Konzisztórium hét boldog szentté avatási ügyében

XVI. Benedek pápa február 18-án, szombaton 22 új bíboros kreálása után konzisztóriumot tartott hét boldog – három férfi és négy nő – szentté avatásának ügyében.

A bíborosok szavaztak az első rézbőrű Tekakwitha szentté avatásának ügyében, akinek édesapja irokéz, édesanyja pedig keresztény indián volt. Az 1600-as évek közepén született a mai Albany-ban (New-York állam). Egy himlős fertőzés miatt megromlott látása és arca is eltorzult, így népe kitaszítottjává vált. Fiatalon kereszténnyé lett, amelyet ellenzett nevelő nagybátyja. Tekakwitha így a hideg Kanadában bujdosva, imával élte le rövid életét, 24 éves korában hunyt el a himlő miatt meggyöngült egészségéből fakadóan.

Szintén az 1600-as években a Csendes-óceánban lévő Guam szigetén halt vértanú halált Pedro Calungsod, aki misszionáriusként, spanyol jezsuitákkal hitoktatói tevékenységet folytatott a helyi őslakosok körében. Egy napon megkeresztelték az egyik helyi falu vezetőjének lányát, amely haragot váltott ki és emiatt megölték őket, majd testüket az óceánba dobták.

Két további szentéletű személy az 1800-as években élt. Németországban született Barbara Cope, aki kétévesen az Egyesült Államokba került. Szegény családból származott, ezért már gyermekként dolgoznia kellett. Egyetlen vágya volt, hogy Istennek szentelje életét, amelyet 24 éves korában váltott valóra a harmadrendi ferences nővérek között Syracuse-ban. Ezt követően a betegek kezelésének szentelte életét és 80 éves korában hunyt el.

1838-ban született Franciaországban Jacques Berthieu, aki jezsuitaként Madagaszkár szigetére került. 1894-ben a franciák elleni második háború idején Berthieu kitelepített keresztények egy nagyobb csoportját kísérte, amikor elfogták és hitének megtagadására kényszerítették. Ő persze ellenállt az erőszaknak és emiatt életével fizetett. Testét a folyóba dobták.

Giovanni Piamarta 1841-ben született Bresciában szegény családban, majd később pap lett. Életét a helyi fiataloknak szentelte, akik munkát kerestek. Nevéhez fűződik a Názáreti Szent Család Kongregáció megalapítása.

Szintén az 1800-as években élt a spanyol Carmen Sallés Barangueras, akiben gyermekkorától mélyen élt a Mária iránti tisztelet. Harmad rendi domonkos szerzetesnőnek állt, majd megalapította a conceptionista misszionárius nővérek rendjét.

Végül Anna Schäffer szintén a XIX. század végén, Bajorország területén született szegény családban. Már fiatalon a szerzetesi, ill. a misszionáriusi életre készült. 19 évesen mosónőként dolgozott és a munka során, egy napon súlyos lábsérülést szenvedett. Ágyhoz kötött beteg volt, azonban így is felismerte Krisztus hívását és misszionáriusként élte meg életét: a hozzá érkező embereket tanácsokkal látta el és bátorította őket. Betegként is az egészségesek életadó erejévé vált. Halála előtt a következő szavakkal búcsúzott a világtól: Jézus, én benned élek.

(hh)