„A templom jele” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése nagyböjt harmadik vasárnapjára

A húsvéti ünnepekre Jézus minden évben felment Jeruzsálembe. A vasárnapi evangéliumi szakasz jelenete – Jézus megtisztítja a jeruzsálemi templomot a kufároktól – szokatlan színben tünteti fel a szelíd és alázatos szívű Jézust: „Kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt, a pénzváltóknak a pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta…” Nem tűrte, hogy Atyja házát vásárcsarnokká tegyék. A zsidó vezetők, főpapok és írástudók kérdőre vonják: „Milyen csodajelekkel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?” Jézus rejtjeles válasza Pilátus előtti perében is vádként előkerül: „Bontsátok le a templomot, és harmadnapra felépítem azt.” A tanítványok is csak Jézus feltámadása után értik meg a Mester szavait: halálára és feltámadására utalt. A templomot majd lerombolják 70-ben a rómaiak. Jelenleg – a siratófal fölött – muzulmán mecset áll helyén. A próféták állandóan hangsúlyozták, hogy az Isten nem kívánja a bakok és borjak vérét, a Neki tetsző áldozat a töredelmes szív, az engedelmesség. Jézus megszünteti az ószövetségi áldozatokat, beteljesíti a mózesi Törvényt: mindent a szeretet törvényében foglal össze. És az ő keresztáldozata lesz az egyetlen dicsérő és engesztelő áldozat,. Ezt bőven kifejti a Zsidóknak írt levél teológusa. Krisztus, az Újszövetség Főpapja, „nem bakok és borjak vérével, hanem tulajdon vérével lépett be egyszer s mindenkorra a Szentek Szentjébe, sörök megváltást szerzett.” ( Zsid 9, 11-14)

Ahogy nyilvános működése a végkifejlet felé közeledik, Jézus vitája, ellentéte a zsidó főpapokkal és írástudókkal egyre fokozódik, a végsőkig kiéleződik. Végül a római helytartóval elítéltetik az istenkáromlót azzal az ürüggyel, hogy a császár ellen lázított. A hit és a hitetlenség küzdelmét látjuk végig Jézus működése során. „Húsvét ünnepén, amikor még Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták az általa művelt csodákat.” Ugyanazokat a csodajeleket mások is, a zsidó vezetők is látták, és mégsem hittek. A csodajelek hitre invitálnak, szólítanak, de nem kényszerítenek. Ha valaki nem nyitott a hit kegyelmének – mert a hit végső soron a kegyelem műve – mindig talál kibúvókat, hogy visszautasítsa a Jézus melletti döntést. Meg kell győződnünk arról, hogy ésszerű hinni, hiszen Isten csodajelekkel igazolta küldöttjét: a legfőbb jel Jézus feltámadása lesz. Vagyis az igazi hit nem hiszékenység, nem felületes csodahit, hanem ésszerű megfontolás indokolja, hogy igent mondjunk a hívásnak. Ugyanakkor nem is racionális bizonyítás következménye. Az okoskodó ész mellett az érző szívnek is fontos szerep jut. Ezt Szent Ágoston, Szent János első levelét magyarázva így fogalmazta meg: „Mivel Isten Szeretetet, a szeretet az a szem, amellyel „megláthatjuk”, megtapasztaltjuk Istent.

A templom megtisztítása még egy megfontolásra ad okot. A jeruzsálemi templom előcsarnokában az áldozati állatokon kívül pénzváltókat és különféle árúkkal kereskedőket is talált. E zsibvásár miatt gerjedt haragra Jézus, és kiűzte a kufárokat az imádság házából. Manapság is a Szentföldön, pl. Jeruzsálemben a Via dolorosá-n is – bántó a zsibvásár zaja, szaga, zavarja a zarándokok áhítatát. De keresztény országokban is, egyes kegyhelyek turista centrummá silányultak. A katekézisnek rá kell vezetni azokat is, akik templomba, szentmisére járnak, hogy nem műemléket látogatnak, hogy szent helyen vannak: a templom az imádság háza. Tudatosítani kell a fiatalokban, hogy a templom nem olyan találkozási hely, mint egy piknikre kiszemelt erdőszél, hiszen a feltámadt Jézus van jelen az Eucharisztiában. Jézus egyetlen keresztáldozatát, húsvét misztériumát, vagyis halálát és feltámadását itt jeleníti meg hathatósan az Egyház. Persze, igaz az is, hogy Isten imádása nincs helyhez kötve: lélekben és igazságban kell Őt imádni, és ez bárhol megtörténhet.
(Jn 2, 13-25)