„Lépjünk be életünkkel a Szentháromság titkába” – a pápai ház szónokának nagyböjti szentbeszéde

P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka pénteken délelőtt megtartotta a Vatikánban második nagyböjti szentbeszédét a pápa és a Római Kúria tagjai számára. Az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában egybegyűlteknek a kapucinus teológus a IV. században élt keleti egyházatya, Nazianci Szent Gergely tanításáról elmélkedett. Bemutatta azt a környezetet, amelyben Nazianci Gergely a Szentháromságról tanított. E felfogás nyomán eljutott a modern trinitárius teológiához és a mai hívő ember szentháromságról alkotott felfogásához.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek: három személy, Akik egyetlen lényeget alkotnak. Ez a Szentháromság. Nazianci Gergely szavai szerint „a három személy mindegyike nem kevésbé egyetlen a másik kettőnél, mint amennyire önmagával is egy.” Nem könnyű megérteni ezt a titkot – emlékeztetett rá a pápai ház szónoka. Éppen ezért a szent püspök, Gergely elhárította az olyan hasonlatokat, mint a „nap, fénysugár, fény”, mert attól tartott, hogy a triteizmus irányába, a Szentháromsággal kapcsolatos téves felfogáshoz vezetne. Ezzel ellentétben Gergely megnyitotta az utat Szent Ágoston álláspontja felé, aki Istent Szeretetként határozta meg. A Szentháromságban az Atya az, Aki szeret, a Fiú az, akit szeretnek és a Szentlélek az a szeretet, amellyel szeretnek.

Ez a Szentháromság hitének alapja: nem tudjuk megmagyarázni hogyan lehet Isten egy és három, de legalább a szereteten keresztül legalább megsejtjük. Olyan Istennek, Aki puszta Tudás, puszta Törvény, vagy puszta Hatalom lenne, mint amilyen számos vallási felfogás szerint, nem lenne szüksége arra, hogy hármas legyen. A pápai ház szónoka itt Henri de Lubac szavaira utal, miszerint: a világnak tudnia kell, hogy a Szeretet-Isten kinyilatkoztatása felforgat mindent, amit addig az istenségről elképzelt. Minden megváltozott.

A keresztény hitnek esszenciája a háromság, amelyet nem tehetünk félre azért, hogy könnyebben kezdhessünk párbeszédet a nagy monoteista vallásokkal – mondta nagyböjti szónoklatában P. Cantalamessa. Ez a tanítás annyira átjárta a teológiát, a liturgiát, a lelkiséget és az egész keresztény életet, hogy ha lemondanánk róla, akkor egy másik, teljesen különböző vallás kezdődne. Éppen Nazianci Szent Gergelynek köszönhetjük, hogy szívünkben megnyílhatunk a Szentháromság előtt.

Az egyházatyák arra tanítanak bennünket, hogy ezt a misztériumot a teológiai könyvek lapjairól át kell vinni az életbe, úgy, hogy ezt a titkot ne csak elemezzék, a hívek pedig ne csak mechanikusan ismételjék a Hiszekegyben, hanem imádják és örvendjenek benne. Mi nem ölelhetjük magunkhoz a tengert, de megfürödhetünk benne, nem ölelhetjük magunkhoz elménkkel a Szentháromságot, de behatolhatunk titkába, az egyedüli ajtón, Jézus Krisztuson keresztül. Az Ő halálával és feltámadásával új élet kezdődött számunkra. Az egyházban és a szentmisében, amely szentháromságos cselekmény Jézus felajánlja magát az Atyának a Szentlelken keresztül, mi pedig ezen keresztül eljutunk a Szentháromság szívéhez – mondta végül nagyböjti beszédében Raniero Cantalamessa atya, a Pápai Ház szónoka.

(ik)