A pokol tornácából a szentek közösségébe Joris-Karl Huysmans francia író megtérése – P. Szabó Ferenc SJ jegyzete

A 19–20. század fordulóján és első évtizedeiben - a nagy konvertitáinak hatására - szellemi fordulat, spirituális megújulás kezdődik Franciaországban, és innen kisugárzik Európára. A megtérők egy részére meghatározó befolyást gyakorolt Henri Bergson (1859–1941) spirituális filozófiája. Ekkoriban (1909, 1910, 1911–1912) hallgatta Bergson előadásait a Collège de France-ban Dienes Valéria 1879–1978) is, aki Magyarországon a XX. század nagy tanúja volt. A magyar filozófusnő Henri Bergson tanítványa volt, majd a mester nagy műveinek magyar fordítója és eszméinek terjesztője, továbbfejlesztője.

A közelmúltban rajta kívül már megemlékeztünk itt még néhány konvertitáról, akik Franciaország és Európa lelki arculatát alakították a XX. század elején: Péguy, a Maritain-házaspár, akikre Henri Bergson spirituális filozófiája hatott, továbbá Giovanni Papini.

Mintegy „előfutár” volt a tömeges megtérésekhez - Paul Claudel mellett - a XIX. század végén Joris-Karl Huysmans (1848-1907), francia író. aki holland apától és francia anyától 1848-ban született Párizsban. Megtérése 130 évvel ezelőtt, 1892-ben következett be. Egy évvel korábban, 1891. május 28-án a párizsi Aquinói Szent Tamás templomban a szentmise után bement a sekrestyébe az akkor 43 éves Huysmans, és közölte a pappal: írt egy sátáni könyvet „Ott lenn” címmel, de most egy másikat, egy tisztát akar írni. Ennek feltétele, hogy megtisztuljon.

A pap, a későbbi Mugnier kanonok, Huysmans megtérésének ismerője és ismertetője, rögtön látta, hogy az írónak megtisztulásra van szüksége. Egy éves „tisztulás” következett: bencés és trappista kolostorokban járt gregorián misékre, az ősi liturgia szépsége meghódította. Az ignyi trappista kolostor életéről az „Úton” (1895) c. vallomáskönyvében számol be. E művében kemény kritikával illeti az alacsony színvonalú világi papságot, amely érzéketlen a misztika iránt, kipellengérezi a vakbuzgó és képmutató jámborságot. A szerzetesek őrzik az ősi tudást és a liturgia erejét, szépségét.

A megtért Huysmans a bűnök miatti kemény vezeklést vallja és gyakorolja. Volt barátai is, meg a jámborok is ellene fordulnak. Émile Zola, aki mestere volt naturalista regényei megírásakor, őrültnek tartja. Leírja küzdelmét a kéjvágy kísértései ellen. Múltja kísérti: mindenről a szexualitás jut eszébe. Belátja, hogy a legnehezebb a hit szerinti gyakorlati kereszténység.

Néhány vonással jellemezzük a megtérése előtti szertelen írót. Huysmans korábban, 1884-ben írt egy jelentős művet À robours címmel, amelyet Kosztolányi A különc címmel fordított magyarra. A fiktív világ főszereplője Des Esseintes herceg, „sűrített dekadencia-kivonat” (Várkonyi Nándor). Egyesek szerint ez a munka Babits Mihály és Szerb Antal műveihez hasonlítható: Európa vázlatos kultúrtörténete. Irodalom és társadalomkritika egyszerre.

Ez utóbbit így összegezi: „a világ nagyobbrészt hetvenkedő hencegőkből és ostobákból áll.” Az egykori arisztokrácia széthullott, a papság jórészének szellemét a nyerészkedés tette tönkre; az arisztokrácia és a papság hibáit átvette, és bűnökké nagyította a leghitványabb társadalmi réteg: a polgárság. A polgár most fertőző butaságban trónol a magasban, minden értelmes gondolatot eltiport, mindenhol gazságot vet, és gyalázatot arat. Zola felismerte e műben a naturalizmus teljes elutasítását, és mélységesen megsértődött.

