„A Torinói Halotti Lepel az üres sírról tanúskodik” – Pályi Gyula akadémikus előadása

A Feltámadásra, az üres sírra, Krisztus megdicsőült testére emlékeztet bennünket a katolikus egyház egyik legdrágább ereklyéje, a torinói halotti lepel, amelyet Boldog II. János Pál pápa az „ötödik evangéliumnak” nevezett.
Pályi Gyula akadémikus, a modenai és Reggio Emilia-i egyetem általános és szervetlen kémia professzora, a szindonológia, vagyis a Torinói lepelkutatás nemzetközi szaktekintélye. Megkértük a professzort, hogy ossza meg velünk a szent lepelhez fűződő ünnepi gondolatait.
Pályi Gyula: Tisztelettel üdvözlöm a Vatikáni Rádió hallgatóit. Kérem, engedjenek meg néhány nem szokványos gondolatot a Húsvét egyik legfontosabb mondanivalójáról: a Feltámadásról.
Tegnap ünnepeltük Jézus Krisztus feltámadását. Bár régi magyar szokás szerint a „feltámadási körmenetet” már Nagyszombat kora este megtartják, a feltámadás eseményét Húsvét Vasárnap hajnalra szokás tenni. Mit is tudunk erről az egyesekben életre szóló hitet, másokban kétellyel kevert ellenérzést kiváltó eseményről?
A Megváltó péntek kora délután meghalt a kereszten, még a sötétség beállta előtt eltemették egy sziklasírba, sietősen, a szombat tisztelete miatt, talán illóolajokat tartalmazó kenetekkel, de mindenképpen halotti lepellel. A ma Torinóban őrzött Lepelről úgy tartják, hogy azonos ezzel a lepellel. Úgy alkalmazták, hogy a körülbelül 4 méter hosszú vászon egyik felét leterítették a kripta talapzatára majd a halottat, hátára fektetve, ráhelyezték és végül a Lepel másik felét, a fején áthajtva ráborították. Tudomásunk szerint nem rögzítették.
Vasárnap reggel az Üdvözítőhöz közelállók a sírt üresen találták, de a Lepel benne volt. Arról, ami közben történt, nincs közvetlen híradásunk. Egyetlen lehetséges tanúságtétel van: a Lepel. Ennek használatáról és az üres sírban való visszamaradásáról írásos beszámolók vannak birtokunkban: az Újszövetségben.
A Torinói Leplen egy halott ruhátlan férfi „fotográfiai negatív” jellegű képe található. Hogy Jézus halott volt, amikor a sírba tették, kétségtelen. Hogy a ma Torinóban őrzött vászon az Ő halotti leple volt – nagymértékben valószínű. Ez hát az egyetlen lehetséges üzenet arról, hogy mi történhetett 1979 évvel ezelőtt azon a bizonyos vasárnapi hajnalon, amely – talán nem túlzás mondani – megváltoztatta a történelem menetét?
A Lepel képe fotográfiai negatív jellegű. Ilyen képet „fényérzékeny” anyag felületén közvetlenül alkalmazott sugárzás hagy. Sajátsága, hogy ott lesz sötétebb, ahol a fénykép tárgya világosabb és fordítva is: világosabb lesz a sötétebb részeknek megfelelő képmezőben. A feltámadást régóta úgy ábrázolja a keresztény ikonográfia, hogy Jézus fénysugárzás közepette jelenik meg. Lehet, hogy a művészek „ráéreztek” a lényegre? Nincs párhuzamos eset! Két dolgot tudunk. Az egyik, hogy Lázár feltámasztásának leírásában nem említenek fényjelenséget. A másik, hogy Lázár esetében valaki más, Jézus, hatása következtében történt meg a feltámadás, míg Jézus esetébe joggal feltehetjük, hogy Ő maga támasztotta fel magát.
Azt is tudjuk, hogy az élő szervezetek csodálatos működését az életfolyamatok nagymértékű összhangja teszi lehetővé. Ha ez egy bizonyos határon túl megbomlik, következik be a halál. A halál, tudományos szemmel nézve rendezettségből rendezetlenségbe való átmenet (legalábbis ennyit tud a modern tudomány megfogni).
Igen ám, de a rendezetlenségből rendbe való átmenet, ez lenne a feltámadás is, mindig energiát igényel. Ez esetleg lehet fény-energia is, egyébként bármi más energiafajta is – hiszen nem ismerjük a részleteket. A Lepel sugárzásos képe mindenesetre fényjelenségre utal. Lelkesítő feladat a tudománynak e probléma vizsgálata, hiszen kezünkben van egy híradás erről a történelemformáló eseményről és csak most, majd két ezredév múlva kezdjük sejteni miről is lehetett szó?
A sejtés persze még nem tudás, de felemelő érzés a tudomány művelőjének, hogy amint haladunk ismereteinkkel egyre világosabb fényben mutatkozik meg annak a tudása, amit hitünkkel már régóta megéreztünk. Még felemelőbb, hogy a tudomány haladása, milyen nagymértékben támasztja alá azt, amit egyesek, éppen a tudomány félreértelmezésével cáfolni szeretnének.
Megrázó élmény egy látogatás a Torinoi Székesegyházban, azon ritka alkalmakkor, legutóbb 2010-ben, legközelebb valószínűleg 2020-ban, mikor a Lepel megtekinthető. A legutóbbi bemutatáson nekem is szerencsém volt részt venni és tanúsíthatom, hogy különleges érzés ragadja meg a zarándokot, mikor a katedrális félhomályában megpillantja azt a tárgyat, amiről a legbiztosabban tudjuk, hogy köze volt Jézus Krisztushoz.
Azt, hogy ez nem csak az én megilletődésem volt bizonyítja, hogy mikor csoportunk beözönlött, beszélgető, csivitelő több száz ember – egyszerre olyan csend lett, hogy talán a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Mindenki magába mélyedt és szinte tapintható lett a tömeg egységes áhítata.
Ennek jegyében kívánok áldott, békés Húsvétot a Vatikáni Rádió hallgatóinak.