„Az új evangelizáció szinódusa felé” – A hit és a keresztény életstílus a közéletben
– P. Andrzej Koprowski SJ gondolatai
Rádiónk programigazgatója az új evangelizáció szinódusára felkészítő sorozatában ez
alkalommal a vallások közéleti szerepének kérdését vizsgálja. Az őszi püspöki szinódus
egyik kihívása, hogy a hit és a világ elvárásainak szempontjából keressen választ
a korunkat jellemző összetett helyzetekre – írja P. Koprowski, majd idéz Szent Jakab
apostol leveléből:
„Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van
hite, cselekedetei azonban nincsenek? Vajon üdvözítheti őt a hit? Mondjuk, hogy egy
testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a mindennapi élelemben szükséget szenved.
Ha mármost egyiktek azt mondja: „Menjetek békével! Melegedjetek! Lakjatok jól!” –
de nem adja meg nekik, amire életük fönntartására szükségük van, ugyan mit használ
az nekik? Ugyanígy van a hittel is: ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt” (Jak
2, 14-24. 26).
Nem pusztán arról van szó, hogy jóindulattal kell lennünk a
szegények iránt. XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate” k. enciklikájában azt tanítja,
hogy a cselekvő szeretet ad valódi tartalmat az Istennel és embertársainkkal való
személyes kapcsolatnak. Nagy figyelmet kell fordítani továbbá a közjóra – hangsúlyozza
Benedek pápa.
Az enciklika 7. pontjában olvassuk: „Szeretni valakit annyi,
mint a javát akarni, és hatékonyan tenni azért. Az egyén java mellett létezik az a
jó is, amely az egyének közösségi életéhez kapcsolódik: ez a közjó. A közjó az egyénekből,
családokból, köztes csoportokból formált és társadalmi közösséggé egyesülő „mindannyiunk”
java. Nem az egyén önmagáért, hanem a társadalmi közösség részét alkotó személyekért
keresett java, akik csak e közösségben képesek reálisan és hatékonyan megtalálni a
maguk javát. A közjó akarása és az érte való munkálkodás az igazságosság és a szeretet
követelménye. A közjóért munkálkodni annyi, mint egyrészt gondozni, másrészt igényelni
az intézmények olyan együttesét, amely jogilag, polgárilag, politikailag, kulturálisan
strukturálja a társadalmi életet; ez az együttes ilyen módon a polisz, az (eredeti
értelemben vett) város formáját ölti” – idézi XVI. Benedek pápa tanítását elmélkedésében
P. Koprowski SJ, rádiónk programigazgatója.
Emlékeztet a közelmúlt egyik fontos
eseményére. Február 14-én és 15-én brit kormányküldöttség tett látogatást a Vatikánban
abból az alkalomból, hogy Nagy-Britannia és a Szentszék között 30 évvel ezelőtt jöttek
létre a diplomáciai kapcsolatok. A hat miniszterből álló küldöttség tagjait a pápa
is fogadta. A hivatalos találkozókon túl, a brit delegáció vezetője, Sayeeda Hussain
Warsi bárónő előadást tartott a Pápai Egyházi Akadémián.
Beszédének középpontjában
a hit közéletben betöltött fontos szerepe állt. „Európának arra van szüksége, hogy
erőteljesebben ragaszkodjon keresztény mivoltához. Ha ugyanis saját identitásunk bizonyosságából
indulunk ki, akkor sokkal könnyebb párbeszédet folytatni” – hangoztatta a brit muzulmán
politikusnő. Alapvető tévedés, amikor egyenlőséget kívánunk biztosítani a vallási
és kulturális kisebbségeknek, kockáztatva, hogy eltöröljük vallási örökségünk nagy
részét. Számos kísérlet irányul arra, hogy a hitet eltávolítsák a közéletből, miközben
hasznos lenne, ha a politikusok meghívnák a vallási vezetőket, amikor erkölcsi alapelvekről
folytatnak megbeszélést – tette hozzá előadásában a bárónő.
P. Andrzej Koprowski
SJ, kapcsolódva a brit kormányküldöttség vezetőjének szavaihoz emlékeztet XVI. Benedek
pápa beszédére, amelyet berlini látogatásakor a németországi muzulmán közösség képviselőihez
intézett.
A Szentatya rámutatott a német alkotmány szerepére. Az alkotmány
jogi tartalma kötelező érvényű az ország minden állampolgára számára, attól függetlenül,
hogy az illető tartozik-e vagy sem vallási közösséghez. Az Alkotmány mindenekelőtt
azt a közös „ethoszt” fejezi ki, amely a polgári együttélés alapja – hangsúlyozta
a pápa. Feltette a kérdést: hogyan lehetséges alkalmazni a mai globalizált és vallási
szempontból pluralista Németországban az alkotmány szövegét, amelyet egy gyökeresen
más történelmi korban, gyakorlatilag teljesen egységes, keresztény kulturális környezetben
dolgoztak ki?
XVI. Benedek pápa a következő választ adta a kérdésre: „Az
Alaptörvény atyjai olyan szilárd alapot akartak megteremteni, amelyben minden állampolgár
magára ismer. Sokuk számára az emberről alkotott keresztény világnézet valódi inspiráló
erőt jelentett. Tudatában voltak annak, hogy más vallási felekezethez tartozó, vagy
éppenséggel vallás nélküli emberekkel is konfrontálódniuk kellett. A közös talajt
azokban az elidegeníthetetlen jogokban találták meg, amelyek az emberi természet sajátjai.
Így egy lényegében homogén társadalom lerakta azokat az alapokat, amelyeket
a mai pluralista világ számára is érvényesnek tartunk. Sőt, olyan alapról van szó,
amely megjelöli a pluralizmus határait: elképzelhetetlen ugyanis, hogy egy társadalom
sokáig fennmaradjon, ha nincs egyetértés az alapvető etikai értékeket illetően” –
hangzottak a pápa szavai, amelyeket németországi apostoli látogatása során a helyi
muzulmán közösségek képviselőihez intézett.
Vincent Nichols westminsteri érsek,
Anglia és Wales Püspöki Konferenciájának elnöke, aki elkísérte a brit kormányküldöttséget,
a Vatikáni Rádiónak adott interjújában megjegyezte: „Warsi bárónő egyedülálló helyzetben
van, mivel pakisztáni származású, muzulmán és nő. Beszédeinek állandóan visszatérő
témája a vallás közjó érdekében betöltött szerepe. Erről már tartott előadást az anglikán
püspököknek, zsidó és muzulmán hallgatóságnak és most kifejtette gondolatait katolikus
környezetben is.
Rendkívül kritikus mindazokkal szemben, akik háttérbe akarják
szorítani, mintegy privatizálva a hitet. Gyakran éppen az ehhez hasonló intolerancia
jelent akadályt, hogy hozzájárulásunkkal növeljük a közjót” – idézi Nichols érsek
szavait P. Koprowski SJ, az új evangelizációval foglalkozó őszi szinódusra felkészítő
elmélkedésében.