Amikor A különcöt írta, Huysmans életuntsága, - undora nyomasztó volt: „A végtelen utáni honvágytól beteg lélek, a csak a végesben hívő társadalomban”, - így jellemezte a könyvet Barbey d’Aurevilly. Huysmans egy fohásszal fejezte be művét: „Uram, légy irgalmas a kételkedő keresztényhez, a hitetlenhez, aki hinni szeretne, ahhoz, aki az élethez van bilincselve, aki egyedül száll hajóra az éjszakában olyan égbolt alatt, amelyet többé már nem világítanak meg a régi reménység csillagai.”

1898-ban adta ki „A katedrális” c. művét, amely igen nagy példányszámban jelent meg. (18 ezer példányban, később pedig, 1908 és 1965 között 103 ezerben, továbbá 65 ezer példányban, zsebkönyv alakban.) A költői szárnyalású mű a Chartres-i székesegyház magasztalása. Ez a legnagyszerűbb szakrális alkotás, a Biblia jelképes ábrázolása, a középkor szellemének megjelenítése, kőből épült légies művészet: Isten Székesegyháza.

Huysmans vallásosságának központi eleme Mária, Isten Anyja és a szentek tisztelete. Különös szeretettel viseltetett Folignói Szent Angéla, Lisieux-i Szent Teréz és Emmerich Katalin iránt. De igazi választottja schiedami Szent Lydwyna volt, akinek életrajzát 1901-ben írta meg. A holland Szent Lydwyna szűz (+1433) harminc éven át ágyhoz kötött súlyos beteg volt. Huysmans maga is élete végén súlyos betegségben szenvedett. A morfiumot elutasította. „Most már nem mondhatják többé, hogy ez csak irodalom.” 1907. május 12-én hunyt el Párizsban.

Hosszú ideig a ligugéi bencés apátságban már betegen, mint bencés oblátus élt. Itteni életéről „Az oblátus” c. könyvében számolt be (1903). Utolsó írása „A lourdes-i tömeg” (1906), amely Zola hírhedt „Lourdes” c. regényének ellenpólusa. A betegek gyógyulását jegyzőkönyvszerű pontossággal írja le. Regénye hatalmas sikert aratott.

Mielőtt elhagyta volna Lourdes-ot, Huysmans Szűz Máriához fordult egy szép imával:

„Mi Anyánk, milyen idegen vagy most! Először nem ismertelek föl itt, ebben a Téged Betlehem és Golgota előtti éveidben ábrázolt leányszoborban; olyan más vagy, mint a középkori, és az azt követő századok Madonnái. De ha jobban meggondolom, értem ezt az arcot, ezt az újszerű tartást, a vonások e megújulását. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepének liturgiája állandóan Éváról beszél; az egyik asszonyt szembeállítja a másikkal, Máriával, és elegyíti a két nevet…(…) Biztosan Te vagy, aki az Ószövetség különböző helyein föl-föltűnik más-más személyek neve alatt – jászol és kereszt nélkül – igen, Te vagy az Evangélium előtti Szűz.

Te vagy az Örök Jótanács Anyja, a minden idők kezdete előtti Bölcsesség Széke. (…) Te vagy hát a Szüzek Szent Szüze, az újdonat új Látomás, mindenesetre Te vagy a Nagyokosságú Szűz, aki Lourdes-ban többször nyilatkozik meg, mint másutt.(…) Te pedig, aki a földön nem vittél végbe csodákat, most csodákat teszel: Jóságos Fény, aki nem ismersz alkonyatot. Te, a szomorúság könnyeinek kikötője, az együttérzés Máriája, Irgalmasságnak Anyja vagy.”

* Irodalom
Frédéric Gugelot, La conversion des intellectuels au catholicisme en France (1885-19359, CNRS, Paris, 2010.
Fernand Lelotte S. J. : A XX. század konvertitái. II, Ecclesia, Bp. 1986, 39-55.
Várkonyi Nándor: Huysmans, Nyugat, 1923. 24. szám.