Mária és az apostolok imája – XVI. Benedek pápa katekézise a szerdai audiencián
A Szentatya március 14-én, szerdán délelőtt a szép tavaszias, napfényes időben a Szent
Péter téren fogadta a nagy számban összegyűlt, több mint 20 ezer zarándokot a hagyományos
általános kihallgatás alkalmával. A jelenlévő magyar híveket a következő szavakkal
köszöntötte: „Isten hozta a magyar zarándokokat! Szeretettel köszöntelek Benneteket,
különösen is a miskolci jezsuita gimnázium csoportját és azokat, akik Budapestről
és Sopronból érkeztek. Nagyböjt legyen a lelki megújulás időszaka. Kérjük az Urat,
adja meg az igazi megtérést és Krisztus szeretetét. Ezt kívánva szívből adom áldásomat
nektek és szeretteiteknek. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
Benedek pápa, befejezve
a Jézus imáinak szentelt katekéziseit, most az Apostolok cselekedeteiben és a Szent
Pál leveleiben lévő fohászokról kezdte meg tanításait. Mint mondta, Szent Lukács a
négy evangélium egyikének írója, továbbá az Egyháztörténelem első könyvének tartott
Apostolok cselekedeteinek is a szerzője. E két könyv egyik alapvető eleme pontosan
az imádság, Jézus és Mária, a tanítványok, a keresztény közösség fohásza. Az egyház
történetének kezdete a Szentlélek működéséhez kötött, aki az Apostolokat a feltámadt
Krisztus tanúságtevőivé változtatja. Lukács elsőként Jézus mennybemenetelét tárgyalja.
Az Úr ekkor átadja tanítványainak küldetésük célját, folytassák az evangelizációt
„Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig”
(ApCsel 1,8). A tizenegy apostol Jeruzsálemben gyűlt össze imára, hogy együtt várja
a Feltámadt Krisztus adományát, a Szentlelket – magyarázta tanításában a Szentatya.
A
várakozás ezen időszakában, vagyis a mennybemenetel és a Pünkösd közötti időben Lukács
utolsó alkalommal említi meg Máriát, Jézus anyját és hozzátartozóit. Máriával veszi
kezdetét Jézus földi élete és az egyház élete egyaránt. Mindkét esetben Isten Szavának
meghallgatásáról és befogadásáról van szó. A Szentatya itt Szűz Mária apostolok között
imádkozó jelenlétéről fejtette ki gondolatait. Mária – mint mondta – végig kísérte
Jézus nyilvános működésének eseményeit egészen kereszthaláláig, majd csendes imájával
az egyház kezdeti lépéseit is követte. Mária belső, meghallgató tulajdonságával alázatos
módon képes volt felismerni az Úr működését saját életének eseményeiben – magyarázta
a híveknek a Szentatya. Isten előtt imádkozva és elmélkedve meg tudta érteni Isten
akaratát, továbbá teljes mértékben képes volt azt elfogadni. Isten anyjának jelenléte
a 11 tanítvány között nagy jelentőségű bír, mert osztoznak a legértékesebb dolgokban:
Jézus élő emlékezetében, az imában és Jézus jelenlétének megőrzésében.
Szent
Lukács két könyvében Máriát utolsóként a szombati naphoz kötődve említi meg. A szombat
az a nap, amikor Isten a teremtést követően megpihent, továbbá, a néma csend napja
Jézus halálát követően, feltámadását várva. A feltámadt Krisztus mennybemenetele és
a Pünkösd között az apostolok, az egyház összegyűlnek Máriával, hogy a Szentlélek
adományát várják, amely nélkül nem lehet tanúságtevővé válni – magyarázta a Szentatya.
Mária már megkapta ezt az adományt, és ezért együtt vár az egész egyházzal, hogy minden
hívő embernek a szívébe beköltözhessen Krisztus. Ha Pünkösd nélkül nincs Egyház, akkor
Pünkösd sincs Jézus anyja nélkül – állapította meg Benedek pápa.
Ezt követően
kitért arra, hogy a II. vatikáni zsinat hangsúlyozni kívánta Mária és az apostolok
közös imájának jelentőségét a Szentlélekre várva. A Lumen Gentium k. dogmatikus konstitúció
így fogalmaz: „Mivel pedig Istennek úgy tetszett, hogy az emberi üdvösség szakramentumát
ünnepélyesen csak azután hozza nyilvánosságra, hogy a Krisztustól megígért Szentlelket
kiárasztotta, pünkösd napja előtt ott látjuk az apostolokat, amint "egy szívvel, egy
lélekkel állhatatosan imádkoznak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel
együtt" (ApCsel 1,14), és Máriát is, amint imádkozva esdekel a Szentlélek ajándékáért,
aki az angyali üdvözletkor őt már beárnyékolta” (n.59). Mária kiváltságos helye maga
az egyház, „egyrészt az Egyház egészen kiemelkedő és páratlan tagja, másrészt az Egyház
hitének és szeretetének előképe” (ibid., n.53).
Jézus anyjának tisztelete által
megtanuljuk, mit is jelent imádkozó közösségnek lenni – magyarázta a Szentatya. Az
Apostolok cselekedeteiben ez az egyik első alapvető jellemzője a keresztény közösségnek.
Mária arra hív, hogy forduljunk Istenhez, de ne csak szükség esetén és ne csak magunkért,
hanem közösségként is, amelynek egy a szíve és a lelke (vö. ApCsel 4,32).
Az
élet számos nehéz időszakot állít elénk áldozatokat, lemondást kérve tőlünk. Mária
az ima szükségességére hívja fel figyelmünket és megmutatja nekünk, hogy csakis a
Fiával való erős, belső, szeretetteljes kapcsolat által válunk képessé arra, hogy
önmagunkból kilépve eljussunk a „föld végső határáig” és hirdessük az Úr Jézust, a
világ megváltóját.