatlanok igazát védi, és bünteti a diadalmaskodó gonoszságot. „Ha Isten nem létezne, ki kellene találni!” – Erre utal vissza Dosztojevszkij ateista hősének kijelentése: „Ha Isten nincs, minden megengedett.” Ezt vallották Nietzsche hívei és modern ateista egzisztencialisták. - 1958-ban a francia Parlamentben történt: amikor egyik képviselő azt javasolta, hogy az Alkotmány élére írják fel Isten nevét, javaslatát gúnyos nevetés fogadta még egyes keresztény képviselők részéről is!

A II. Vatikáni zsinat foglakozott az ateizmussal, amelyet VI. Pál korunk legsúlyosabb problémájának nevezett. II. János Pál sürgette Európa keresztény gyökereinek felélesztését. XVI. Benedek meghirdette az ateista „Nyugat” számára az új evangelizálást, és meghirdette a Hit Évét is. Magyarországon is sürgető a hit ébresztése a kommunista ateista rendszer pusztításai után. Ezért örülhetünk, hogy a megújuló törvényhozás is segíti ezt a feladatot, amelynek megvalósításában minden kereszténynek el kell köteleznie magát.

Örömmel olvastam az Új Ember húsvéti számában az Orbán Viktor miniszterelnökkel készített ünnepi beszélgetést, amely ezzel a kérdéssel kezdődik:

„Miniszterelnök Úr! Ön itthon és külföldön rendszeresen hangsúlyozza, hogy fontosak Európa keresztény gyökerei. Politikusként miért tartja ezt szükségesnek?”

Orbán Viktor válasza: „Robert Schuman, az egyesült Európa atyja mondta: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Abban az időben mindenki egyetértett ezzel. Az Európai Unióban jelenleg zajló viták viszont azt bizonyítják, hogy e gondolat elfogadása vagy elutasítása mára vízválasztó lett. Minden európai értékvita mélyén ez a kérdés húzódik meg. Néha a hitetlenek vannak többen, de ez időről időre változik – nincs okunk elkeseredni. Még akkor sem, ha tudjuk: az európai politika színpadán mostanára azok a vezetők kerülnek többségbe, akik kevésbé tartják fontosnak a keresztény gyökereket.”

Orbán Viktor ezután kitért a súlyos társadalmi problémákra:

1) Adósságcsapda: nyolc év alatt brutálisan eladósították országunkat;

2) ennek megoldására olyan módszereket alkalmaz a magyar kormány, amely sérti a nagy gazdasági-pénzügyi csoportok érdekeit, innen a politikai nyomás;

3) a nemzeti érdekek védelme az Európai Unió nemzetközi törekvéseivel szemben.

A továbbiakban a Miniszterelnök optimizmusát fejezte ki a most válságot átélő Európa jövőjét illetően.

„Felbomlott a régi rend, hiszen a keresztény civilizáció alaptételeit szegtük meg. Isten az embert a saját képére teremtette, akinek ezért méltósága van, és a bűn az elpusztítása. A XX. század háborúiban nemcsak katonák, hanem civilek is nagy számban vesztették életüket. Lehet, hogy ezzel civilizációnk el is bukott. Én azonban optimista vagyok, reménykedem a megújulásban.”

Orbán Viktor a továbbiakban keresztény hitéről, a feltámadt Krisztus erejébe vetett hitéről tett tanúságot. Húsvét hajnala evangéliumi történetét idézte: „Húsvéttal kapcsolatban a legkedvesebb bibliai történetem, amikor az asszonyok a sírhoz igyekeznek. Erről gyakran beszélgetek gyermekeimmel is. A két asszony közt fölmerül, hogy ki fogja elgurítani a követ a sírtól. Ők biztosan nem, hiszen nagyon nehéz. Ennek ellenére mennek a kenetekkel a sír felé, jóllehet nyilvánvalóan nem fogják tudni elmozdítani a követ. Az életben is mindig akad egy-egy ilyen kő, egy-egy ilyen akadály: el kell indulnunk, pedig nem tudjuk, hogy ki és miként fogja elgörgetni a követ. Aztán az a kő csak el lesz görgetve valahogy. Nem kell tehát mindig előre tudnunk a megoldást. Ha ezen gondolkodnánk, nem indulnánk el soha.”

Mi, keresztények hisszük, hogy Krisztus feltámadt, hogy él, itt él az Egyházban, a hívők gyülekezetében, és Ő hatalmasabb, mint a bűn, a pusztítás erői. Isten segítségében bízva és feladatainkat hűséggel teljesítve remélhetjük hazánk erkölcsi felemelkedését, megújulását. Az Ő áldását kérjük nemzeti himnuszunkkal: „Isten, áldd meg a magyart!”