A Fiú tökéletes igenje az Atyának - P. Szabó Ferenc evangéliumi elmélkedése Virágvasárnapra

Virágvasárnappal, Pálmavasárnappal elérkezünk a liturgikus év középpontjához. Belépünk, a keresztény hit központi titkába, a húsvéti misztériumba. Jézus szenvedésére, kereszthalálára és feltámadására emlékezünk.Virágvasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja. Az Evangéliumkor felolvassák, vagy eléneklik a Passiót, Jézus szenvedéstörténetét, az idei B évben Márk evangéliuma szerint. A Szentlecke a Filippieknek írt levél második fejezetének híres Krisztus-himnusza. Az Atyával egylényegű Fiú a Megtestesüléssel felveszi a szolga alakját, beteljesíti az izajási szenvedő szolga sorsát. Kiüresíti önmagát, engedelmes lesz egészen a kereszthalálig. Ezért az Atya felmagasztalja őt és mindenek Urává és mindenki Üdvözítőjévé teszi. Ez az üdvösségtörténet összefoglalása.

Jézus, nyilvános működése során, életének fordulóin, főleg utolsó, Jeruzsálem felé vezető útján, előre jelezte, hogy az Emberfiának szenvednie kell, megölik, de harmadnapra feltámad. Az evangéliumok tanúsága szerint az Apostolok ezt a jövendölést nem értették, hiszen nem így képzelték el a Messiást. Teljesen csak a Feltámadás, sőt a Szentlélek eljövetele után világosodik meg előttük Jézus misztériuma. Be kellett teljesednie annak, amit a próféták, főleg Izajás, a szenvedő Messiásról megírtak – hangsúlyozzák az evangéliumok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jézus sorsát, az isteni eleveelrendelés meghatározta, tehát valamiféle fátumnak, végzetnek engedelmeskedik. Jézus teljesen szabad nyilvános működése során, szabadon adja oda életét a bűnösökért, értünk.

Már megtestesülésekor igent mondott az Atya akaratának. „Íme eljövök, hogy megtegyem akaratodat” – olvassuk a Zsidóknak írt levélben. Az Olajfák kertjében, a végkifejlet előtt, szorongás vesz erőt rajta, vérrel verejtékezik, haláltusát vív. Az Atyához fohászkodik, hogy ha lehetséges, vegye el tőle ezt a kelyhet. De aztán hozzáfűzi: de ne az legyen, amit én akarok, hanem, amit Te. Jézus valóságos ember lett, küzd benne az emberi halálfélelem. De végül uralkodik akaratán, aláveti magát az Atya akaratának, mert Ő „Abba”, szerető Édesatya. A Fiút nem kényszer, hanem egyedül a szeretet köti, és a szeretet kényszere a legteljesebb szabadság.

Most, hogy Jézus szenvedéséről elmélkedünk, újra felidézem Mel Gibson Passió című filmjét, amelynek pár évvel ezelőtt világsikere lett. Többen bírálták – joggal – Jézus fizikai megkínzásának, például megostorozásának eltúlzását, ami részben elterelte a figyelmet a Passió mély lelki jelentéséről, jóllehet a rendező követte az evangéliumi leírásokat. Hangsúlyoznunk kell, hogy Jézus üdvösséget szerző szenvedésének és halálának jelentését éppen az előbb idézett Filippi levél himnusza határozza meg.

A Nagyhét liturgiája ezt ismétli: „Krisztus engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig”. Jézus az üdvösség forrását látta halálában. Szolgálata egyetemes szeretete, a bűnösök iránti irgalma, valamint a halálig menő hűsége, küldetése teljesítésében bizonyítják, hogy Jézus biztos volt ebben a meggyőződésében. A szeretet, a közbenjárás, az áldás és a teljes bizalom magatartásával nézett szembe halálával, amely az üdvösséget hozta minden embernek. Megszüntette a régi törvény előírásait az áldozatokról, és Ő lett az egyetlen áldozat.

A Zsidóknak írt levél szerzője a 39. zsoltárt idézve hangoztatja: „Vér- és ételáldozat, engesztelő és élő áldozat nem kell, s nem is tetszik neked. Azért jövök, hogy akaratodat megtegyem”. Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. Ez az elhatározás Jézus Krisztus Testének föláldozásával egyszer s mindenkorra megszentelt mindent. A zsidó vezetők, a Főtanács tagjai, istenkáromlás miatt adták át Jézust Pilátus római helytartónak. Azzal vádolták, hogy királynak tartotta magát – politikai jelentést adva a „király” szónak. A Kereszten ez a felírás állt: a Názáreti Jézus, a Zsidók Királya. Király Ő, de országa nem e világból való – ahogy a római helytartónak kijelentette. Jézus nem kereste a halált, de a végsőkig teljesítette Atyjától kapott messiási küldetését. Szerető engedelmessége, tökéletes igenje az Atyának lett a megváltásunk. Amikor a Kereszten a „beteljesedett” utolsó sóhajával kilehelte Lelkét, megfordította az engedetlen emberiség állapotát. Mi, megváltottak, Testének tagjai, a Fő igenjébe kapcsolódva adjuk át magunkat a szerető Atyának földi életünk során is, és majd halálunk óráján. Így bekapcsolódunk Krisztus Húsvétjába, amely átmenet az Atyához, a teljes feltámadott Életbe.