„Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumnak!” – P. Szabó Ferenc elmélkedése nagyböjt első vasárnapjára

Hamvazószerdával elkezdődött a nagyböjti idő, amelynek célja húsvét ünneplésének előkészítése. Húsvét, Jézus kereszthalálának és feltámadásának emlékezete és hathatós megjelenítése a liturgia csúcsa és a keresztény élet középpontja: illő tehát, hogy böjttel, imádsággal, bűnbánattal készítsük elő ünneplését. A hamvazószerdai liturgiában, a hamvazás szertartásában két formula is használatos. A hagyományos: „Emlékezz, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” Az újabb, amelyre nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma is emlékeztet: „Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumnak!”

A hamvazás szertartása egyrészt emlékeztet múló életünkre: aki e világra születik, halandó, a véget el nem kerülheti. Első magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd papja, a bibliai bűnbeesést felidézve így figyelmeztetett: „Látjátok, feleim, mik vagyunk: bizony, por és hamu vagyunk!” A mai liturgia is emlékeztet az első bűnbeesésre és a bűn büntetésére, amelyről a Biblia első lapjain olvashatunk: „Arcod verejtékével edd a kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, - mert por vagy, és visszatérsz a porba.” (Ter 3, 19) Az Írás szerint az ember engedetlensége miatt a halál nemcsak végességünk következménye, hanem büntetés is. Anélkül, hogy most megvitatnánk az ősbűnről, az áteredő bűnről szóló nehéz teológiai kérdést, megjegyezzük: itt és most, mi, valamennyien bűnösök, mintegy „ratifikáljuk”, saját bűneinkkel „jóváhagyjuk”, és folytatjuk az első emberek Istennel szembeni engedetlenségét.

Most a megújított liturgiát követve a lényegre, a bűnbánatra és a megtérésre irányítjuk figyelmünket: nagyböjt legyen a lelkiismeretvizsgálat, bűneink beismerése és megvallása, a bocsánatkérés és a megbocsátás ideje. Erre int nagyböjt első vasárnapja rövid evangéliumának második része is. Megjegyezzük: Márk csak két verset szentel Jézus pusztai böjtjének és megkísértésének, míg Máté és Lukács hosszan elbeszéli Jézus negyven napos böjtjét és hármas megkísértését (Mt 4, 1-11; Lk 4, 1-13). Tehát most a rövid perikópa második részére, a bűnbánatra és a megtérésre fordítjuk figyelmünket.

Nagy lelki haszonnal elmélkedhetünk II. János Pál 2000. március 12-én, nagyböjt első vasárnapján mondott homíliájáról, amelynek témája ez volt: „Bocsássunk meg, és kérjünk bocsánatot!”. Boldog II. János Pál utalt arra, hogy a 2000. év nagy jubileuma alkalmával programként hirdette meg „az emlékezet megtisztítását” (Incarnationis mysterium, 11), és hogy pár nappal korábban tette közzé a Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentumát: „Emlékezés és kiengesztelődés: az Egyház és a múlt bűnei.” Miközben dicsőítjük Istent, aki irgalmas szeretetében az életszentség és a missziós buzgóság csodálatos termését ajándékozta Egyházának, be kell ismernünk, hogy bizonyos testvéreink hűtlenné lettek az Evangéliumhoz, különösen a második évezredben, - állapította meg a pápa. „Bocsánatot kérünk a keresztények között létrejött megoszlásokért, az erőszakért, melyet egyes keresztények az igazság szolgálatában alkalmaztak; a bizalmatlanságért és ellenségeskedésért, amit olykor más vallások követőivel szemben tanúsítottak. Még inkább megvalljuk keresztény felelősségünket a mai bajokért. Az ateizmus, a vallási közömbösség, a szekularizmus, az etikai relativizmus, az élethez való jog megsértései, a sok ország szegénysége iránti közöny láttán elkerülhetetlenül föl kell tennünk a kérdést: mennyiben vagyunk felelősek ezekért? Mindazért, amivel ki-ki a saját magatartásával felelős e bajokért és hozzájárult az Egyház arcának eltorzulásáért, alázatosan bocsánatot kérünk. Ugyanakkor, miközben megvalljuk a saját bűneinket, megbocsátjuk mások ellenünk elkövetett bűneit.”

Végül pedig XVI. Benedek idei nagyböjti üzenetéből idézünk. Előbb a pápa a másokkal való törődésre, együttérzésre buzdít: arra, hogy Krisztust a szenvedőkben és szegényekben keressük és találjuk meg, küzdve a ma pusztító individualizmus, az önző elszigetelődés ellen. Ezután égetően időszerű figyelmeztetést tesz: „Az Egyház prófétai módon van jelen a világban: leleplezi az igazságtalanság és szegénység helyzeteit”, és még inkább „feltárja az igazságtalanságok gyökereit”: „a korrupció, a pénzfelhalmozás, az erőszak, a kollektivitás jogtalan kihasználása olyan rákbetegségek, amelyek belülről kezdik ki a társadalmat. (…) A jelenlegi pénzügyi válság alapja a kapzsiság, a gátlástalan pénzhajhászás, azok semmibevevése, akik mások téves döntéseinek következményeitől szenvednek. A pénzhez való ragaszkodás bűn…”

A lelkiismeretvizsgálatot ki-ki maga végezze el sajátos hivatása és felelőssége szerint. Mindenki talál családjában, környezetében magányos, szenvedő, anyagi segítségre és lelki vigaszra váró testvért, akin segíthet pár fillérrel, jó szóval, meghallgatással. Emlékezzünk: Krisztus majd ezt mondja az utolsó ítéletkor: „Jól van, derék szolgám, nekem tetted!”

(Mk 1, 12-15)