„Az élet gyakran egy sötét alagút, a világosság az Istenbe vetett hitből fakad” – a Szentatya szavai nagyböjti lelkigyakorlata végén

Március 3-án, szombaton reggel az utolsó elmélkedéssel véget ért XVI. Benedek pápa és a Római Kúria munkatársainak egyhetes nagyböjti lelkigyakorlata, amelyet idén Laurent Monsengwo Pasinya kinshasa-i bíboros érsek tartott. A pápa köszönte meg a kongói bíborosnak az elmúlt hét elmélkedéseit. Szent János evangelista első levelének egyes szakaszait kommentálva a bíboros, hallgatóit a szeretetközösség misztériuma felé irányította, amelynek mindnyájan részesei vagyunk a keresztség szentsége révén – olvassuk a Szentatya levelében. A pápa azért is köszönetet mondott, hogy a bíboros bölcsen beosztotta a csönd és az ima idejét, különös tekintettel az adorációra, az Oltáriszentség imádására.

XVI. Benedek pápa számára külön örömet jelentett, hogy Pasinya bíboros személye és stílusa sajátos tanúságtétel volt az afrikai kontinens helyi egyházának hitéről, reményéről és szeretetéről. Ez a spirituális örökség nagy gazdagságot jelent az egész világegyház számára, különös tekintettel az új evangelizációra. Az afrikai bíboros révén a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat résztvevői ismételten megtapasztalhatták az ajándékok kicserélését, amely az egyházi szeretetközösség egyik legszebb aspektusa, amelyben a földrajzi és kulturális különbözőségek szimfóniaszerű összhangban fejeződnek ki a Misztikus test egységében.

Az utolsó elmélkedést követően a pápa rögtönzött szavakkal szólt az egybegyűltekhez, ismételten kifejezve háláját a kongói bíborosnak elmélkedéseiért. A nagyböjti lelkigyakorlat „hétnapos lelki utazás” volt az Apostol nyomában, aki személyesen megélte, hogy mit jelent az Istennel való szeretetközösség. Pasinya bíboros nagy egzegétikai szakértelemmel, spirituális és lelkipásztori tapasztalattal vezette a nagyböjti lelkigyakorlatot. Hallgatói tekintetét mindig Istenre irányította, ezáltal megtapasztalhatták a szeretetet, a szeretetközösséget létrehozó hitet. A bíboros elmélkedéseit afrikai történetekkel fűszerezte, amelyek közül különösen nagy hatást gyakorolt a pápára a következő: a bíboros egy barátja kómában volt és úgy érezte, hogy egy sötét alagútba került. Azonban az alagút végén halvány fény pislákolt, és főleg szép zeneszó hallatszott. „Ez a történet életünket is jelképezheti: gyakran találjuk magunkat sötét alagútban, az éjszaka kellős közepén, de hitünk révén, az alagút végén megpillantjuk a fényt és meghalljuk a szép zene felcsendülő hangjait, érzékeljük Isten, az égbolt és a föld, a teremtő Isten és a teremtett világ szépségét” – mondta a nagyböjti lelkigyakorlat végén XVI. Benedek pápa.

(vm)