A családok Krisztus keresztjéből merítsenek erőt a nehézségek idején – a pápa beszéde
a nagypénteki keresztúti ájtatosság végén
Kedves Testvérek! – fordult a mintegy 20 ezer hívőhöz a Colosseumnál megtartott hagyományos
nagypénteki Via Crucis végén a pápa, a család problémáira összpontosítva elmélkedését.
Az
elmélkedésben, az imában és az énekben felidéztük Jézus keresztútját: olyan útról
van szó, amely látszólag zsákutca, azonban valójában megváltoztatta az emberek életét
és történelmét, megnyitotta az utat az „új ég és új föld” felé (Jel 21,1). Az egyház
különösen ezen a napon, Nagypénteken ünnepli mély lelki egységben Isten Fia kereszthalálának
emlékét, és keresztjében látja az élet fáját, egy új remény forrását.
A szenvedés
tapasztalata nyomot hagy az emberiségen, nyomot hagy a családokon is; hányszor válik
utunk fáradságossá és nehézzé, értetlenségek, megosztottságok, a gyermekek jövője
miatti aggodalom, betegségek, különféle kellemetlenségek következtében! – mondta beszédében
XVI. Benedek pápa. Napjainkban sok család helyzete még súlyosabbá vált a bizonytalan
munkahely és egyéb negatív következmények miatt, amelyeket a gazdasági válság idézett
elő.
A Via Crucis, amelyet ma lélekben végigjártunk, felhívás mindnyájunk
és főleg a családok számára: szemléljük a keresztre feszített Krisztust, hogy erőnk
legyen túljutni a nehézségeken. Jézus keresztje Isten minden ember iránti szeretetének
legmagasabb rendű jele, bőséges válasz minden ember szeretetigényére.
Amikor
megpróbáltatás ér bennünket, amikor családunknak szembe kell néznie a fájdalommal,
a nehézségekkel, tekintsünk Krisztus keresztjére: ott találjuk meg a bátorságot ahhoz,
hogy folytassuk utunkat; ott ismételhetjük szilárd reménnyel Szent Pál szavait: „Ki
ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhínség,
ruhátlanság, életveszély, vagy kard?...De mindezen diadalmaskodunk ő általa, aki szeret
minket” (Róm 8,35.37).
A csapások és nehézségek idején nem vagyunk egyedül;
a család nincs egyedül; Jézus jelen van szeretetével, támaszt nyújt kegyelmével és
energiát ad neki, hogy tovább haladjon. Krisztus e szeretetéhez kell fordulnunk, amikor
az emberi eltévelyedések és nehézségek azzal a kockázattal fenyegetnek, hogy megsebzik
családi életünk egységét. Krisztus kínszenvedésének, halálának és feltámadásának misztériuma
arra bátorít, hogy reménnyel folytassuk utunkat: a fájdalom és a megpróbáltatás időszaka,
ha Krisztussal, a belé vetett hittel éljük meg, már magában hordozza a feltámadás
fényét, a feltámadt világ új életét, mindazoknak a Húsvétját, akik hisznek Szavában.
Abban a keresztre feszített Emberben, aki Isten Fia, maga a halál is új jelentést
és irányt nyer. Krisztus megváltotta és legyőzte a halált: „Ha a búzaszem nem esik
a földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24).
Ajánljuk
magunkat Krisztus Anyja oltalmába. Ő, aki elkísérte Fiát a fájdalmas úton, Ő, aki
a kereszt tövében állt Fia halála órájában, Ő, aki bátorította a születendő egyházat,
hogy éljen az Úr jelenlétében, vezesse el szívünket, minden család szívét a kínszenvedés
misztériumától a húsvéti misztériumáig, (mysterium passionis – mysterium paschale)
a felé a fény felé, amely Krisztus Feltámadásából tör elő és megmutatja a szeretet,
az öröm, az élet végleges győzelmét a rossz, a szenvedés, a halál felett. Ámen.