Mindszenty bíboros teljes jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálása – A Magyar Kurír
közleménye
Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros rehabilitálási eljárása utóda, Erdő Péter
bíboros-prímás kérésére a napokban a Legfőbb Ügyészség határozatával hivatalosan is
lezárult. A budapesti Népbíróság IX. 254/1949 sz. alatt folytatott ügyben a Legfőbb
Ügyészség már 1989 végén perújítási nyomozást rendelt el. Az 1990. évi XXVI. törvény
a törvénysértő elítélések orvoslásáról szólt. A mostani határozat a korábbi perújítási
nyomozás hivatalos lezárását jelenti, és egyben kinyilvánítja Mindszenty József bíboros
teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását. Erdő Péter nyilatkozata
szerint ez az esemény egy szenvedéssekkel teli, hosszú történet összefoglalása, amely
reménye szerint hozzájárul múltunk igazságának megismeréséhez, népünk lelki gyógyulásához
és felemelkedéséhez. Egyértelmű jele annak, hogy hazai igazságszolgáltatásunk szakított
a koncepciós perek nehéz örökségével, és komolyan törekszik az igazságosság alapvető
emberi követelményeinek érvényesítésre.
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Magyar
Kurír * * * Mindszenty József bíborosnak, akit a pápa 1945. augusztus 16-án
nevezett ki esztergomi érsekké, mint a Magyar Katolikus Püspöki Kar vezető személyiségnek
kötelessége volt a társadalmi élet erkölcsi vonatkozásainak segítő szándékú figyelése,
jóakaratú bírálata. Vezetése alatt a magyar püspöki kar közös körleveleiben szóvá
tette, ha a proletárdiktatúra felé haladó államvezetés megsértette a vallás- vagy
lelkiismereti szabadságot, az iskolázás, a művelődés szabadságát; következetesen kiállt
az alapvető szabadságjogok érvényesítéséért. Megszólalt a felvidéki magyarság deportálása,
a délvidéki magyarok tömeges lemészárlása, a német kitelepítés embertelensége miatt,
az ítélet nélkül bebörtönzöttek és internáltak érdekében.
1945. október 18-án
és 1947. augusztus 25-én a nemzetgyűlési képviselőválasztások előtt a püspöki kar
közös körlevélben hívta fel a hívek figyelmét, hogy olyan pártokra szavazzanak, melyek
programja evangéliumi szellemű. 1948. december 26-án törvény- és jogellenesen letartóztatták
Mindszentyt.
Testileg-lelkileg megkínozták, s hazug vádak alapján 1949. február
8-án első fokon, július 6-9-én másodfokon életfogytiglani fegyházra ítélték, ami a
keresztény világban nagy fölháborodást váltott ki. XII. Pius pápa megdöbbenéssel tiltakozott
az igazságtalan és jogtipró ítélet ellen, az ENSZ közgyűlése megbélyegezte a kormány
eljárását és nemzetközi sérelemnek nyilvánította a bíboros bebörtönzését.
6
év budapesti börtön után megromlott egészsége miatt 1955. augusztus 17-től Püspökszentlászlón,
november 2-tól Felsőpetényben tartották fogva. A forradalom kitörése után 1956. október
29-én a kommunista pártközpont utasítására titkos helyre akarták vinni, aminek ellenállt.
Október 30-án éjjel magyar katonák szabadították ki fogságából, október 31-én délelőtt
érkeztek a budai prímási palotába. Szabadságának 4 napja alatt a magyar katolikus
egyház jövőjével kapcsolatos teendőkről tárgyalt a püspöki kar tagjaival és egyházmegyéje
vezetőivel, Tildy Zoltán államminiszterrel, s a külföldi segélyszervek küldötteivel
a Magyarországnak nyújtandó anyagi segítségről. Fölkeresték a református és evangélikus
egyház vezetői is, de politikai pártok képviselőit nem fogadta. Nagy Imre miniszterelnök
kérésére november 3-án este 15 perces beszédet mondott a Szabad Magyar Rádióban, kiállt
a nemzeti szabadságharc céljai mellett, s a polgári demokrácia jövőképét vázolta föl.
November
4-én hajnalban a szovjet csapatok támadása után az USA nagykövetségén kért és kapott
menedéket. Ottani tartózkodását rövidnek vélte, arra számított, hogy az ENSZ a Szovjetuniót
hadereje visszavonására készteti, amire az ENSZ-közgyűlés szovjet lerohanást elítélő
határozata is reményt nyújtott.
A Kádár-kormányzat a törvénytelenségeket folytonossá
tette, s Mindszentyt sem engedte visszatérni érseki székébe. Több alkalommal döntött
Mindszenty az USA követségéről való távozásról, de ezt külső tényezők megakadályozták.
Végül, teljesítve VI. Pál pápa kérését, 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget
és Rómába ment.
1971. október 23-ig a Vatikánban, majd 1975. május 6-án bekövetkezett
haláláig Bécsben, a Pázmáneum épületében lakott.
1975–1991 között magyarok
sokasága rótta le tiszteletét sírjánál Mariazellben.
Holttestét 1991. május
4-én ünnepélyesen hazahozták és újratemették az esztergomi bazilika altemplomában.