„Megtört kenyér mások számára” – XVI. Benedek pápa előszava Paul Josef Cordes bíboros
könyvéhez
A „Cor Unum” Pápai Tanács nyugalmazott elnökének könyve: „A segítség nem az égből
pottyan. Segítő szeretet és spiritualitás” címmel 2011-ben jelent meg Sienában, a
Cantagalli kiadó gondozásában. A kötethez XVI. Benedek pápa írt előszót, amelyben
a következő szavakkal méltatja a művet:
„Örülök neki, hogy Cordes bíboros
befogadta és erőteljes szavakkal ábrázolta azt az impulzust, amely Deus caritas est
enciklikám egyik célja volt”. A könyv rámutat a caritas, a szeretet szóban rejlő különféle
szempontokra. A pápa annak a kívánságának ad hangot, hogy Cordes bíboros írásának
mondanivalója hatoljon el a szívekig és a tanítás befogadásán túl vezessen el a szeretetteljes
cselekvéshez, a Jézus Krisztussal való mélyebb szeretetközösséghez”.
Az Apostolok
cselekedeteiben Szent Lukács a születő egyház életének négy fő jellemvonására hívja
fel a figyelmet (Ap Csel 2,42): „állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában
és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban”.
A kenyértörés a keresztény
közösség egyik központi eleme, amely emlékeztet a Feltámadt Krisztus és az emmauszi
tanítványok találkozására, illetve az Utolsó Vacsorára – hangsúlyozza a Szentatya.
A zsidóság körében a házigazda, a családfő feladata volt a kenyértörés, amelyet
ima előzött meg, majd pedig következett a kenyérfalatok szétosztása. Jézus, mint házigazda
és mint övéinek atyai vendéglátója tovább folytatta ezt a szokást haláltusája vigíliájának
vacsoráján. Itt azonban a gesztus új jelentőséggel gazdagodik: Jézus nem pusztán a
kenyeret osztja szét, hanem önmagát adja tanítványainak.
A mindennapi életben
is kettős jelentése van a kenyértörésnek: a javakban való osztozás és az egység jele.
A kenyérben való osztozás erejében az asztalt körülvevő közösség eggyé válik: mindenki
ugyanabból a kenyérből eszik. A kenyértörés révén a vendégek is a család tagjaivá
válnak. Jézus különleges gesztusa, amellyel a kenyeret megtörte, mély nyomokat hagyott
a tanítványok lelkében, mint ahogy ezt az emmauszi tanítványok elbeszéléséből megtudjuk.
A születő egyházban a „kenyértörés” kifejezése az Eucharisztiát jelentette,
amely megőrizte az új közösség egységét.
Az Utolsó Vacsora emlékezetéből azonban
az is világosan kiderül, hogy az Eucharisztia több mint egy egyszerű liturgikus rítus.
A kenyértörés önmagában véve a szeretetközösség képmása, az osztozás révén való egyesülés.
A keresztények Jézus tettében Isten vendégszeretetének tükröződését látják, vagyis
a megtestesült Fiú önmagát adja, mint az élet kenyerét. Az eucharisztikus kenyér megtörését
tovább kell folytatni a mindennapi életben, vagyis készségesen meg kell osztanunk
másokkal, megvalósítva az egységet – írja Cordes bíboros könyvének előszavában XVI.
Benedek pápa.
A kenyértörés egyszerű gesztusában a szeretet a maga végtelen
nagyságában nyilvánul meg. A keresztények számára világossá válik a caritas szó új
fogalma: az Oltáriszentség váljon „kenyértöréssé” minden szinten, egyébként nem lesz
teljes jelentése. Váljon diakóniává, azaz szolgálattá az önátadásban, a mindennapi
életben. A cselekvő szeretet által kifejezett társadalmi gondoskodás soha nem pusztán
gyakorlati tett, hanem az önmagát adó Úrral való szeretetközösség mély gyökereiből
fakad – szögezi le XVI. Benedek pápa Paul Josef Cordes bíboros könyvéhez írt előszavában
– olvassuk az Osservatore Romano vatikáni napilap március 5-i számában.